Kipróbáltuk: AMD A6-3650 APU és A8-3850 APU - nem ez az igazi cikk - 3 / 8 oldal

Tesztkonfigurációk

Catalyst Control Centerből lett AMD Vision Engine Control Center

A tesztben szereplő két Socket FM1 foglalatú alaplapot már bemutattuk, az ASUS P8Z68-V Pro és az ASUS Maximus 4 Extreme alaplapokat pedig már korábban teszteltük. Ismétlés/pótlás gyanánt érdemes fellapozni a “Kipróbáltuk: Intel Z68 és nagy alaplap a szorítóban“, valamint a “Kipróbáltuk: ASUS Maximus IV Extreme + Core i7-2600k – kezdődik az aratási szezon” című cikkeinket. Egy modellről még nem esett szó, ez pedig az ASUS M5A97 EVO. Egy friss, socket AM3+ foglalatos deszkáról van szó, amely az AMD 970/SB 950 lapkakészletre támaszkodik, és fel van készítve a Bulldozer fogadására is. A Phenom II X4 970 Black Edition processzort ebbe az alaplapba helyeztük.

A termék Dual Intelligent Processors 2-vel és Digi+ VRM tápellátással bír, munkára fogható a TPU és az EPU, valamint az Auto tuning funkció. A M5A97 EVO már grafikus UEFI BIOS-szal rendelkezik, a rendszerfelügyeletet az AI Suite II segíti. Természetesen hardveres téren is birtokában van minden mai képességnek, azaz használható CrossFireX kiépítés benne, és a SATA 6 Gb/s-os portok, valamint az USB 3.0 csatlakozók is megtalálhatóak rajta.

A további részleteket megtaláljátok a hivatalos gyári oldalon: ASUS M5A97 EVO

AMD A6-3650 processzor az ASUS F1A75-V PRO alaplapban, és azok beállításai:

AMD A6-3650 processzor terheletlen állapotban AMD A6-3650 processzor terhelt állapotban

ASUS F1A75-V PRO információk és RAM beállítások

AMD Radeon HD 6530D információk

A6-3650 APU Tuning

Mivel az A6-3650 APU hosszabb ideig tartózkodott nálunk, volt lehetőségünk megnézni azt is, hogy a tuningra milyen hajlandóságot mutat a termék. A túlhajtásra ugyebár általában két lehetőség van, vagy a szorzó, vagy a buszsebesség növelése, esetleg mindkettőé. Az AMD APU-inak esetében trükkös a szituáció. Az alaplapok BIOS-ában a szorzó látható, és állítható is. Az A6-3650 esetében a gyári szorzó 26, amit az ASUS alaplapban 47-ig lehetett növelni. Ha ezt szépen elmentjük, és újraindítjuk a gépet, azonnal egy 4700 MHz-en ketyegő APU-t láthatunk, mindenféle egyéb paraméterezés, feszültségemelés nélkül. Elhisszük ezt? Hát nem nagyon… Pedig ha a CPU-Z-t elindítjuk, bizony ott is a 4700 MHz köszön vissza, de ha elvégzünk néhány tesztet, akkor láthatjuk, hogy a teljesítmény egy fikarcnyit sem változott a 2600 MHz-es órajelhez képest. Ez bizony – akárhogy szépítjük – egy bug, egy hiba. Tehát a hibás kijelzés ne tévesszen meg senkit, az APU-k nem szorzózár-mentesek, az alapértelmezettnél magasabb szorzó csak látszólag aktív, a gyakorlatban nem!

Mivel a szorzóval tehát nem tudunk ügyködni, marad a buszsebesség mahinálása. Igen ám, de a Llano egységeknél a PCI Express frekvenciája sem fixálható. Ez azt jelenti, hogy a busz sebességét sem növelhetjük eszetlenül, mert a PCI Express szálakon működő részegységek (LAN, USB) működése hamar megbízhatatlanná válhat. A helyzet azért határozottan jobb, mint a Sandy Bridge CPU-k esetében, de arra fel kell készülni, hogy egy jelentős tuninghoz komoly feszültségemelésre is szükség lesz. Mi 100 MHz-ről 140 MHz-ig jutottunk 1,56 V-os APU alapfeszültség mellett (mást is növeltünk a BIOS-ban), az így kialakult 3640 MHz-es érték még stabilnak bizonyult, efölött már problémákba ütköztünk. Azt hozzá kell tenni, hogy ez az érték is csak akkor volt rendben, ha diszkrét grafikus kártyát alkalmaztunk, ugyanis a HD 6530D esetén már + 10 MHz-es tuningnál is azonnal “kilógott a kép széle a monitorból”. Mindenesetre a 3640 MHz-nel elvégeztük azokat a méréseket, amiket alapórajelen is megcsináltunk, hogy lássuk, mennyit számít + 1 GHz egy APU esetében.

AMD A6-3650 processzor tuningolása ASUS F1A75-V PRO alaplapban, és azok beállításai: