A tavaszhoz közeledvén, az elmúlt hónapok cikkeit vizsgálva azt mondhatnánk, egy kis pangás figyelhető meg a notebookok piacán, ugyan szállingózik egy-két modell, de nincs az az őrület, lassacskán mindenki az Ivy Bridge processzorcsalád érkezését várja, amely komoly vérfrissítést hoz majd a notebook CPU-k mezejére is. Persze addig is van miből mazsolázni, pláne, hogy az új modellek érkezése előtt a jelenlegiekből nem ritkán akciós darabokat is ki lehet fogni, melyek egyértelműen jó vételnek számítanak.
Ilyen példány az ASUS K43SJ is, ismerkedjünk meg vele közelebbről!
A „K43-dizájn” már egy jól bejáratott, nagyon kellemes, kicsit fiatalos, de egyben igényes külsőt takar. A mi tesztpéldányunk fehér színben érkezett (erre utal a cím is), de nagyon sokféle színváltozatban elérhető: fekete, piros, kék, rózsaszín, zöld, ezüst, barna, fehér – a jó hír, hogy mindegyik variáns elérhető hazánkban is. A szóban forgó K43SJ egy 14”-os modell, méretei ennek megfelelőek: 34,8 × 24,2 × 2,95 ~3,48 cm (Szé. × Mé. × Ma.).
Tömege 2,44 kg akkumulátorral együtt, ami korrektnek tekinthető ebben a kategóriában. A gép fedlapja formailag a szokásos, középen az ezüst színű ASUS-logóval. A felület fényes, de a fehér színen kevésbé látszódnak meg az ujjlenyomatok. A fehérség tisztaságát különböző ívelt vonalak sokasága dobja fel, egyfajta divatos, fiatalos fűszert kölcsönözve a fedlapnak.
Nézzük, mi rejtőzik belül! A 14”-os, 16:9 képarányú, LED háttérvilágítású kijelző felbontása 1366×768 pixel, mely egy átlagosnak mondható darab, összességében megfelelő választás ehhez a kijelzőmérethez. A panelt a szokásos, fényes fekete keret öleli körül, alul-középen a szokásos ezüst ASUS emblémával. 2012-ben azonban nincs noti webkamera nélkül, így az LCD fölé egy 0,3 mpixeles optikai is beiktatásra került.
Az alsó rész több érdekességgel kecsegtet. Az első a billentyűzet, mely természetesen magyar (ne tévesszenek meg titeket a gyártói fotók). Az ASUS-tól megszokott lekerekített formavilág jellemzi a billentyűket, a közöttük lévő „űr” pedig ki van töltve, így nehezebben koszolódnak be alulról, a morzsák és a por keményebb feladat elé van állítva. Igen, ez bizony a „Chiclet keyboard”, amely már díjat is nyert. Persze kólatesztet nem javaslunk, az ellen nem véd!
A gombok mérete kellően nagy, asztali billentyűzet-szintű kényelemmel lehet használni, így értelemszerűen numerikus pad nincs, ami 14”-os méretben egy teljesen megszokott hiányosság. A billentyűk csendben, könnyedén járnak, egyedül a space ítélhető kicsit hangosabbnak a többinél. A klaviatúra felett egy fekete sáv látható (apró lyukakkal tűzdelt fémrács), baloldalt egy Altec Lansing felirattal, jobboldalt pedig a bekapcsoló-gombbal. Előbbi hivatott jelezni, hogy itt bizony Altec Lansing hangszórókról van szó, melyek a rács alatt húzódnak.
Természetesen nem kell tőlük házimozi minőséget várni, de egy megfelelő hangerővel bíró, átlagos hangzást biztosítanak. A bekapcsoló-gomb üzem közben fehéren világít. A billentyűzetet körülölelő keret és a csuklótámasz is a fedlap színét és mintázatát kapta meg, mely érzésünk szerint egy jó lépés volt a mérnökök részéről, hiszen ami szép, az szép. A csuklótámasz kapcsán itt jegyzendő meg az IceCool technológia, amely ezt eredményezi, hogy a kezünkkel érintkező felület normális hőmérsékletű marad, nem melegszik fel, ugyanis a notebook alaplapja egy speciális, kétoldalas kialakítást kapott, és az erősen melegedő komponensek a nyomtatott áramkor alsó oldalára kerültek.
A touchpad szinte észrevétlen, majdnem teljesen belesimul a fehérségbe, az ívelt vonalak rajta is végighúzódnak. Ezalól csak a két „egérgomb” képez kivételt, melyek ezüstös színben pompáznak. Kattanásuk ugyan kihallható, de finoman dolgoznak. Az érintőpad támogatja a Palm Poof technológiát, amely azt jelenti, hogy az érzékelő felület képes különbséget tenni a vele érintkező felületek nagysága között – például ujjak, tenyér, csukló – így gépelés közben kiküszöböli a nem kívánt kattintást, amelytől a kurzor teljesen más helyre kerül a szövegírás közben.
Emellett multi-touch képességekkel is fel van vértezve, azaz akár kétujjas vezérlést is lehetővé tesz, melynek köszönhetően könnyedén scrollozhatunk a dokumentumban vagy az adott weblapon, de a képek nagyítása és kicsinyítése is gyerekjáték. Az érintőpad alatt pihennek az információs LED-ek, szolid zöld fénnyel, apró ábrákkal, melyek a bekapcsolt állapotról, az akkumulátorról, a merevlemez-aktivitásról, a WiFi-ről és a Caps Lock állapotáról informálnak.
Innen már tudunk mindent, nézzük a gép oldalait!
A notebook bal oldala egy Kensington-zárral indul, melyet egy nagy méretű, rácsozott nyílás követ, itt a felforrósodott levegő könnyedén távozni tud a gépházból. Ezt a töltő csatlakozója követi, mely egy átlagos méretű darab, 100-240 V-os váltakozó feszültségű, 50/60 Hz-es bemenettel, 19 V-os egyenfeszültségű, illetve 4,71 A egyenáramú kimenettel, 90 W-os teljesítménnyel.
A sorban a gigabites ethernet csatlakozó és egy VGA (dsub) következik, majd a mára már elmaradhatatlan natív HDMI 1.3 és egy USB 3.0 zárja le ezt az oldalt.
A gép hátsó felére nem került semmi, nézzük a jobb oldalát!
Ennek nagy részét egy multiformátumú, kétrétegű DVD-író teszi ki. Mostanában már gyakori kérdés, hogy szükség van-e optikai meghajtóra, egyesek felesleges dolognak tartják, mások szeretik. Én mindenképpen mellette vagyok, hiszen nem mindenki tud USB-ről operációs rendszert telepíteni (persze DVD-ről sem), és a programok egy jelentős része még ma is lemezen fordul elő, ráadásul a mai üres DVD árakat nézve egy olcsó archiválási forma is. A maradék helyen két darab USB 2.0 port, valamint egy fejhallgató-kimenet és egy mikrofon-bemenet pihen, bár a gép beépített mikrofonnal is rendelkezik.
Az elülső oldal már nem kínál sok meglepetést, egy 3-in-1 kártyaolvasót ( SD/ MS/ MMC) és egy apró szellőzőrácsot álmodtak meg ide a mérnökök.
Utóbbiból a noti aljára is került néhány, az akkumulátor pedig a felső él szélébe csúsztatható. Ez egy szokásos méretű, 6 cellás 5200 mAh-s, 56 Wh-s darab, később elmeséljük, hogyan bírta a strapát.
