Kipróbáltuk: ASUS PA246Q – a profizmus csodája

Erről az oldalról nem hiányozhatnak a képernyőről készült képek. Ezek sokat mondanak majd, de úgy gondolom, nem árt kiegészíteni némi személyes tapasztalattal is.

//

A kijelzőt közel két hétig használhattam, és mondhatom nagyon jó szolgálatot tett. Az új oldal indításának idején nagyon nem ártott, hogy két nagyfelbontású monitoron dolgozhattam, de a csúcs még sem ez volt, hanem az, hogy kiderült, az oldal sablonjában egész más színek vannak, mint amiket eddig láttam. Persze, mondhatjátok, hogy elég vacak kijelzőm lehet, ami biztos igaz is, de azért az a különbség, ami saját monitorom és az ASUS kijelzője között van, több mint mellbevágó. Nyugodtan kijelentem, hogy sírni lett volna kedvem miután bekapcsoltam. Nem a gyönyörtől, amit a kijelző jelentett, hanem inkább az elkeseredéstől, amit a sajátom okozott, és tetézett az a tény, hogy az ASUS PA246Q csak vendégségbe érkezett, és tudtam, hogy egyszer, a nem is távoli jövőben majd vissza kell adnom.

//

Elkeseredésemet csak fokozta, hogy a mai napig nem tudtam a saját kijelzőmet úgy belőni, ahogy az ASUS van. Képtelen vagyok beállítani. Oké, persze, más a technológia, kevesebb a fényerő, de hogy egy szürkét ne tudjak olyan szép szürkére állítani.

Az ASUS PA246Q használata közben még egy dolog tűnt fel. Ezt már érintettem az előző oldalon is, és a nagy fényerővel van kapcsolatban. Ez pedig nem más, mint a fekete és fehér színek megjelenése. Az IPS technológiánál már említettem, hogy a működése pont fordítottja a normál TN panelének. Ez azt eredményezi, hogy a bevilágítást mint olyat szinte el is felejthetjük. Ami fekete, az fekete. A nagy fényerő viszont nagyon jót tesz a fehérnek. Ez itt nem zöldes, meg szürkés árnyalatú, hanem valóban fehér.

//

Ez a jó színvisszaadás párosul még egy nagyon jó színhűséggel is, ami az ASUS kijelzőjét első osztályúvá teszi filmnézésre is. Kár, hogy nem 50 colos, akkor kivinném a nappaliba, belekucorodnék a fotelba, redőnyök leengedve, és fel sem kelnék, amíg a DVD-s fiók becsesebb darabjait meg nem néztem újra.

A teszthez készült képek minősége sajnos nem adja vissza a valódi minőséget. A meglepően nagy fényerő miatt a gép számára rengeteg részlet elveszett. Ami biztos, hogy ennél a kijelzőnél a színátmenetek tökéletesek voltak. Nyoma sem volt a TN paneleknél tapasztalt csíkosodásnak. Aki olvasta tavalyi cikkeinket az tudja, hogy a TN panelek fizikailag sem képesek a 16 millió szín megjelenítésére, ami amúgy 8 bites színmélységet jelentene. Az ASUS kijelzője nem elég, hogy IPS panelt kapott, ráadásként 10 bitet tud. Így persze nem csoda, hogy ilyen minőséget tapasztaltunk.

Azért az látszik, hogy a feketénél némi foltosodás megfigyelhető. Alacsonyabb fényerő mellett ez a hatás sokat javul, de úgy gondoltam, hogy az alapbeállításon hagyok mindent. Így is látszik, hogy az egyszínű képernyőnél (a feketét kivéve) egyáltalán nem tapasztalunk a bevilágításból eredő foltosodást, és nem találkozunk a gyengébb kijelzőkre jellemző beszürkülésre a szélek felé.

No, most , már eleget ömlengtem, nézzétek meg a képeket!

//

// // // //

{highslide type=”slideshow-controlbar” url=”/cikkek/s3nki/proart/7.jpg, /cikkek/s3nki/proart/8.jpg, /cikkek/s3nki/proart/9.jpg, /cikkek/s3nki/proart/10.jpg, /cikkek/s3nki/proart/11.jpg, /cikkek/s3nki/proart/12.jpg, /cikkek/s3nki/proart/13.jpg, /cikkek/s3nki/proart/14.jpg, /cikkek/s3nki/proart/15.jpg” width=300 positions=”top, right” outlineType=”rounded-white” }{/highslide}