APU, Fusion, Vision, IGP, heterogén módon programozható chip. Magas fokú integráció. Minden egy lapkában. Ezek a kulcsszavak. Elérhető a Llano, mely az asztali és mobil platformon is megharcol a vásárlók kegyeiért. Az AMD A8-3850 APU-ja után az A6-3650 is nálunk járt…
Ez a történet nagyjából 5 éve kezdődött. Mindannyian felkaptuk a fejünket a hír hallatán, amikor az AMD bejelentette, hogy felvásárolja az ATI Technologiest, mely a Radeon márkajelzésű videokártyáiról és alaplapi chipkészleteiről volt híres. Akkoriban az átlagember nehezen értette meg, hogy miért volt szükség a második számú processzorgyártó részéről erre a lépésre, de sokan voltak, akik már ekkor is tudtak olvasni a sorok között.
A GPU üzletág már akkor sem volt az évezred biznisze, ráadásul a Radeonok egy jelentős része Inteles gépekben talált új otthonra, AMD márka név alatt viszont ennek a területnek egy részétől értelemszerűen búcsúzni kellett. Az AMD sokkal inkább a jövőnek, mintsem a jelennek célozta ez a lépését, mely egyébként 5,4 milliárd dollárjába került a vállalatnak. Ennek a véghezviteléhez kölcsönökre volt szükség, a hatalmas törlesztő részletek, az egyre csökkenő részesedés, az Intel előnye és a gazdasági válság komoly nehézségeket okozott a cég életében. Minden nehézség ellenére, az AMD-nek gyakorlatilag nem volt más választása.
A vezetők rájöttek arra, hogy ahhoz, hogy hosszú távon életben maradhassanak, szükség lesz egy olyan komplett, mindent magába foglaló platform életre keltésére, amelyet akkoriban már az Intel is javában tervezett. Ez azt jelenti, hogy a processzornak, a lapkakészletnek – amely adott esetben grafikus magot is tartalmaz -, és a grafikus vezérlőknek saját falakon belül, azonos márkajelzés alatt kell készülnie. Ez volt az alapelgondolás, de egy még ennél is jövőbe mutatóbb gondolat fogant meg a mérnökök fejében, mely ötlet a Fusion nevet kapta a keresztségben. Ez a koncepció azt tartalmazta, hogy a CPU és a GPU feladatok elvégzését egyetlen szilíciumszeleten kell egyesíteni. Mivel a processzorgyártó nem rendelkezett a GPU gyártáshoz szükséges technológiákkal és tapasztalatokkal, az ATI felvásárlása ebből az irányból is kikerülhetetlen lépésnek bizonyult.
A Fusionról sokáig nagyon kevés konkrétumot lehetett tudni, de ahogy telt-múlt az idő, egyre több információ csepegett az érkezőben lévő termékekről, technológiákról, míg nem a Fusion első képviselőjére ez év februárjáig kellett várni. Ez végül nem a Llano, hanem a Brazos platform lett, amellyel az AMD az Intel Atom termékvonalának küldött komoly hadüzenetet, és véres harc indult meg a nettopok, illetve a netbookok mezején.
Az APU kifejezéssel tehát már a Brazos kapcsán megismerkedhettünk, aki erről lemaradt volna, ajánljuk figyelmébe a témával foglalkozó cikkünket. Egy fél év elteltével megérkezett a folytatás, a Llano megjelenésével az APU-k beköltöznek a komolyabb erőt felvonultató asztali és mobil számítógépekbe is, lássuk, mit kell tudni az új családról!
Az AMD nem titkoltan hatalmas reményeket fűz a Llano chipjeihez. Az újdonságot a megjelenés napján kollégánk már részletesen bemutatta, de ahogy a mondás is tartja: „ismétlés a tudás anyja”.
Mi az a „Llano”, „Lynx”, és „Sabine”?
