Kipróbáltuk: AMD Radeon HD 7770 – Cape Verde a porondon
A sok felsőkategóriás videokártyateszt után most barátságosabb árú vizekre evezünk az erősebbik Cape Verde közreműködésével, azaz jelen cikkünkben a Radeon HD 7770 teljesítményét és egyéb jellemzőit vizsgáljuk két modell segítségével. Hogy mennyire jó kártya, és mennyire jó vétel ma egy AMD Radeon HD 7770-et, az cikkünk végére kiderül.
Technológia
Kissé ünneprontó módon az “AMD Radeon HD 7870/7850 – veszélyes pitbullok” cikkünk kapcsán kicsit már lerántottuk a leplet a Cape Verde GPU-ról, mely a Radeon HD 7700 sorozatú vezérlőkön teljesít szolgálatot. Az eredmények alapján az újdonság a teljesítményt tekintve (sajnos) nem nagy durranás. Azt még megértjük, hogy a belépőszintű grafikus kártyák miért sorvadnak el, de a középkategóriás szegmensben már nehezebb magyarázatot találni.
A Cape Verde chip kiterjedése a TSMC 28 nm-es gyártástechnológiájának és a mérnökök szűkmarkúságának köszönhetően alig 123 négyzetmilliméter. A lapka 1,5 milliárd tranzisztort tartalmaz, tehát a tranzisztorsűrűsége jónak mondható, bár a Pitcairn még ezt is képes volt túlszárnyalni. Az AMD tulajdonképpen roppant könnyű helyzetben volt a Radeon HD 7700 szériával, hiszen a HD 6700 csak egy átnevezés eredménye, így gyakorlatilag a közel két és féléves Juniper GPU-ra épülő videokártyák ellen kell (kellene) versenyezni. A papírforma mégsem teljesen jött be, ami annak köszönhető, hogy a Cape Verde mérete már csak a Redwood chip szintjén mozog. Könnyen belátható, hogy egy ekkora lapka nem fog 3D Mark rekordokat döntögetni.
A Radeon HD 7700-as sorozat legerősebb tagja 10 GCN tömböt rejt magában, ami összesen 640 stream processzornak felel meg. A textúrázó egységek száma ezzel arányosan 40-re csökkent. Jelentős érvágás történt a backend kapcsán is, így a memóriavezérlő összkapacitása 128 bit, a raszterizálók száma pedig 16 lett. Utóbbi egységek a 4 ROP klaszterben csücsülnek, összesen 64 Z mintavételező mellett. A videomemória alapértelmezett mérete 1024 MB. Természetesen megvalósítható a 2 GB-os kiszerelés is, bár erre még nem láttunk példát.
Ezek után már egyáltalán meglepő, hogy a Radeon HD 7770 nem alázza porba elődjét, bár szerencsére a magas órajelek némileg ellensúlyozzák a hiányosságokat. A másodszintű gyorsítótár mérete 512 Kbyte, a számítási csúcsteljesítmény dupla pontosság esetén pedig 80 GFLOP/s értéken áll, ami pontosan tizenhatoda az egyszeres pontosságú feldolgozási sebességnek. Ezek se egy GPGPU szörnyetegre utalnak…
Hatalmas pozitívum, hogy a támogatott szolgáltatások listája érintetlen maradt. Viszonylag kedvező árcédula mellett olyan grafikus kártya tehetünk szert, melyben megtalálható az UVD 3.0, a VCE (az Intel Quick Sync Video AMD-s megfelelője), illetve ismeri a DirectX 11.1, a ZeroCore Power, az Eyefinity 2.0 és az AMD PRT technológiát. Külön kiemelnénk a ZeroCore eljárást, ami egy nagy teljesítményű HTPC konfiguráció életre hívásánál szerintük nem elhanyagolható tényező.
Természetesen a PCI-Express 3.0 szabvány sem ismeretlen az újoncnak, de ezen a szinten már tényleg nem sok haszna van. Nem mellékes szempont, hogy a képminőség is változatlan, amit a továbbfejlesztett anizotropikus szűrő algoritmus esetében rendkívüli örömmel konstatálunk. Itt jegyeznénk meg, hogy szándékosan nem térünk ki a fenti eljárások részletezésére, mert azt korábbi cikkeinkben már többször is megtettük.
Nyilván a Radeon HD 7700 tagjainak a játékoknál 1 monitor is bőven elég, de nem szabad elfelejteni, hogy egy munkaállomás esetében mennyire meg tudja dobni a hatékonyságot hat kijelző. Az Eyefinity 2.0 további érdekessége, hogy lehetőséget nyújt több monitoros konferencia beszélgetések többsávos hanggal történő lebonyolítására. Az eljárás hivatalos neve Discrete Digital Multi-Point (DDM) Audio.
A viszonylag szerény teljesítmény velejárója a kedvező fogyasztás. A Radeon HD 7770 tipikus fogyasztása 80 watton mozog. A GHz Edition jelzést itt is megtaláljuk, mely azt hivatott jelezni, hogy a termék elérte az 1 GHz-es üzemi frekvenciát. A kisebbik modell már 55 wattal is beéri, ennél fogva nincs szüksége kiegészítő tápcsatlakozóra. A PowerTune technológiával megbolondítva utóbbi kártyát szinte már fűteni, és nem hűteni kell.
Összességében kijelenthetjük, hogy rossz egyáltalán nem lett a Cape Verde lapka, de helyükön kell kezelni a rá épülő grafikus kártyákat. Tulajdonképpen a teljesítményt leszámítva minden csillagos ötös (fogyasztás, képminőség, szolgáltatások és funkciók), ez pedig határozottan jó dolog. A kedvező energiaigény miatt megint előtérbe kerülhetnek a passzív hűtési megoldások, amit most – főleg a kistesónál – bátran merünk ajánlani. A Radeon HD 7850 és a HD 7770 között tátongó gigantikus űr kitöltésén mindenképpen érdemes lenne elgondolkodni a mérnököknek. Egy tovább butított Pitcairn alapú kártya ideális jelöltnek tűnik a feladatra.
