Attól, hogy egy kijelző IPS panelre épül még nem biztos, hogy alkalmas lesz munkaeszköznek egy grafikus számára. Igaz, az alapok adottak, hiszen aki grafikával, filmvágással és szerkesztéssel, vagy ezekhez hasonló munkával foglalkozik azt szeretné, ha a monitoron megjelenő színek pont olyan lennének, mint amiket a végső nyomatokon vagy filmen látni fog. Ki ne tudná, hogy egy vacak kijelzőn hogy lesz a szürkéből zöld például. Sajnos könnyedén. Nem árt azt sem tudni, hogy ahogy az előző oldalból kiderült IPS és IPS között is van különbség. Az előző IPS monitoros cikkünkben szereplő monitor egy olyan panellel volt szerelve, ami minimális hátrányok mellett a megszokottnál jóval olcsóbb panelek elkészítését tette lehetővé, ez az e-IPS. Az ASUS kijelzőjénél ezzel szemben egy “hagyományos” P-IPS panel kapott helyet, ami erős pozitívum. A P előtag ebben az esetben a Performance szó rövidítése. A technológia lényegében megegyezik a H-IPS-el, aminek pedig jellemzője az S-IPS-től eltérő pixel struktúra. Hogy ne halljunk meg teljesen hülyén utána néztem annak is, hogy a H-IPS miért jó. Nos, az elődőktől eltérő pixel szerkezet miatt sokkal kevesebb fény jut át azokon a képpontokon, amik nem kapnak feszültséget, így a fekete még feketébb lesz. Azt az előző oldalon olvashattátok, hogy az IPS működése pont a fordítottja a TN-nek, ahol a feszültség hiánya esetén a kristályszerkezett “nyitott” állapotba kerül, vagyis, fehér lesz, ha nem működik. Az IPS-nél pont fordítva “zárt” kristályszerkezetet kapunk, ami fekete képpontot eredményez. Az előző oldalon látható nagyított pixel szerkezet képen látható hogy néz ki a rácsszerkezet egy H- vagy P-IPS esetén. A H-, és a P-IPS tehát pixel struktúra tekintetében megegyezik. A különbség a színmélységben keresendő, hiszen a míg a H előtagú panelek 8-, addig a P előtagúak 10 bites színmélységgel rendelkeznek.
Nos, az ASUS PA246Q nem csak a kijelző típusa miatt profi, hanem a mellékelt szolgáltatások miatt is. Kezdjük a Quick Fit elnevezésű megoldással. Ez nem más, mint egy előre bekapcsolható rácsszerkezet, mely 1×1 centiméteres osztástól indul, és tartalmaz különböző szabványos méreteket, amik a fotók szerkesztéséhez kiváló segítséget nyújtanak. Mielőtt tovább olvasnátok nézzétek meg a következő videót, hogy jobban értsétek, lássátok, miről is van szó!
Egy ilyen kijelzőnél már csak hab a tortán az előre beállított színprofilok megléte. Az Adobe RGB színtér 98-, az sRGB 100-, míg az NTSC 102 százalékát fedi le. Az sRGB kapcsán fontos megemlíteni, hogy a színtér megfelelő lefedése hasznos segítségül szolgálhat azoknak, akik webre dolgoznak, legyen szó képekről, vagy internetes oldalak elemeinek készítéséről. A beállítások kapcsán találtam egy kicsit zavaró momentumot. Az Adobe profil használata közben nem tudunk finom hangolni sem a kontraszton, sem a szaturáción, de nem tudjuk állítani a gammát és a színhőmérsékletet sem. Ez így elsőre nem kicsit, hanem nagyon zavarónak tűnik, ám azt el kell mondanom, hogy a gyári beállítások a tökéletest karcolják, így ha nem lett volna dolgom a menüt rendesen felderíteni fel sem tűnt volna a dolog.
A minőség kapcsán meg kell említenünk, hogy a kijelző fényereje egyszerűen lenyűgöző. A gyári adatok szerint 400 cd/négyzetméter ez az érték, ami az IPS technológiával karöltve borzasztó jó képminőséget produkál.
Az oldal végére maradt még egy érdekesség. Ez nem más, mint a kijelző mérete, pontosabban az oldalak aránya. Napjaink Full HD világában mindenki az 1980 × 1080 pixeles felbontást tartja jónak, ami a már megszokott 16:9-es képarányt jelenti. Az ASUS PA246Q képátlója 24”, ám az oldalak aránya 16:10, ami 1980 × 1200-as felbontást jelent. Ezt nézhetjük úgy is, hogy mindössze 120 pixel plusz a vertikális felbontásban, de nézhetjük úgy is, hogy több mint 10 százalékkal nagyobb a vertikális felbontás, mint egy hagyományos szélesvásznú kijelzőnél. Aki dolgozott már egyiken is másikon is, az tudja ez mennyi pluszt jelent, aki nem, annak meg majdnem felesleges is magyarázni. Legyen elég annyi, hogy szükség van erre a pluszra.