Itt van, megérkezett az AMD Trinity, mely alá egy Gigabyte alaplapot kaptunk. Az AMD és a piac is várta már az új központi egységet, hiszen az előd, a tavalyi évben megjelent Llano kódnevű megoldás némi csalódást okozott teljesítménye miatt, és persze azért is, mert enyhén szólva is nehezen volt beszerezhető a hivatalos debütálást követően.
Ha már a Llanonál tartunk fontos azt is megjegyezni, hogy eleve komoly csúszással érkezett, pedig az AMD az ATI Technologies felvásárlásakor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy már valamikor 2010 előtt piacra akarja dobni. Ehhez képest majd két éves csúszást könyvelhettek el, aminek oka leginkább a CPU-GPU páros gyártástechnológiáival összefüggő problémákra vezethető vissza.
Tény azonban, hogy az AMD-nél annak idején jól látták, az egyetlen út, hogy fejlett grafikus magot építhessenek processzoraikba az ATI felvásárlásán keresztül vezetett. Az Intel akkoriban már javában dolgozott a CPU-GPU egyesítésén, vagyis, hogy pontosabban fogalmazzunk egy szilikon lapkára ültetésén. Viszont, az Intel rendelkezett saját grafikus vezérlővel, míg az AMD nem, ez pedig szinte behozhatatlan előnyt jelentett a kékek számára. Nem csoda, hogy az amúgy tőkehiányban szenvedő AMD mégis képes volt 5,4 milliárd dollárt invesztálni ebbe az üzletbe, hiszen várható volt, hogy a cég jövője múlhat azon, ha tovább késlekednek.
A felvásárlást követően sokan értetlenkedtek a lépésen, vitatva annak jogosságát, de az idő nem a kétkedőket igazolta. Mára már térdig járunk a központi egységbe integrált grafikus magok világában, és a következő évek sem fognak másról szólni, mint a CPU-k, illetve az AMD esetén az APU-k , illetve a felhasznált grafikus megoldások fejlődéséről.
Az AMD-nél az integrált megoldás a Fusion nevet kapta, ami meglehetősen találó elnevezés. Tény azonban, hogy a néven kívül jó ideig semmit sem kaptunk. Roadmapek jöttek és tűntek el, illetve változtak meg, APU kódnevek kerültek elő, majd tűntek el a süllyesztőben. Egészen a tavalyi év elejéig kellett várnunk, hogy a mobil szegmensben feltűnjön az első Fusion megoldás, ez pedig a Brazos lett, amit a zöldek az Intel Atom ellen küldtek harcba. Az első asztali megoldásra még tovább, 2011 szeptemberéig kellett várni, ez lett a már említett Llano, mely rengeteg újdonságot hozott, ám még mindig a régi technológiák továbbélésének volt tekinthető az integrált grafikus megoldások ellenére is. Ez jól tettenérhető volt abban, hogy a CPU ereje kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az Intel leggyorsabb megoldásait megszorítsa, addig a grafikus mag jókorát odacsapott a konkurensnek. E miatt a tény miatt várták sokan, köztük mi is az új architektúrát, ami a grafikus mag mellé egy megfelelő erőt felmutató központi egységet is társít, vagy legalábbis társíthat szerencsés esetben, ha a csillagok is úgy állnak. Nos, a várakozásnak vége, itt pihen az asztalon az AMD Trinity, ami már csak arra vár, hogy elfoglalhassa helyét a GIGABYTE F2A85X-UP4 alaplapban. Ám, mielőtt bepattintanánk a helyére, írnunk kell az új processzorról is egy keveset.
