Érdemes szót ejteni az FCH, vagyis Fusion Controller Hub nevű egységről, amely gyakorlatilag egy egyfajta déli hídként is felfogható. Ebből kétfajta változat lesz elérhető a Sabine mobil platformot illetően, az egyik az A70M, míg a másik az A60M. A kettő között csupán egyetlen különbség van: az A70M négy darab USB 3.0 portot kínál, míg az A60M egyet sem, itt csak 2.0 áll a rendelkezésre. Minket azonban jelenleg most az asztali régió, azaz a Lynx érdekel jobban, itt szintén két FCH elérhető, az A75 és az A55 Fusion Controller Hub.
Az A75 FCH (Hudson D3) és az A55 (Hudson D2) megjelenése az AMD-nél is elhozza az Intelnél már bevett felállást a lapkakészletek világában. Az északi híd-déli híd párosa megszűnt, helyüket egyetlen lapka veszi át, mely az AMD-nél Fusion Controller Hub névre hallgat. Ezt lehetővé tette azt, hogy a PCI Express vezérlő – ugyanúgy, mint a mai Intel processzoroknál – beköltözzön az APU-ba, így nem volt tovább értelme egy északi hídnak. Egy lapka mindig jobb mind kettő, ha nem jár szolgáltatásban visszalépéssel. Alacsonyabb gyártási költség, kevesebb hőtermelés, egyszerűbb felépítés, egyszóval az FCH-k érkezése örömteli tény a Socket FM1 platformon. Ahogy az ábrán is látható, a lényeg felkerült az APU-ba, az A75 FCH csak további négy darab 1 vezetékes PCI Express szálat (500 MB/s) közvetít e tekintetben. A többi tartalom egy része a szokásos: HD audio, PCI vezérlő, infravörös port, hat darab SATA 3.0 port (6 Gb/s) AMD Raid Expert és FIS Based switching támogatással, négy darab USB 3.0 port, tíz darab USB 2.0 csati, és két darab USB 1.1. Ami kicsit érdekesebb, az az Integrated Display DAC (VGA), az SD Controller, az APU Fan Control via SB-TSI és az Integrated Clock Gen (itt található az órajel-generátor is) jelenléte, ezek is az FCH-ban kaptak helyet.
Ahogy látható, az A55 az A75-től nem tér el túl sokban, a különbség csupán annyi, hogy a FIS Based Switching a SATA portoknál és az USB 3.0 kimaradt a támogatási körből. Utóbbi nem egy szerencsés húzás, hiszen ma már egy USB 3.0 nélküli alaplap a gyártók szemszögéből szinte eladhatatlan, úgy be lett marketingelve a dolog. Emiatt pedig ismét külső lapkára van szükség az USB 3.0-hoz, amivel az A55 és a plusz lapka együttes költsége már lehet, hogy meghaladja az A75-ét. Így nem csoda, hogy ASUS-nál jelenleg nem is találunk A55 FCH-ra épülő modellt, míg a GIGABYTE is mindössze öt típus kínál, melyeknél piros betűkkel ki van emelve egy dolog: “Az alaplap az A55 tulajdonságaival és árával rendelkezik, de az A75 FCH-t tartalmazza az A55 elérhetetlensége miatt”. – Nos, ez egy másik, és igen egyértelmű magyarázat a kialakult helyzetre.
Alaplapok Llanohoz
Természetesen a “procialávalót” ezúttal is partnereink szolgáltatták, a GIGABYTE-tól egy GA-A75-UD4H, míg az ASUS-tól egy F1A75-V Pro érkezett. Mindkét modell a 30 000 Ft körüli árkategória versenyzője, így gyakorlatilag egymás konkurensei is. Most velük ismerkedünk meg egy kicsit közelebbről.
GIGABYTE GA-A75-UD4H
Az átlagos felépítést követő, 30,5 × 24,4 cm-es ATX szabványú modell külsőleg a már bevált GIGABYTE recept szerint kelt életre. A komponensek a kék színű NYÁK-ra kerültek fel, köztük a Socket FM1 foglalat is, ugyanis ha Llano-ról van szó, akkor alaplap terén ezt a foglalatot kell keresnünk. Külsőre nem tapasztalunk nagy különbséget az AMx kiadáshoz képest, a műanyag keretek is maradtak, így már meglévő AM2(+)/AM3(+) kompatibilis hűtőnket ezen a platformon is használni tudjuk. Az APU 8+2, míg a memóriák 1 fázissal működnek, a modulok számára négy sín áll rendelkezésre kétcsatornás üzemmód támogatással, maximum 64 GB kapacitással.
Órajelet tekintve 1066, 1333, 1600, 1866 és 2400 (OC) MHz-es RAM-ok támogatottak. Az alaplapot a táp irányából egy 24 tűs és egy 8 tűs tápcsatlakozó élteti energiával. Az A75 FCH (Fusion Controller Hub) a jobb alsó sarokban pihen, hasonlóan az PCH-val dolgozó Intel alaplapokhoz. A vezérlőt egy lapos, de széles borda hűti, melyet sokszor láttunk már egyéb modelleken. A bővítősínek területe elég gazdag. Rövid, azaz ×1 PCE Express slotból három darab került fel a PCB-re, míg teljes szélességű, ×16-os változatból két darab kínálkozik.