A második legnagyobb processzorgyártó új termékeit több fantázianév kíséri. A Llano kódnévre keresztelt chip egy újabb, heterogén módon programozható (Accelerated Processing Unit) egység. Az APU a GlobalFoundries 32 nm-es SHP gyártósorain készül, a fizikai kiterjedése 228 négyzetmilliméter és 1,45 milliárd tranzisztort tartalmaz. A chip legfeljebb négy x86 processzormagot, valamint egy erőteljes, 400 darab számolóegységet felvonultató IGP-t hordoz. A Llano két platform alapjának tekinthető: a Lynx az asztali, míg a Sabine a mobil piacon kíván eredményeket felvonultatni. Utóbbinál legfeljebb 1600 MHz-en üzemelő rendszermemóriát pakolhatunk a két SODIMM foglalatba, míg az előbbinél a hivatalos maximum 1866 MHz-es DDR3 memória, 1,5 voltos feszültség mellett.
A Sabine platform tagjai
Elöljáróban annyit, hogy az AMD a Llanoval nagyon fején találta a szöget. Elemzők folyamatos visszaeséssel számolnak a különálló GPU-k piacán – a Fusion már csak olaj a tűzre –, a felhasználók igényeinek kielégítése megköveteli az ilyen termékeket. Az APU egy Athlon II X4, illetve egy alsókategóriás diszkrét grafikus kártya teljesítményével bír, így egy roppant széles réteg számára lehet vonzó.
A teljes asztali Llano kínálat
Minden szinten, szinte minden!
AMD A4 sorozat – a belépőszint
Az A4 sorozat tagjaként az A4-3400 egy kétmagos processzort és egy integrált Radeon HD 6410D grafikus vezérlőt tartalmaz. A központi egység 2,7 GHz-en, a grafikus processzor pedig 600 MHz-en kegyeg. Az APU a 100 wattos energiaosztályba tartozik. Az A4-3300 hasonló paraméterekkel rendelkezik, változatlan a 160 számolóegységgel bíró SUMO vezérlő és az 1 MB másodszintű gyorsítótár. A termék lényegében egyszerű órajel csökkentéssel született, így a CPU sebességét 200 MHz-el, míg a GPU tempóját 157 MHz-el visszább vették.
AMD A6 sorozat – a középosztály
A széria három tagot számlál, azonban kezdetben csak az A6-3650 lesz elérhető. A négymagos processzor órajele 2,6 GHz, fogyasztása legfeljebb 100 Watt lehet. Ezt követi a szintén négy maggal szerelt A6-3600 – 2,4/2,1GHz (Turbo Core). Az APU számozásából látható (az xx00 végződés), hogy az energiaigénye 65 watt alatt húzódik. A legkisebb példányban a mérnökök egy processzormagot deaktiváltak, de más változást nem alkalmaztak az A6-3600-hoz képest. Mindhárom APU-ban a HD 6530D munkálkodik, melyben 320 shader került aktiválásra.
A jéghegy csúcsa: A8 és A6 sorozat
AMD A8 sorozat – a felsőház
AMD A8-3850 APU felülről és alulról
A legnagyobb teljesítményű Lynx APU-kat itt találjuk. A kategória jelenleg kettő modellre támaszkodik, de még idén megérkezik az A8-3870 “Black Edition”. Az A8-3850 négy processzormagja 2,9 GHz-en futkos, így nem csoda a 100 Wattos energiaéhség. Az A8-3800 – 2.7/2.4GHz (Turbo Core) – nem csak első blikkre tűnik ígéretesnek a fogyasztás-teljesítmény mutatót tekintve. Az A8 széria integrált GPU-ja a Radeon HD 6550D.
