Kimondhatatlan neve van, egy telefon áráért vettük, ráadásként egészen szuper darab ez az elektromos kerékpár!

Tartalomjegyzék Mutasd

Bevezető

Az utóbbi években egyre több elektromos közlekedési eszközt láthatunk városainkban. Mind többen vesznek ilyet, mert használatuk olcsó, nem kell a buszon a tömegben nyomorogni, és nem vagyunk hozzákötve a menetrendhez sem.

Az elektromos kerékpárok elterjedését egy dolog gátolja, az áruk. Emiatt aztán a legtöbben kénytelenek egy elektromos rollerrel beérni, ami lássuk be, közel sem olyan kényelmes, mint egy bicaj. Egy normális rollert alsó hangon olyan 350-450 dollárért (105-135 ezer forint) kapunk, ha nem itthon vesszük, egy használható kerékpárért pedig 450-550 dollár feletti (130-160 ezer forint) összeget kell fizetni, ami azért jelentős különbség.

A most kipróbált bicaj, ahogy a címben is olvasható az egyik, ha nem a legolcsóbb a piacon. Igaz, ez átmeneti állapot, de az akció még tart egy darabig, így, akinek megtetszik majd a cikk alapján, az mindössze 365 dollárt (104 ezer forint – 2019. 06. 05-i árfolyam szerint) kell, hogy fizessen érte. Ráadás, hogy európai raktárból vám és ÁFA nélkül érkezik, mitöbb, jó eséllyel a rendelést követő egy héten belül csöngetni fog vele a futár.

Most pedig ízlelgessük a nevét, Ziyoujiguang T18.

Csomagolás, összeszerelés

A méretes kartondobozon semmi sem árulkodik arról mit találunk belül. Ahogy a futár levette a kocsiról azt gondoltam, hogy hívhatok segítséget, hogy bevigyem, de kiderült, hogy semmivel sem nehezebb, mint az időnként tesztre érkező hatalmas Philips monitorok.

A dobozt kinyitva kiderül, hogy szinte nem is használtak csomagolóanyagot. Igaz a karton vastag, de az első és a hátsó kerék rögzítésén kívül nincs semmi, illetve a kormányrúd, és az ülés szára van körbe tekerve, hogy ne sérüljön. Ennyi.

A dobozból kiemelve kiderül, hogy teljesen összeszerelve kapjuk meg. A kormány csak le van hajtva, ezt egy mozdulattal felhajtjuk és zárjuk, betesszük az ülést a helyére, beállítjuk a magasságát és kész is. Pontosabban egy dolgot kell csavarozni, ehhez egy imbusz kulcs kell (nem találtam a csomagban), ez pedig a hátsó sárvédő.

Az egész összeszerelés a sárvédővel együtt sem több, mint 10 perc, és már indulhatunk is!

Külső

A Ziyoujiguang T18-ról az egykori kemping biciklik jutottak eszembe, de igazság szerint, még azok is nagyobbak voltak valamivel. Az alumínium ötvözetből készült váz a kerekekkel együtt mindössze 115 centi hosszú, a kormányt lecsukva, az ülést a legalsó pontra engedve a magasság 73 centi. A bicaj tömege pedig mindössze 17,2 kilogramm, ebben pedig benne van az akkumulátorok súlya is.

Hab a tortán, hogy a pedálok is egy mozdulattal lehajthatók, szóval az biztos, hogy ha valaki ingázik, akkor ezt beteheti a csomagtartóba, aztán a P+R parkolótól vidáman begurulhat a munkahelyére.

A rendkívül kompakt kialakítással jár, hogy az átlag kerékpárokhoz képest kicsi a kerék átmérője, mindössze 12 col. Ami viszont fontos, hogy ez azért a rollerek nagy többségénél jóval nagyobb méretet jelent, ráadásul az abroncs is elég méretes, így murvás, hepehupás úton is vígan elgurultam vele (aki ismeri az érdi utakat, az tudja miről beszélek).

Kívülről tehát nem nagy a kerékpár, ám annál menőbben néz ki a sárga sportcsíkokkal. A menőségi faktort nagyban növeli még a kézzel állítható hátsó lengéscsillapító rugója, ami piros, sárga vagy fekete lehet, és a két tárcsafék, amiktől tényleg profi gépnek néz ki a Ziyoujiguang T18. Ezek a fékek persze nem hidraulikusak, hanem bowdenesek, de az árába sajnos csak ez fér bele.

