Nem túlzás, az ősz legjobb vétele, négy kamera, nagy akkumulátor, csodás kijelző, mindez alig több, mint 30 ezer forintért.

Bevezető

Sajnos vagy sem, a tesztelők élete sem fenékig tejfel. Előbb utóbb elérkezik a pillanat, amikor a legújabb Xiaomi telefon sem üti meg az ingerküszöböt, ami bekapcsolja szemünkben a csillogást. Szerencsére vannak olyan esetek, amikor újra képesek vagyunk rajongani valamiért. Lehet ez egy ügyes technikai, technológiai bravúr, esetleg egy elképesztően alacsony ár. Ez utóbbi esett meg most velem.

Megérkezett hozzám egy olyan telefon, amit alig 30 ezer forintért dobnak utánunk, és ezért a pénzért összesen négy kamerát, a mai átlagnál nagyobb akkumulátort és nagyobb kijelzőt kapunk, a memória és a háttértár mennyisége sem az a szint, amit a hasonló árfekvésű készülékektől megszokhattunk, és szoftver terén sem lehet panasz, hiszen Android 9 fut rajta. Számomra teljesen elképesztő, hogy ennyi pénzből ilyen hardvert ki lehet hozni, és felmerül a kérdés, a márkás daraboknál miért kerül jóval többe, a jóval gyengébb vas. Költői kérdés volt, nyilván a nevet, a reklámköltséget és a supportot kell megfizetni, de vajon megéri e ezekre ennyit áldozni…

Amikor a telefon megjelent a webáruházakban, még csak elővételben lehetett megvásárolni, de én már akkor kosárba tettem és kifizettem, hogy mielőbb írhassak róla. Immár kicsit több, mint egy hete élesben használom, ezzel intézem a hívásaimat, navigálok, fényképezek, szóval csinálom, amit egy telefonnal szoktunk. Ennyi idő alatt elég tapasztalat gyűlt össze a teszt megírásához, és bár ezzel lelövöm a poént, a kezdetek óta a rajongásom csak erősödött.

Doogee N20 csomagolás, tartozékok

A Doogee telefonja egy matt fekete dobozban érkezik, a fedlap bal alsó sarkában a méretes N20 felirattal. Mondanám, hogy elegáns ez a fekete, de a karton anyaga miatt inkább egyszerűnek nevezhetjük.

A fedelet felemelve a legfelső polcon a telefont találjuk, körülötte szivacs szegély. Az antisztatikus zacskóban látszik, hogy a kijelzőn egy szépnek kicsit sem mondható matrica feszül, rajta egy-két lényeges tulajdonsággal. A telefon alatt a megszokott lapos doboz a hátlappal. Pontosabban az a doboz, amiben a hátlap szokott lenni, mert a Doogee N20 mellé ilyen nem jár. Elsőre kicsit legörbült a szám széle, de aztán arra gondoltam, hogy egy ennyire szűkösre szabott büdzsébe biztos nem fért már bele a hátlap. Ami a dolgot még furcsábbá teszi, hogy a Youtube-on több kicsomagolós videóban láttam, hogy küldik a hátlapot és a kijelző védőt is, szóval nem tudom, hogy a gyakorlat változott-e vagy az enyémből felejtették ki csomagoláskor. Szerencsére azért töltőkábelt és töltőfejet kaptam, ahogy akad egy beüzemelési leírás – na ez viszont tök fölösleges-, és van egy SIM-kártya tű is.

Eddig nem mondhatnám, hogy túlságosan feldobott volna az új telefonom, ám ez csak addig tartott, amíg ki nem vettem a zacskóból, és le nem vettem a ronda narancs fóliát a kijelzőről. Meglepően, szép, jó fogású, vékony és könnyű telefont volt a tenyeremben.

A készülék lényegében semmiben nem tér el a mai kor standardjától, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy ha nem kezded el vizsgálgatni a típusát, akkor a külső alapján lehetne Samsung, Xiaomi vagy még ezer másik márkás mobil.

Jobb oldalon a gombok, szembe velük a SIM-tálca, a felső élen egy Jack csatlakozó (hurrá!), alul pedig a mikrofon és a hangszóró rácsa, köztük egy Micro USB csatlakozó.