„Sumóban” verhetetlen
A Llano „Sumo” integrált grafikus processzora egyfajta Redwood reinkarnáció. Az IGP-t öt darab 80 utas shader tömbbel, 20 darab Gather4-kompatibilis textúrázó csatornával és két darab nyolc blending egységet tartalmazó ROP blokkal vértezték fel. A GPU természetesen a rendszermemóriát használja adattárolásra, amit az APU a kétcsatornás memóriavezérlőn keresztül érhet el. Előre borítékolható, hogy a kategóriájában bivalyerősnek számító vezérlő teljesítménye jelentősen függ a memória sebességétől. A külföldi tesztoldalak mérései alapján legalább 1600MHz-es DDR3 memóriákat érdemes alkalmazni, ellenkező esetben jelentős lassulással lehet számolni. A Brazos platformhoz hasonlóan itt is minden gyártófüggetlen technológia támogatott: DirectX 11, OpenGL 4.1, OpenCL 1.1, OpenGL ES 2.0, WebGL, WebCL, DirectCompute 5.0.
Az UVD 3-mas média motor pedig garantálja H.264/AVC, az MPEG-2/4, a VC-1, a DivX és az Xvid videók gyorsítását akár Ultra HD felbontásig. Az AMD jónak látta újra életre kelteni a Hybrid CrossFire elgondolást, immár Dual Graphics néven. Ez azt jelenti, hogy a Llano IGP-je mellé meghatározott diszkrét grafikus kártyákat lehet társítani, így összeadódik a kettő sebessége. A funkció azonban csak néhány vezérlővel működik, melyek lentebb láthatóak. A PCI-E vezérlő összesen 24 sávot képes kezelni, ebből 16 egy külső videovezérlőnek jár, 4 az FCH-nak és újabb négy olyan eszközöknek, melyek alacsony késleltetést és viszonylag magas sávszélességet igényelnek, ilyen például az Ethernet.
Köszönjük, leülhet, jeles.
Az érem másik oldala
Az APU Husky elnevezésre hallgató CPU-magjai harmadszintű cache-sel nem rendelkeznek, de a mérnökök 512 kilobájtról 1 megabájtra növelték az L2 cache méretét, ami némiképp ellensúlyozza a hiányt. Az L1 adat és L1 utasítás cache mérete 64-64 KB.
Az architektúra felépítése nagymértékben hasonlít a már elavultnak mondható K10-es megoldásokhoz. Egy-egy mag 35 millió tranzisztorból áll, a területe 9,7 mm2, a tipikus fogyasztása 10-15 Watt, amit az agresszív kapuzásnak köszönhetően 2,5 Wattra tud csökkenteni terheletlen állapotban. Az utasításkészletek közül az SSE1, SSE2, SSE3, SSE4A és az összes 3DNow! kiterjesztést ismeri. Az architektúra előéletét ismerve nem meglepő módon nem támogatja az SSE 4.1-et és 4.2-t.
Nem elhanyagolható tényező a TurboCore 2.0 jelenléte. Ez a szolgáltatás még a Thuban lapkákkal érkezett. Az eljárás nagymértékben képes megnövelni a processzormagok órajelét persze csak akkor, ha megnövekedett fogyasztás nem lépi túl a maximálisan meghatározott TDP limitet. Konkrét példával élve az egyszerűbb megérthetőség kedvéért: ha az IGP teljesen le van terhelve, akkor a processzormagok órajelét nem lehet emelni, viszont ha csak az UVD motornak adunk terhelést – ami elenyésző fogyasztással bír –, akkor a TurboCore 2.0 jelentős mértékben meg tudja növelni a Husky magok órajelét annyira, hogy a megnövekedett fogyasztás még beleférjen az előre meghatározott TDP keretbe. Ez a 35 wattos mobil verzióknál akár 900 MHz-es plusz sebességet is jelenthet. Itt még fontos megemlíteni, hogy a TurboCore 2.0 csak a processzormagokra érvényes, az IGP-nél már nem.
Szorosan ide kapcsolódik a tovább fejlesztett energia-menedzsment is, amely most már képes teljesen lekapcsolni olyan részegységeket, melyek nincsenek használat alatt, ezzel jelentős mértékben redukálható a lapka fogyasztása.