A lényeg, hogy rendesen fognak, és kellőképp gyorsan állítják meg a kerékpárt, ha baj van. A parkolás is egyszerű, a hátsó keréknél találunk egy kihajtható támaszt, így bárhol leállíthatjuk, biztonságosan megáll.

Ahogy írtam az ülés magassága állítható, teljesen leengedve a földtől 73 centi a magasság, teljesen kihúzva pedig 100 centire emelhetjük. Az én 184 centis magasságomhoz ez a 100 centis magasság kényelmes volt. Lehet, hogy van a csőben még 3-4 centi plusz, de nem akartam tovább kihúzni, azért legyen valami tartása. A kormány magassága viszont nem állítható, amit testre tudunk szabni rajta az a markolat döntése.

Erre szükség is lehet, mert nem sima markolatról beszélünk, a tenyerünknek adtak egy támaszkodó szélesebb felületet, így a súlyunk jobban eloszlik, kényelmesebb a használat.

A kerékpárt felszerelték lámpákkal is. Elől egy dupla ledes egység van, meglepően erős a fénye, még teljes sötétségben is elég volt. A hátsó lámpa egy sima ledes, pirosfényű darab, ami féklámpaként is funkcionál. Mind a két fékkarhoz be van kötve, így fékezésnél erősebben, és nem egy, hanem két LED világít.

A használatot a kormányon elhelyezett töltöttség jelző segíti, figyeljetek rá, mert úgy jártok, mint én, tekerhettek haza dobnak felfelé lemerült akkuval, nem volt őszinte a mosolyom. Amúgy nem lett volna rossz valami egyszerűbb kerékpáros komputer, ami legalább a megtett távot és a sebességet mutatja, de ez sem fért bele az árba.

A kijelzőn semmi más nincs, mint a töltöttséget jelző vonalak, amik ráadásul tűző napfényben nem annyira látszanak. Szóval ezen a ponton elfért volna még egy kis fejlesztés.

A baloldalon találjuk azt a kezelőszervet, amin a lámpák és a duda gombja van, pont jó helyen a hüvelykujjnak, nem kell a kormányt elengedni a nyomkodáshoz. Itt jegyezném meg, hogy a duda nyekergése elég kiábrándító, ennél már hagyományos kerékpár csengő is százszor jobb lett volna. A gázkar, ahogy a motoromon is jobb oldalon a markolatba van építve, de a motortól eltérően nem a teljes markolatot kell eltekerni csak a belső felét.

A Ziyoujiguang T18 hátsókerék meghajtású, mint egy jó BMW, de azért driftre nem lesz alkalmas, ehhez kevés a 250 wattos motor teljesítménye. Ahhoz viszont elegendő, hogy egyenes utón nagyjából 25 kilométeres sebességgel haladjunk, lejtőn mentem jóval harminc fölött is, de a kis kerekek miatt azon a sebességen már kicsit tele volt a gatya, úgyhogy csak óvatosan a száguldozással!

Műszaki adatok

Ha már a motor teljesítményénél tartottunk, akkor kicsit merüljünk bele a száraz műszaki adatokba is, de ezt igyekszem hamar letudni, mert szerintem Ti is jobban szeretnétek végre tudni, milyen is használni a biciklit.

Szóval, ahogy írtam a motor 250 wattos, ennek a táplálásáról egy 36 voltos, 6 AH-rás akkumulátor gondoskodik, ami szabvány 18650-es lítium-ion egységekből lett összerakva. A mellé adott 42 voltos és 2 amperes töltővel cirka négy óra alatt tudjuk teletölteni, ezzel pedig 25-30 kilométert tehetünk meg tisztán elektromos üzemmódban és 45-50 kilométert, ha tekerjük a pedált is -ezeket az adatokat kicsit később azért árnyalom majd.

A töltőn van egy LED, ezen láthatjuk, hogy mikor van az akku feltöltve, amíg tölt pirosan világít, ha feltöltött zöldre vált.

Az akkumulátor kapcsán még fontos, hogy kapunk IP54-es víz és por elleni védelmet, szóval víz alatt nem biciklizhetünk, de esőben igen. További jó hír, hogy az elektronika védi az akksit a túlzott lemerüléstől és a túltöltéstől és a túlmelegedéstől (ezt le is teszteltem, pedig nem akartam) is, szóval az élettartamra vigyáztak, amennyire csak lehet.

