Az Intel tavaly indította útjára az Ultrabook platformot. Talán még emlékeztek rá, hogy nem ez volt az első, az Intel ajánlásai szerint készülő gépek sorozatából, hiszen anno a Centrino is ebbe a kategóriába tartozott. Akkor az Intel lépése meglepőnek, de egyben sikeresnek is bizonyult, hiszen a tény, hogy előírták, hogy az Intel processzor mellé Intel lapkakészletet és Intel vezeték nélküli hálózati vezérlőt kell alkalmazni biztosítékot jelentett a vásárlóknak a minőségre.
A Centrino után jött az Atom korszak, tavaly pedig az Ultrabook. Az idei nyár már a második generációról szól, de ahogy a Centrino esetében, úgy az Ultrabooknál is az Intel határozza meg, hogy kell egy Ultrabookot felépíteni. Persze a határok elég tágak, de például a kijelzők átlójának minimum és maximum értékét megadják, kötelező az Intel ULV processzorainak használata, ahogy az is, hogy az akkumulátoros üzemidőnek el kell érnie az öt órát.
Az előírások miatt aztán a különböző gyártók portékái a megszokottnál kevésbé térnek el egymástól, legalábbis a hardveres kiépítés tekintetében. Ettől eltekintve lehetnek eltérések, hiszen folyamatosan zajlik a legvékonyabb, legkönnyebb, leggyorsabb, stb. címekért a verseny.
Mondhatnánk, hogy az Ultrabook tavaly jött, látott és győzött, de ha így tennénk, ordas nagy hazugságba keverednénk. Az Ultrabook egyelőre nem mondható sikertörténetnek, aminek az oka, legalábbis véleményünk szerint egyértelműen az árképzés, illetve a megfelelő marketing hiánya.
Az ár kapcsán egyértelmű, hogy egy közepes erősségű hordozható gépért a sok esetben a 300 ezer forintot is meghaladó ár túl magas. A vásárlók erősen megnézik, hogy mire adjanak ki pénzt, és amíg közel fele ennyiért is kapnak hasonló erősségű, de mondjuk nehezebb vagy kevésbé szép gépet, addig azt fogják választani. Kivétel persze az a kisebbség, aki meg tudja a minőséget fizetni.
A minőséggel ugyanis nem szokott baj lenni. Az Ultrabook az a platform, ahova a gyártók bezsúfolnak minden földi jót, és azzal villognak, hogy iszonyat vékony, mégis, mennyi mindent tud. Amúgy ez igaz is, nem véletlen tehát, hogy drága.
A minőségről most nekünk kell beszámolni, hiszen már itt pihen az asztalom sarkán az ASUS UX32VD jelű Ultrabookja, pontosabban ZENBOOK-ja, és szipákolja befelé az áramot, hogy elkezdhessem a tesztek futtatását. Adok neki még egy kis időt, addig bemutatom őt, a csomagolást, meg minden ilyesmit, amit szoktunk.
