Íme, történelmi pillanat részesei lehettek, megszületett oldalunk első videózással foglalkozó cikke. Ráadásként ennek az első írásnak igazán érdekes témát sikerült találni, olyat, ami minden amatőr filmes, de a kicsit olvasottabb nyaralási videókat készítők szívét is megdobogtatja. Elég egy szót kimondani: Steadycam
Mielőtt a cikk alanyára rátérnénk kötelező kicsit a múltba kirándulnunk, és megismerni a Steadycam történetét, illetve azt, hogy milyen eszközt is takar ez a szó.
Nos, annak idején, 1976 előtt, amikor is Garret Brown feltalálta a Steadycam-et a filmeket úgy forgatták, hogy vagy egy rögzített állványon állt a kamera, vagy ha mozgatni kellett, akkor bonyolult sínrendszert építettek, és a kis kocsikon mozgatták a berendezést. Talán mondanom sem kell, hogy ezek a módszerek komoly gátat jelentettek, hiszen nehezen lehetett a szereplőket követni a kamerával, a gyors mozgások, például futás közben pedig szinte lehetetlen volt.
A hetvenes évek derekán a feljebb már említett Garret Brown – aki mellesleg operatőr volt – feltalálta a Steadycam-et, ami ezeket a problémákat tudta orvosolni. A Steadycam szó az angol ‘steady’ (jelentése: biztosan álló, egyenletes, szilárd) és ‘camera’ szavakból ered. A név egy kamera-stabilizációs rendszert takar. Használatával kiszűrhető a kézikamerás felvételek során jelentkező rázkódás. Az eredeti Steadycam egy felvehető mellényből és a hozzá erősített gömbcsuklókkal és ellensúlyokkal ellátott karból áll. A kar és az ellensúlyok tartják a kamera súlyát, egyúttal a rezgéseket is megszüntetik, elvezetik. A mellényre azért van szükség, mert segítségével lehet a kamera és a Steadycam tömegét a teljes felsőtesten elosztani.
A felvett film olyan érzetet kelt, mintha a kamera a föld felett körülbelül másfél-két méteres magasságban repülne vagy úszna. A nézőben a súlytalanság érzetét kelti a film, hiszen a kamera térbeli korlátok nélkül képes mozogni, ráadásul mindenféle zökkenő vagy akadás nélkül. Segítségével bonyolult kameramozgások érhetőek el, sínrendszerek és egyéb állványzat kiépítése nélkül.
A Steadycam rendszerek – mert napjainkra már inkább rendszerekről beszélhetünk – igen sokfélék. Találkozhatunk velük sporteseményeken, filmforgatásokon, minden olyan helyen, ahol mozgóképet kell rögzíteni. A kamerák mellett a mellényes megoldásokon láthatunk monitort, amin az operatőr a kamera képét látja, és nagy akkumulátor csomagokat is, amivel a kamerák áramellátást oldják meg. A Steadycam egyre bonyolultabb megoldásokat alkalmaz. A nagyobb rendszereknél már nem csak rugók csökkentik a kamerák mozgatásához szükséges erőt, hanem szervomotorok is.
A Stadycam jelentőségét a filmgyártásban jól mutatja, hogy a feltaláló 1978-ban technikai Oscar díjat kapott. A megalkotása óta filmek ezreiben használták a megoldást. Az egyik legismertebb Steadycam-el felvett jelenet a Kubrick által rendezett Stephen King klasszikusban, a Ragyogásban látható, amikor egy folyosón tricikliző gyereket követ az operatőr, de hasonló módon lett felvéve a szálloda kertjében, a havas útvesztőben rögzített jelenet is.
Az oldal végére egy hosszabb, mintegy 26 perces bemutató a feltalálóval. Minden képpen nézzétek meg, rendkívül érdekes, és főképp szórakoztató anyag!