Nagyon örömteli, hogy a rollerekkel ellentétben a felhasználó súlya nincs 100 kilogrammban korlátozva, akár 120 kilósan is elvisz minket. Persze ne legyen cél ezt letesztelni, inkább maradjunk 100 kiló alatt, hacsak nem vagyunk kétméteresek, de ha Te ilyen magas vagy tuti nem a Ziyoujiguang T18-cal fog tekerni.

Feljebb már írttam a maximálisan elérhető sebességet, ez elektromos üzemmódban 25 kilométer óránként. Azt hiszem nem hagytam ki semmit, szóval jöjjenek a tapasztalatok!

Használat

Bár a Ziyoujiguang T18 elég kicsi, mégis meglehetősen kényelmes. Az ülés dőlésszöge is állítható, párnázása puha, szóval azt hiszem nem lesz gond vele félórákat gurulni a városban, Balatonra meg úgy sem ezzel indulsz el, hacsak nem a tó partján laksz. Ahogy írtam a kormány keresztszára, ezzel együtt a markolat szöge is állítható, így pedig könnyedén beállítottam a barátnőm magasságára is és az enyémre is, kényelmes volt.

A kormányrúd kinyitásakor figyeljetek oda, hogy ne elég a bajonettzárat bepattintani, van egy forgatható műanyag elem is egy kis füllel, ezt be kell forgatni, hogy elkerüljük a véletlen kinyílást!

A Ziyoujiguang T18 három üzemmódban működik, az első, a szimpla tekerem és megy mód, ez akkor, ha nem fordítod el a slusszkulcsot vagy lemerült az akkumulátor. A második a pedálozás plusz akkumulátor mód, itt tekersz, ezzel növeled a hatótávot. A harmadik a teljesen elektromos üzemmód, itt visz a motor, Te pedig fogadod a járókelők elismerő vagy csodálkozó pillantásait.

Elsőre természetesen az elektromos módot próbáltam ki. Lemértem, tényleg képes a megadott sebességet elérni, de valahogy érzetre mégis lassabbnak éreztem a dolgot. Ez persze nem baj, inkább pozitívum, mert nem éreztem se bizonytalannak, se veszélyesnek a dolgot. Az elektromos módban amúgy nagy etvasz nincs, tekerjük a kart a bringa meg megy. Nem szakít le a gyorsulás az ülésből, szépen elindul, semmi bizonytalanság.

A kis kerekek és a rövid váz miatt a kanyarodást viszont szokni kell. Ha hozzá vagy szokva egy rendes méretű kerékpárhoz vagy motorhoz, akkor furcsa lesz az ív, amin fordul. Arra is figyelni kell, hogy nagyobb sebességnél a padálok legyenek vízszintes helyzetben, mert ha bedőlsz erősen tudod karcolni az aszfaltot, a beakadó pedál pedig kellemetlen esésekhez vezethet. Oké, persze nem kell őrült módjára közlekedni, tessék a kanyar előtt lassítani!

Az elektromos hajtásnál sokkal érdekesebb a pedálos mód. Ahogy feljebb olvashattátok ezzel közel megduplázhatjuk a hatótávot, ami jó, de feltehetjük magunknak a kérdést, ha már tekernünk kell, akkor nem lenne jobb egy hagyományos biciklit venni? Hát nem!

A pedálos használat teljesen más volt, mint amire számítottam. Javamra szóljon, hogy az első elektromos biciklim ez, szóval lehet, hogy a többi is így működik, de azért leírom, hátha lesz, aki hozzám hasonlóan egy ilyennel veszti el elektromos kerékpár szüzességét.

Szóval a lényeg az, hogy amikor elindulunk és elkezdjük a pedált tekerni, akkor pont olyan, mintha egy rendes biciklivel tekernénk, de ez nem tart sokáig, mert egy nagyon alacsony sebesség elérése után bekapcsol a motor és az hajt. Igen, lényegében olyan, mintha a nagy semmit tekernénk, mint amikor a szobabicikli a legkönnyeb fokozaton van, és sokszor azt sem tudjuk eldönteni, hogy mi tekerjük a pedált vagy a pedál viszi a lábunkat.

A legnehezebb a dologban, hogy ezt megszokd. Ha megszoktad, hogy lényegében semmilyen erőt nem kell kifejtened, egyszerűen csak tartani a tekerés ütemét, akkor helyben vagy. Nem izzadsz meg, nem fáradsz el, csak a tekeréssel szerzett többlet energiával megnyújtod a hatótávot.

