Az AMD letette a negyedik mérföldkövet a grafikus magot is tartalmazó processzorok rögös útján. Véleményünk szerint az első meghatározó momentum 2006 végén az ATi felvásárlása volt, majd ezt követte a Brazos platform, a második fúzió pedig a Llano személyében történt meg. Utóbbi végérvényesen megcáfolta azt a tézist, miszerint egy integrált grafikus processzor játékra nem alkalmazható. A termék ezen a téren (is) úttörő volt, azonban a K12 architektúra a kisebb-nagyobb fejlesztések ellenére sem nyújtott acélos teljesítményt, egy nagy generál mindenképpen kijárt.
Mostanra abszolút nyilvánvalóvá vált, hogy az AMD miként képzeli el az elkövetkező éveket. Az x86-os processzorok terén már olyan szintű a lemaradásuk, hogy földöntúli segítség nélkül az Intel egyszerűen elérhetetlen távolságba került, de nem is feltétlenül ez jelenti a jövőt. Már az ATi megvételekkor látszott, tisztán a grafikus piacra történő belépés nem ér meg 5,4 milliárd dollárt, ám az elkövetkező (hosszú) évek új trendje mégis meg fogja követelni ezt a húzást. Roppant kemény esztendőket élt meg az AMD, hiszen az egyesülés első gyümölcseit csak nemrég fogyaszthatták el. Mára viszont a dolgok felpörögtek, a mérnökök évente piacra akarnak bocsájtani egy új APU-t. A kisebb frissítések révén a processzormagok teljesítménye minden évben 10-15%-kal nőhet, ellenben az IGP hétmérföldes lépésekkel robog. Az APU minden olyan programban előnyben van, ahol nem csak az x86-os CPU-ra, hanem a vitathatatlanul korszerű GPU-ra is alapozhat, hiszen az Intel utóbbi terén erősen kihívásokkal küzd, sok lúd pedig előbb-utóbb disznót győz. Az idő most már az AMD-nek dolgozik, de természetesen ők maguk is mindent megtesznek annak érdekében, hogy mindinkább előtérbe kerüljenek a grafikus processzorok.
A fentieknek megfelelően a központi egységek terén igazából hatalmas földindulásra nem érdemes számítani, bár amennyiben tényleg sikerül minden évben 10-15%-kal növelni a tempót, akkor talán megbékélhetünk ezzel a területtel – főleg az elmúlt idők gyakorlatához mérten.