Elől természetesen a kijelző, aminek képátlója 6,3 col (előlap-kijelző arány 92,7%). A felső él közepén találjuk a csepp alakú kameraszigeten üldögélő szelfikamerát, felette a szinte láthatatlanul vékony beszédhangszóró. Keret kétoldalon szinte nulla, felül látható egy kicsit, a legszélesebb pedig az alsó részen, ahol további fél centit elvesz a képből a virtuális gombok sávja.

A hátlap lehet fekete, kék vagy bíbor, én ez utóbbit vettem, mert a feketét túl unalmasnak találtam. A fényképek nem adják vissza mennyire jól néz ki. A hátlap fényezésében apró csillámok, a szín alul inkább lila, felül inkább kék, de ahogy forgatjuk úgy változik az átmenet. csodásan mutat kézben! A gyártó oldalán a telefon testére fémet írnak, de van olyan oldal, ahol a hátlapot műanyagnak ítélik, én pedig nem tudom eldönteni melyik a kettőből. A hátsó fronton a legérdekesebb dolog a kamera szekció, ahol a csúcstelefonokhoz hasonlóan három fényképező várja, hogy fotózzunk végre valamit.

Összességében jó kézbe venni. Nagyon jól néz ki, egyetlen gagyi vagy elnagyolt részlet sincs rajta, nem is volt olyan ismerősöm, aki a letakart Doogee felirat mellett meg tudta volna mondani, hogy milyen gyártó telefonját fogja a kezében, de egyértelműen középkategóriás készülékre tippeltek.

Hardver

Processzor, memória, háttértár

A Doogee N20-ban egy nem túl friss, de kimondottan jó központi lapka szolgáltatja az erőt. A Helio P23 a Helio sorozat második generációjába tartozik. A lapkában található processzornak nyolc magja van, amelyek a Cortex-A53 típusok. Ezek a magok 2 GHz-es órajelre képesek és támogatják az LPDDR4x memóriákat. A grafikus munkát az ARM Mail G71 MP2 GPU végzi, ennek órajele 770 MHz-es.

A MediaTek Helio P23 a megjelenésekor nagy javulást hozott a multimédiás és a fényképezőgépes funkciókkal kapcsolatban. A P23 támogatja a 13 megapixeles, dupla kamerás megoldásokat, valamint a virtuális mélységélesség-hatást. A fent említett funkciók hardveres szinten is javultak, de a MediaTek nagyszerű munkát végzett a szoftverek terén is. Az új központi egységek kihasználják a MediaTek Imagiq 2.0 technológiáját. A fent említett FOD effektek elsősorban ennek a technológiának köszönhetők. Ráadásul a Helio P23 hardveres kamera vezérlőegységgel rendelkezik, amelynek automatikus expozíció sebessége kétszeres a riválisok egyidős megoldásaihoz képest. A Helio P23 az elődjéhez képest komoly frissítésen esett át a mobil adatkapcsolatok szempontjából is, a fejlettebb 300 Mbps letöltési és a 150 MBps feltöltési sebességet, valamint a kétkártyás VoLTE/ViLTE technológiát is támogatják, ráadásul elsőként az iparágban, ez a lapka volt, ami gyorsabb és konzisztensebb kapcsolódást biztosítanak a két kártyát használó felhasználók számára.

A kategóriatársaknál gyakori, hogy válogathatunk a 2-, 3- vagy 4 GB memóriával, illetve a 16-, 32- illetve 64 GB tárral szerelt variánsok közül. Természetesen minél több a RAM és a ROM, a telefon annál drágább, a legjobban felszerelteket már nem is mindig éri meg megvenni. A Doogee N20 esetén nem kell válogatnunk, automatikusan a legjobb kiszerelést kapjuk, nincs is más. Az árba belefért a 4 GB LPDDR4x memória, és a 64 GB tárhely. Ezért is nagy pirospont jár!

Szintetikus tesztek

Természetesen ezen a mobilon is lefuttattuk a szokásos teszteket. A számok magukban nem sokat jelentenek, de mégis nyújtanak egy biztos támpontot azoknak, akik a teljesítményre kíváncsiak. Az eredmények semmilyen meglepetést nem jelentettek, volt már nálunk Helio P23-mal szerelt mobil. Nem döntöget ez az egység csúcsokat, de annyit tud, amennyi ahhoz kell, hogy a szoftverek gond nélkül, akadozás nélkül elszaladjanak. Nyilván nem a legújabb játékokra gondolok, hanem a mindennapokban használt appokra.

