Kipróbáltuk: GIGABYTE G1 Sniper 2 – mesterlövész, Z68-as puskával
Bár már szeptember közepe van, a nyári idő szerencsére még kitart, és legtöbbször kellemes, néha már kellemetlen melegben telnek a napok. Az időjárás egyelőre tehát nem bojdult meg, a hardverek világában viszont komoly változások várhatóak.
Hamarosan itt a Bulldozer és a Sandy Bridge-E az X79-cel, valamint az hozzá tartozó alaplapos újdonságokkal, a jövő év elejéről pedig ne is beszéljünk, a videokártyás generációváltások sem maradnak majd el. Nos, amíg az igazán nagy durranásokra várunk, addig is találhatóak üde színfoltok a piacon. Ilyen üde színfolt a GIGABYTE G1 Sniper 2 is az alaplapok mezején.
A G1 sorozatot már egy korábbi cikkünkben bemutattuk, az akkor még három tagból álló (Assassin, Sniper, Guerilla), X58-ra alapuló család kapcsán várható volt, hogy később új tagokkal fog kiegészülni, a G1 Sniper 2 személyében pedig az első utódot köszönthetjük.
Ez a modell számos területen eltér az elődöktől, a két legfontosabb az, hogy nem X58 lapkakészlettel dolgozik, és ily módon nem LGA1366 tokozású processzorokat fogad. A GIGABYTE is felismerte, hogy mostanra érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a Sandy Bridge-re is ebben a kategóriában, így a G1 Sniper 2 a legfrissebb – Z68 – PCH-val és LGA1155 foglalattal operál. A G1 Sniper 2-nél ez a két meghatározó módosulás, a többi jellemző és képesség már ismerős lesz. Lássuk, mit találunk a fekekete nyomtatott áramkörön, ha szemünkkel vizsgálni kezdjük a GIGABYTE új üdvöskéjét!
A NYÁK mérete a Sniper 2-nél barátságosabb, ugyanis nem Extended ATX, hanem a sima ATX szabványba illeszkedik. Ez a számokat tekintve 30,5 cm-es szélességet és 26,4 cm-es magasságot jelent. Az egyes komponensek, alkotóelemek elhelyezésén nincs semmi meglepő, mindent ott találunk, ahol azt megszoktuk, a hangsúly a minőségen van. Az LGA1155 foglalat körüli terület elég letisztult, csak néhány szilárd elektrolit kondenzátort találunk itt, míg el nem érünk a VRM területhez. A tápellátást 12-fázisú, Driver MosFET alapú vezérlés végzi, melyen a G1 sorozatból már ismert, nagyméretű fekete bordarendszer végzi a hűtést.
A két borda sarkainak találkozásánál bukkanhatunk rá a 4-tűs, PWM vezérlésű CPU ventilátorcsatlakozóra és a 8-tűs kiegészítő tápcsatlakozóra. Az LGA1155 foglalat másik oldalán tanyáznak a memóriafoglalatok (négy darab). Szabványos DIMM sínekről van szó, melyek fekete-zöld színpárosban pompáznak, ez a párosítás egyébként az egész családra, és magára a Sniper 2-re is jellemző.
forrás: Hardware Canucks
A slotok DDR3 modulokat fogadnak kétcsatornás üzemmódot támogatva, maximum 2133 MHz-es sebességgel, 32 GB-os mennyiségig. Természetesen amennyiben a memória rendelkezik vele, X.M.P. profil is aktiválható és használható. A RAM foglalatok tápellátása 2-fázisú VRM-mel történik. A sínek mögött a PCB szélén szabványos, 24-tűs tápcsatlakozó díszeleg.
Néhány szóra visszatérve a bordákra. A PCB szélén lévő MosFET-soron lévő borda különálló, míg a másik egy hőcső segítségével összeköttetésben van a középre nyúló bordával. Erről 2 éve még azt gondoltuk volna, hogy az északi hidat hűti. Csakhogy ma már északi híd az X58-at leszámatva nincs Intel vonalon, így a dolog megtévesztő. A működés közben zöld fényt bocsájtó borda alatt gyakorlatilag semmi különöset nem találunk, azaz semmi speciális dolgot nem hűt, a hőcsővön keresztül a tápellátásról érkező hőt segít jobban elvezetni. Maga a Z68 PCH ott pihen, ahol régen a déli hidat kerestük volna.
A töltényekkel teli fegyvertár alatt. Ez a meglehetősen dizájnos és ötletes borda bizony átkerült a Sniper 2-re is, hiszen a G1 Killer család egyik védjegyének tekinthető. A tölténytár alján olvasható biztonsági szöveg még most is megmosolyogtat: “Heat Sink, not a Weapon. Cannot be assembled as a firearm”. Ez szabadon fordítva és kicsit megfűszerezve annyit tesz: “Ne, ne is reménykedj, ez nem igazi fegyvertár, csak egy hűtőborda, nem tudod igazi lőfegyverbe beletolni!”. A hűtési célokra felhelyezett tártól jobbra, az alaplap szélén várnak a SATA csatlakozók, melyből az ügyesebb olvasóink már összeszámolták a hét darabot.
