A két hűtést a legegyszerűbb módon, AIDA64 rendszerstabilitás-teszt modullal terheltük, amely 100 %-os munkát jelent a processzorra és az egyéb beállított komponensekre. Természetesen nekünk a CPU, és az abban rejlő magok képezték a lényeges területet. Mivel az Ivy Bridge-nek van aktualitása, és tudjuk, hogy tuning esetén melegedésre fokozottabban hajlamos, mint a Sandy Bridge, ezért egy Core i7-3770K processzort építettünk a Z77-alapú rendszerbe. Természetesen a legerősebb Ivy Bridge-t nem hagytuk alapórajelen és alapfeszültségen, hiszen így egy gyári hűtés is könnyedén kordában tudja tartani. Tuningoltunk, méghozzá keményen. A magfeszültséget 1,35 V-ig növeltük meg, a Turbo Boost szorzókat pedig 46-ig, magyarán 4600 MHz-re tuningoltuk a CPU-t jelentősnek mondható feszültségemeléssel, de ez a mérték még pont az a határ, ami egy megfelelő hűtéssel akár tartós használatra is megfelelő otthoni körülmények között is.
Először az Enermax ETD-T60-TB-t ültettük rá a központi egységre, és megkezdtük a terhelést az AIDA64-gyel, amit körülbelül fél óráig hagytunk futni, majd egy hozzávetőlegesen negyed órás visszahűlési fázis következett. A műveletről a monitorozó képet és az összefoglaló statisztikát mentettük le. Mint látható, a tuning valóban megtette a hatását az i7-3770K-nál, a hőfokok 100 fok irányába indultak el, bár a magok hőmérséklete viszonylag nagy szórást mutatott.
A statisztikából kiolvasható, hogy a CPU összehőmérséklet terhelés nélkül 29 fok körül alakult, és a magok is 35-40 fok körül álltak, ezek jó adatok. Aztán a terhelés hatására előbbi 77 fokig, a magok pedig 91-98 fokig kúsztak fel. A rendszer a terhelés alatt teljesen stabilnak mutatkozott, és meglepetésre a bordát sem éreztük különösebben forrónak. A teszt konklúziója, hogy a hűtés akár komoly tuningra is alkalmas, de ezeket a beállításokat ilyen hőfokok mellett csak időleges használatra, azaz mérésekhez, magas eredmények létrehozásához ajánljuk, a “24/7” beállítást ennél kisebb alapfeszültségen és valamivel kisebb órajelen kell keresni.
Ennél a modellnél természetesen mindent ugyanúgy végeztünk el, mint társánál, ugyanaz a rendszer, ugyanaz a tuning és ugyanaz a szoftver futott. Ettől a típustól vártuk a jobb eredményt, amely végül meg is érkezett.
A grafikonon látszik, hogy itt alacsonyabb értékeket kaptunk, és az egyes magok is kisebb szórást mutatnak egymáshoz képest, ráadásul munkavégzés közben kék fényáradatot is kapunk a ventilátortól. Azt hozzá kell tenni, hogy valamivel hangosabban tette a dolgát, mint társa, a differencia azonban nem volt durva mértékű.
A magok itt terheletlen állapotban gyakorlatilag megálltak 30 fok alatt, terhelésnél az összhőfok 69 fokig ment el, míg a magok többsége megállt 90 fok alatt. A bordát itt sem éreztük különösebben forrónak, ezért volt egy olyan érzésünk is, hogy a szenzorok némileg felülmérnek, mindenesetre folyamatos használatra itt sem mernénk ezt az órajel + feszültség párost ajánlani, habár a gép a terhelés alatt itt is teljesen stabil volt, azaz van lehetőség jelentős többletteljesítmény felszínre hozására, de ennek eredményeképp olyan többletfogyasztás és melegedést kapunk, hogy az “24/7” használat során már nem biztos, hogy megéri.
Összegzés
A képek és az eredmények magukért beszélnek. Ahogy a cikk elején említettem, az Enermax hűtői, bár lényeges újdonságot nem hordoznak, mégis jó hűtők. Ez persze nem is csoda, hiszen az utóbbi 4-5 év minden technológiai újdonsága megtalálható bennük, így inkább azon lepődtem volna meg, ha rossz lett volna a teljesítményük.
A mérésekből látszik, hogy komoly tartalékok rejtőznek az Enermax hűtőiben, így nem csak azoknak érdemes megvenni őket, akik halk gépet szeretnének, hanem azoknak is, akiknek nem elég a gyárilag beállított órajel. A bordák teljesítménye bizony komoly tuningot is lehetővé tesz. Ráadás volt, hogy a legújabb, ráadásul melegedésre erősen hajlamos Intel processzoron mutathatták be tudományukat az Enermax hűtői, és állták a sarat.
A két borda közül végül az ETS-T40 bizonyult jobbnak, de ez nem meglepetés, hiszen régebbi tesztjeinkből már magunk is felismertük a CPU sapkával közvetlenül érintkező hővezető csövek előnyeit. Igaz, nem mind arany (ezüst) ami fénylik, a csövek rossz elrendezése a talpban bizony okozott már gondot más gyártó termékeinél, így a tény, hogy a csövet a talp alján látjátok még nem garancia semmire. Szerencsére az Enermax ETS-T40-TA esetén hibának nyomát sem találtam.
Összességében tehát mind a két hűtő tetszett és mind a kettőt vásárlásra ajánlott kategóriába sorolom!
Az Enermax hűtőket a Bluechip biztosította a teszthez, köszönjük!