Kamera

Valószínűleg sokatokat érdekel, hogy milyen kamerák kerültek a mobilba. Nos, a gyártó szemérmesen elhallgat egy csomó információt. Annyit tudunk, hogy a hátlapi három kamerából a főkamera egy Sony Exmor szenzorra épül, felbontása pedig 16 megapixel, rekeszértéke f/2.0. Mellette találunk egy 8 megapixeles széleslátószögű kamerát, amit leginkább beltérben érdemes használni, illetve a harmadik fényképező egy újabb 8 megapixeles egység, ami mélységszenzorként működik, és a háttér elmosásáért felelős. Az előlapi szelfikamera is 16 megapixeles, de erről semmilyen információt sem tudtunk előbányászni.

Szoftveres képességek tömkelege áll rendelkezésünkre, hogy jó fotókat készítsünk. Van mesterséges intelligencia tárgy/jelenet felismeréssel, van időzítő, illetve automatikus képkészítés mosoly érzékelésnél. Megkapjuk a szokásos arcszépítő funkciókat, ezeket akár valós időben, videó készítésénél is használhatjuk. Van panorámakép és time laps funkció, illetve kapunk a fényképezéshez időzítőt is. Ez eddig jól hangzik, de mit tudnak a kamerák a valóságban?

A főkamera, a maga 16 megapixelével nem kiugróan jó a felbontást tekintve, de ilyenkor szoktam felhozni a Xiaomi Mi MIX telefonomat, amiben csak 12 megás fényképezők vannak, aztán mégis jó. Szóval a felbontástól függetlenül lehet jó is, rossz is egy fényképezőgép. A Doogee N20 masinája pedig ilyen, jó is és rossz is. A képek megfelelően élesek, a színek viszont egy kicsit túl vannak tolva. Nem bántóan, csak éppen annyira, hogy a színes-szagos világunk igényeinek megfelelőek legyenek. Ami viszont nem tetszett, hogy a túl sok fény hatására rengeteg részlet elveszik, illetve hajlamos a kép a kiégésre. Ezen valamelyest tudunk javítani, mert a kijelzőre kattintva, a fókusz kockája mellett van állítható fényerő szabályzás. Picit lejjebb húzva máris sokat javul a minőség. A kép nem torzít a széleken is kellően élesek, kivehetők a részletek.

Videók terén várakozásomon felüli a minőség, hozzá teszem semmi jót nem vártam tőle. Múltkorában volt nálam egy Ulefone Armor 6, amitől viszont vártam volna valamit, de aztán a tesztvideót a cikkbe feltölteni sem tartottam alkalmasnak. Ehhez képest a Doogee N20 élvezhető produkcióra képes, bár az auto fókusz néha kicsit kettyósan viselkedik. A kategóriától egyáltalán nem elvárható módon kapunk rázkódáscsökkentést is. Legalábbis papíron, mert ennek ki- és bekapcsolására szolgáló menüpont nincs, de felvétel közben, mintha tényleg lenne valami. Szóval higgyük el, hogy van, mert annyi plusz van ebben a telefonban, amit az ára nem indokol, hogy akár ez is ott lehet a képességek között.

Jöjjenek most a segédkamerák. A tesztprogramok csak két önálló egységet azonosítanak a telefonban, ami abból a tényből adódik, hogy a mélységszenzorral nem tudunk fotózni, nem is arra van. Viszont szerepe van abban, hogy a mélység elmosásánál a kép minőségével ne legyen gond, és esetünkben fájó hibákkal nem is találkozunk.

Széleslátószög 8 MP	Főkamera 16 MP

Teljes értékű kamerának számít viszont a 8 megás széles látószögű egység, erre a fényképezőgép alkalmazásban tudunk átkapcsolni. Ennek a minőségével már akadnak problémák. Eleve nem jelent túl sok jó pontot, ha 8 megányi képpont áll rendelkezésre, de ha a minőség jó lenne, azért kiegyeznénk vele. Itt viszont a minőség nem sem jó. A képek pixelesek és elég zajosak is, ráadásul az objektív kicsit halszem optikásan húzza szét a képet. Már a kijelzőn is feltűnt, hogy az elkészült fotókon mintha valami köd ülne, és ez, bár nem annyira markánsan, mint hittem, ott van az elkészült felvételeken is. Szóval jó ez a széles látószög arra, ha gyorsan el akarunk valakinek küldeni egy beltéri fotót Viberen vagy Facebook Messengeren, de hogy nem ezzel fogtok díjnyertes képeket készíteni, arra nagyobb tétben mernék fogadni.