Ebből a két darab szürke, GSATA elnevezésű port a Marvell vezérlőből jön, támogatja a RAID 0-át és a RAID 1-et, valamint a 6 Gb/s-os sebességet. A két fehér szintén SATA 3.0 szabványú, ezek a Z68 PCH-val működnek. A fennmaradó három fekete ugyancsak a Z68 következménye, de ezek csak a 3 Gb/s-os sebességet támogatják. Hat darab csatlakozót a NYÁK szélén, 90 fokkal elforgatva kapunk, míg a hetedik hagyományos módon csücsül a NYÁK-on. Mellette a két BIOS lapkát figyelhetjkük meg, ez egyben jelzés arra vonatkozólag, hogy Dual BIOS-szal van dolgunk.
Az alsó sávra a szokásos tűs alaplapi kivezetések kerültek (a CMOS Clear is itt van, valamint az On/Off charge képességű USB 2.0 “header” – piros), a következő fontos terület a bővítősínek zónája. A G1 Sniper 2-n két darab teljes szélességű (zöld) PCI Express foglalatot helyeztek el. Egykártyás módban az első ×16-osmódban, CrossFireX vagy SLI esetén a két sín 8×/8× felállásban osztozik a vezetékeken, a GIGABYTE tehát nem használt fel kiegészítő PCI Express vezérlőt, például NF200-at. Ez a teljesítmény kapcsán apró hátrány, az ár szempontjából viszont előny lehet. A rövid, ×1-es sínek száma kettő, ezek fekete színezést kaptak.
Fontos kiemelni az ide ragasztott PCI Express 3.0 matricát, ugyanis ez azt hivatott jelezni, hogy a G1 Sniper 2 PCI Express sínei támogatják a legújabb szabványt is. Természetesen ennek használatára csak akkor van lehetőség, ha PCI Express 3.0 vezérlővel rendelkezik a processzorunk, ezzel tehát még várni kell az Ivy Bridge-re. Mi azonban előre tekintünk, és néhány szóban összefoglaljuk a PCI Express 3.0 újdonságait:
A PCI Express a Peripheral Component Interconnect Express rövidítése, mely egy soros kialakítású buszt, adatkapcsolatot takar. A PCI Express mára szinte teljesen leváltotta elődeit (PCI, PCI-X, AGP). Természetesen ez a szabány is folyamatos fejlődésben van. Az 1.x változatok 250 MB/s-os (2,5 GT/s) sebességre voltak képesek 1 szálon, 16 szál esetén ez 4 GB/s-os (40 GT/s) tempót jelentett. A 2.x szabvány megduplázta ezt a sebességet, így minden értéket kettővel kell megszoroznunk.
A PCI Express 3.0 kapcsán is duplázásról lehet beszélni, azaz szálanként immáron 1 GB adat áttolható másodpercenként, 16 szál esetén ez 16 GB/s-os (128 GT/s) adatátvitelt jelent, ami a jövő grafikus kártyáinak is kellő mozgásteret biztosít. Bár a megjelenését előbbre tervezték, végül erre az évre csúszott át, de ennek nincs nagy jelentősége, hiszen jelenleg se vezérlő, se VGA nincs, amivel ki tudnánk használni. Természetesen a szabvány visszafelé kompatibilis.
A felvehető teljesítményt tekintve eltérő információk vannak, de annyi bizonyos, hogy szabvány szerint egy átlagos PCI Express bővítőkártya 25 wattot fogyaszthat (×1: 10 watt az indításhoz), ez alól kivétel a PEG, a PCI Express Graphics mód, ilyenkor az adott grafikus kártya maximum 75 wattot szippanthat fel a sínen keresztül. Ezt egy kiegészítő 6-tűs tápcsatlakozóval további 75 wattal, míg egy 8-tűssel 150 wattal lehet megtoldani. Így jön ki a (75+75+150) a 300 wattos maximális szabvány szerinti felvehető teljesítmény. Természetesen vannak modellek, amelyek ezt figyelmen kívül hagyják, például a két darab 8-tűs tápcsatlakozóval rendelkező kártyák adott esetben túllépik a 300 wattot. Elméletileg ezzel kapcsolatban a PCI Express 3.0 vonatkozásában nincs változás.
A tuningosok gyakran használnak ősrégi, kis erőforrás-igényű kártyákat a konfigokban, példuául PCI csatolós videokártyát, de az is előfordulhat, hogy még ilyen szabványú hangkártyával, TV tunerrel rendelkezünk. Szerencsére ha G1 Sniper 2-t vásárolunk, ezek használatáról sem kell lemondani, ugyanis két darab hagyományos PCI sín is ott figyel a deszkán. A G1 Sniper 2 fennmaradó része is számos kiemelendő dolgot tartalmaz, ilyen a NYÁK-ra integrált Creative Sound Blaster X-Fi hangkeltő és a Bigfoot Network Killer E2100 hálózati processzor és memória.
