Kipróbáltuk: ASUS PA246Q – a profizmus csodája
Mostanában jól érzem magam, és újra van kedve cikket írni, tesztelni. Ennek pedig oka van. Az ok egyszerű, érdekes dolgokat, érdekes és legfőképp jó hardvereket kell kipróbálnom.
Van úgy, hogy egy hardverről nem tudok jót írni, inkább visszaadom a forgalmazónak, és megmondom kerek perec, hogy ebből nem tudok olyan cikket összehozni, ami neki is tetszene. Van olyan is, hogy egy hardvernek van annyi jó tulajdonsága, amit már érdemes kiemelni, és kicsit a rosszak fölé tudom emelni, persze úgy, hogy rosszakat sem hallgatom el. Aztán vannak azok a hardverek, amik lenyűgöznek, elkábítanak, és sokszor napokat ülök előttük azon gondolkozva, hogy is kezdjek neki a cikknek úgy, hogy ne tűnjön szimpla PR dumának az egész, mivel egyszerűen nem találok olyan rossz tulajdonságot, ami említésre méltó lenne.
//
Nagyjából ez az utolsó eset áll fenn most is, amikor az ASUS monitoráról kell írnom. Ha nyomtatott lapnál dolgoznék, akkor azt mondhatnám, hogy lapzárta van, de mivel mi online sajtót csinálunk ilyen nincs. Viszont a tesztre kapott termékeket vissza kell szolgáltatni idővel, és erre holnap délutánig kaptam időt, miközben most 23:52 percet mutat az óra.
Tény, az utolsó pillanatban vagyok. Az egyetlen mentségem a dologra, hogy túl jó ez a monitor ahhoz, hogy visszaadjam.
Hogy miért, azt a következő oldalon kezdem mesélni.