Így a CrossFireX mellett az AMD Dual Graphics is használható abban az esetben, ha valamilyen A-sorozatú APU kerül a rendszerbe, magyarán az APU-ban dolgozó IGP és a diszkrét grafikus kártya kooperációra fogható. A régi idők kedvéért két darab hagyományos PCI-t is elhelyeztek a mérnökök az UD4H-n, így ha valamilyen régebbi kártyával rendelkezünk, akkor sem kell zavarba jönnünk. Alul a szokásos tűs kivezetések – Firewire, USB (On/Off charge), előlapi – foglalnak helyet, oldalt pedig öt darab SATA portot kapunk, melyek mindegyike a 6 Gb/s-os szabványt támogatja. Nézzük a hátlapi szekciót!
A kínálat egy kombinált PS/2-vel és két darab USB 3.0-val kezdődik, majd jönnek az elmaradhatatlan videokimenetek, hiszen APU-ról beszélünk, tehát valamin ki kell juttatni az IGP által kiszámolt dolgokat. Nem kell aggódni, mindent megkapunk, amire csak szükségünk lehet, a sztenderd VGA (d-sub) és a DVI mellett korunk két meghatározó csatlakozója, a natív HDMI és a DisplayPort is a paletta része, ráadásul még egy optikai hangkimenetet is idebiggyesztettek, így hiányérzetünk nem lehet. A folytatásban két USB 2.0, egy FireWire és egy eSATA (6 Gb/s) következik, melyet a gigabites ethernet port és további két USB 3.0 követ. A sort szokás szerint az analóg hangkimenetek zárják, a hangkeltésért egyébként egy 8 csatornás Realtek ALC889 lapka felel.
ASUS F1A75-V Pro
Az ASUS-nál a felsőbb kategóriában egy ideje a fekete a divat, ez a modell is fekete nyomtatott áramkörre épül, de a kék szín esetében is meghatározó. Természetesen ez a deszka is A75 FCH-ra (Hudson D3) épül, így kialakításra sok a hasonlóság a GIGABYTE modelléhez mérten is. A NYÁk mérete 30,5 × 24,4 cm, a socket FM1 foglalat körül a már bejáratott Digi+ VRM csücsül, 6+2 fázisú kialakítással.
A RAM-okhoz négy foglalat használható, a modulok 1066, 1333, 1600, 1866 és 2250 (OC) MHz-es üzemfrekvenciával rendelkezhetnek, a maximális kezelhető mennyiség 64 GB. A tápon egy 24 tűs és egy 8 tűs tápcsatlakozóra lesz szükségünk az energiaellátáshoz. A PWM terület hőmérsékletét dizájnos, kék borda vigyázza, mely egy vastag, ellapított hőcső segítségével összeköttetésben van az A75 FCH-n elterülő lapos bordával.
A bővítősínek garmadája az F1A75-V Pronál is igen gazdag. Hagyományos PCI foglalatból hármat kapunk, míg ×1-es PCI Expressből két darab fogható munkára. Persze a legnagyobb figyelmet mindig a teljes szélességű, ×16-os slotok kapják, melyből ugyanúgy kettőt helyeztek fel, mint az UD4H-nál. Ez egyben azt is jelenti, hogy A sorozatú APU esetén használható a Dual Graphics, illetve a CrossFireX-et sem kell nélkülözni. Alul az alaplapi USB-s és az előlapi tűs kivezetéseket találjuk, a SATA csatlakozók az F1A75-V Pro-n is a szokásos helyre kerültek, szám szerint hét darab.
Ebből a hat darab fehér a Hudson D3-ból érkezik, még a kék az ASMedia vezérlőből. A lapra négy darab ventilátorcsatlakozó került fel, melyből három 4-tűs, azaz PWM vezérléssel rendelkezik. Az ASUS TPU és az EPU technológiák fizikailag, tolókapcsolókkal is szabályozhatóak a NYÁK-ról, ezeket a PCB szélén, a RAM DIMM-ek mögött találjuk. A lapon már az újgenerációs, UEFI BIOS található.
A hátlap hasonló kínálattal kecsegtet, mint a GA-A75-UD4H. A készlet itt is egy kombinált PS/2 csatlakozóval indul, és két USB 3.0-val folytatódik, ez az első oszlop, melyeket az optikai hangkimenet, a natív HDMI és a DisplayPort követ. Ha ez nem lenne elég, akkor természetesen a VGA és a DVI kimenet is használható. Ezeket az eSATA (piros) port követi, amely az ASMedia vezérlőből jön, és 3.0 szabványú. Ezt az oszlopot további két darab USB 3.0 zárja le, ezen felül már csak a Realtek gigabites ethernet vezérlő RJ45 csatlakozója, két USB 2.0 és az analóg kimenetek maradnak, amik szintén egy Realtek lapkáról, az ALC892-ről működnek maximum nyolc csatornát támogatva.