Kijelző és egyéb képességek

A legfontosabb dolgokon túlvagyunk, azonban akad itt még érdekesség, de legalábbis olyan adat, amik egy ennyire olcsó telefontól finoman szólva is meglepők. A kijelző például FHD+ felbontású, ami sajnos, ebben a 100 dolláros kategóriában még egyáltalán nem általános. Az IPS panel színei mellbevágóan jók, a kontraszt is nagyon rendben van. A háttérvilágítás egyenletes és erős, így napsütésben is remekül használható a mobil. A 6,3 colos képátlójú panelen szerencsére már csak a szokásos apró, nem sok vizet zavaró csepp alakú kamerasziget van. A panel fölötti üveg kicsit tükröződik, de ezt már szinte megszoktuk. Azért borotválkozó tükörnek nem alkalmas, szóval egyezzünk ki a dologgal.

További meglepő részlet az akkumulátor mérete. Ebben az árkategóriában a 3000 mAh kapacitás a megszokott, a Doogee N20 azonban egy 4350 mAh kapacitású akkumulátort kapott. Ez több mint 30 százalékos pluszt jelent, nálam normál használat mellett lazán meg volt a kétnapos üzemidő egy töltéssel. Persze a folyamatos navigáció, a sokat működő nagy kijelző, a teljesen feltolt fényerő, a folyamatos videónézés erősen csökkentik az üzemidőt, de ez nem meglepő.

A többi képesség kapcsán, ahogy a kameráknál, úgy itt sem ad meg részletes információkat a Dogee. A tesztprogramok szerint a szenzorokból nincs túl sok, gravitációs szenzort, közelségérzékelőt és fényerősség szenzort pakoltak a készülékbe, de erről nem a telefon, hanem a központi egység gyártója tehet. A wifiről és a Bluetoothról semmilyen információ nem áll rendelkezésre, a rendszerelemző programok szerint a Bluetooth 4.0+ vagyis minimum 4.0-ás vagy annál jobb. A wifi több program szerint is támogatja az 5 GHz-es hálózatokat, de a Xiaomi telefonommal létrehozott 5 GHz-es hotspotot nem látta, szóval ezt az 5 GHz-es támogatást erős fenntartásokkal kezelem. Műholdas navigációhoz GPS és GLONASS támogatást kapunk.

Használat, tapasztalatok

Mindig úgy érzem, hogy ez a fejezet a cikk legfontosabb része. Persze lényeges, hogy mit tud például a kamera, de azért mégis sokkal fontosabb, hogy a mindennapi használat közben, hogy érezzük magunkat a telefonnal. És ebből a szempontból a Doogee N20 remekel!

Az első perctől kezdve úgy érzem, hogy engem itt erősen átvertek. Egyszerűen képtelenség, hogy egy 30 ezer forintos telefon ennyire jó legyen. Gyönyörű kijelző, sok kamera, hosszú akkumulátoros üzemidő, és tényleg meggyőző külső. Sőt, nem csak meggyőző, valóban megtévesztően jól néz ki, jó kézbe fogni, jó használni. Az összeszerelés hibátlan, mondhatni példás, nem recseg, nem ropog, elég merev is, nekem legalábbis nem sikerült kitekernem a nyakát.

Facebook csoportomban kérték, hogy a GPS-t és a hangszórókat különösen gondosan próbáljam ki, mert a kistesóban, a Doogee N10-ben nem remekelnek. Nos, a navigációra nem lesz panaszotok. Bentről, a szobából is meglepően sok műholdat „látott, kültéren pedig még többet. Navigációra Waze-t használok, ezen semmilyen bizonytalanság sem volt érezhető, sőt, sokszor éreztem, hogy maximum 2-3 méteres tévedés lehet a pozícióban. A műholdak megtalálása sem tart sokáig, a navigáció is példás, szóval, ide tehetünk egy pipát.

Mivel a telefont élesben használtam volt időm a mikrofont és a hangszórókat is tesztelni. A mikrofon, legalábbis a „vonal” túlsó felén lévők szerint hibátlan. A beszédhangszóró lehetne egy picit hangosabb, de halknak semmiképp nem merném mondani. A hang egyébiránt szép tiszta, így a szövegértéssel nem volt gond.

Amivel viszont gond van, legalábbis zenehallgatás közben, az alsó hangszóró, ami a jó öreg Sokol rádió szintjét éppen csak megugorja. Azért semmiképpen ne vegyétek meg, hogy ezzel hangosítsátok a következő házibulit, mert csúnyán beégtek.

A fejhallgató kimenet viszont jól működik. A Xiaomi vezetékes fülesemmel – drágább verzió- teljesen vállalható a hang minősége, nem tudtam különbséget felfedezni a notebookom és a telefon kimenete között. Ugyan így hiba nélküli az FM rádió is, a csatornákat is gyorsan megtalálta. A hang minősége persze rádiós, de ez nem meglepő. Természetesen ez csak fejhallgatón keresztül használható, de ez általános, a rádió mikrofonja szinte minden telefonnál a füles kábele is egyben.

Ezeknél az olcsó telefonoknál sokan panaszkodnak az ujjlenyomatolvasókra, és nekem is az a tapasztalatom, hogy rendkívül idegesítő a pontatlanságuk és a sebességük. A Doogee N20 ujjlenyomat szenzora abszolút pontos, de napjaink csúcstelefonjainál egy paraszthajszállal lassabban reagál. Ez érthető, a telefonban lévő hardver sem csúcskategóriás.

A fényképezőkről feljebb már írtam, ehhez sokat nem tudok hozzátenni. Talán annyit, hogy a szelfikamera, a főkamerához hasonlatosan nem kedveli a nagy fénykülönbségeket, szeret a kép kiégni, de itt nincs lehetőség a fényerő állítására, szóval ügyeskedni kell, hogy az erős, beszűrődő napfény ne tüntesse el például a hajunk java részét (már, ha maradt még valami az évek alatt).

A telefonon az Android 9-es verziója fut, a biztonsági csomag sem múlt századi, szóval ezzel is rendben vagyunk. A felületen, ha minden igaz, akkor semmit nem szabtak testre, talán csak a fényképezőnél a kamerák közötti váltás megy ritkaság számba. Arról, hogy a tiszta Android jó vagy sem, nem szeretnék vitát nyitni, nyilván van, akinek bejön, másnak meg nem. Nekem a sok éves Xiaomi-MIUI kombó után szegényesnek tűnnek a beállítási lehetőségek, de fogjuk rá, hogy ez a MIUI sokrétűsége, és nem a pure Android szegénysége.

Ritkán szoktam lelkesedni egy telefon miatt, de ahogy a bevezetőben is írtam, ezért a mobilért képes vagyok rá. Persze, van ennél sokkal erősebb telefon, de hogy sokkal szebb nincs, afelől kezeskedem. Egyszerűen tökéletes lett, a hardver erőssége, a memória, a háttértár és az akkumulátor kapacitása minimum egy kategóriával feljebb pozícionálja, mint amennyit a kasszánál kell hagynunk érte. Tényleg jó érzés használni, és az sem utolsó dolog, hogy azoknak sem kell a telefonjuk miatt szégyenkezni, akik nem akarják vagy nem tudják megfizetni a százezer forintos mobilokat.

Zárszó

A cikket úgy kezdtem, hogy ez a telefon az ősz legjobb vétele, és ezt most, a cikk végén csak ismételni tudom. Rengeteg jobbnál jobb telefont sodor hozzám a szél, amik tényleg nagyon frankók, és árban is a megfizethető kategóriába tartoznak, de azért az áruk tényleg jól van belőve. Annyit várunk, és pontosan annyit is kapunk tőlük, mint amennyit az árcédula alapján remélhetünk. Nincs átverés se pro- se kontra.

A Doogee N20 viszont valami egészen más dimenzióban versenyzik. Lényegében minden területen többet, és jóval többet ad, mint amennyit az ára indokolna. Proci, memória, akkumulátor, kamera, kijelző és külső. Mindenben egy, sőt akár két osztállyal is feljebb merném sorolni, és ha a 110 dolláros, nagyjából 33 ezer forintos ár helyett 40 ezret kérnének érte, akkor sem mondanám, hogy drágán adják.

A fenti árért október 14 és október 21 között vehetjük meg, jelenleg még 95 darab érhető el 109,99 dollárért, vagyis nagyjából 33 ezer forintért. Ha nektek is megtetszett, akkor itt megtaláljátok:

Doogee N20 4/64 GB – négy kamerával és csodás külsővel

Ne feledjétek, rendelés esetén válasszátok a vámmentes EU Priority Line szállítást, így további költségekkel nem kell számolnozok!