Ez a tétel egészen addig igaz, amíg nem jön szembe egy emelkedő. Mivel le kellett mindent tesztelnem kinéztem Érden egy meredekebb utcát (meglehetősen meredek volt!) és neki indultam a hegynek. Ha egy hagyományos, hasonló méretű biciklivel kellett volna feltekernem, akkor alaposan meg izzadtam volna, de a Ziyoujiguang T18 egyszerűen csak felvitt.

Az emelkedőn már érezni a pedál ellenállását, szóval ilyenkor kell erőt kifejteni, de nagyjából csak annyit, mintha egy hagyományos kerékpárt sima úton hajtanál.Amúgy a gyári adatok szerint 20 fokos emelkedő a maximálisan leküzdhető, ami azért elég meredek dolog már. Itt térhetünk vissza az akkumulátor túlmelegedésére, mert kb. az ötödik hegymenetet jártam, amikor egyszer csak elment a rásegítés.

A töltés jelző mutatta, hogy nem merült le az akku, csak éppen a motor nem dolgozott. Gyanítom, hogy egy picit sikerült túlterhelnem a gépezetet, mert kicsit később megint elindult, szóval azt hiszem melege lett.

Itt most kanyarodjunk vissza kicsit az egy töltéssel megtehető távra. A gyári adat szerint 25-30 kilométer a tisztán elektromos üzemmód, de ezt tényleg sima útra kell érteni. A dimbes-dombos Érden 20-21 kilométer volt benne úgy, hogy emelkedőn tekertem, mert némely dombra a motor ereje már önmagában nem tudott feljuttatni. Persze városban, főleg Pesten ez nem lesz gond, de aki mondjuk a budai régiót akarja bejárni, az számítson rá, hogy a hegyek kiveszik a szuflát rendesen.

Nem a legjobb taktika a végére hagyni a negatívumokat, mert ez marad meg leginkább az olvasóban. Ami miatt mégis így teszek az két dolog. Az egyik, hogy mindössze egy negatívumról tudok beszámolni, a másik, hogy azért jó lesz, ha erről senki nem feledkezik meg.

Nem másról van szó, mint arról, hogy a tárcsafék hajlamos hegyről lefelé túlmelegedni. Ez nem valami ördögtől való dolog, ismerős lehet autósoknak, motorosoknak a dolog, hogy a meleg tárcsán a fékbetét nem tapad olyan erősen, így romlik a fékhatás.

Bár a bringán elől is hátul is tárcsafék van, az elsőt óvatosan használtam, mert a kisméretű kerék miatt, főleg lejtőn lefelé tartottam tőle, hogy bukfencezni fogok. Szóval javarészt maradt a hátsó fék, ami viszont hamar elmelegedett. Bár a féktárcsa lyukacsos az anyaga elég vékony, így fordulhat elő a dolog, szóval erre oda kell figyelni!

Végezetül néhány szó arról, hogy tudod a hatótávot a lehető legjobban kitolni. Az első jótanácsom, hogy induláskor használd a pedált, amíg a motor el nem indul, mert a legtöbb energiát induláskor eszi a motor. A második tanácsom, hogy enyhébb emelkedőknél is tekerd a pedált. Ez fáradtsággal nem jár, de segítesz a motornak, az akkumulátornak.

A harmadik tanácsom az, hogy ha lejtőn haladsz, akkor teljesen engedd vissza a gázt, mert olyankor kapcsol „üresbe” a motor, ilyenkor pedig megy a visszatöltés. Végezetül a negyedik és utolsó tanácsom, hogy ne tekerd koppig a gázt, egyenes, sima úton feles, háromnegyedes állással is jól lehet haladni, olyankor a fogyasztás is kevesebb.

Összegzés

A Ziyoujiguang T18, jött, látott és levett a lábamról. Egészen aranyos pofával, menő kinézettel és kellő teljesítménnyel rendelkezik, ráadásul plusz jó pont volt látni az ismerősök arcát, amikor megkérdezték, Te ezzel jöttél? Otthon egy sima konnektorból tudjuk egy régi notebook töltőhöz hasonló egységgel tölteni. Könnyű, picire össze lehet csukni, lazán elfér egy autó csomagtartójában.

Kicsit féltem tőle, hogy egy ennyire olcsó bringa majd tényleg egy ANNYIRA olcsó bringa lesz, de nem, egyáltalán nem az. Nem tudom milyen lehet egy 500-600 dolláros hasonló méretű szerkezet, de valahogy azt gondolom, hogy sokkal jobb biztos nem, mert egész egyszerűen nincs, amiben annyival jobbak lehetnének.

Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Ziyoujiguang T18 ára sem 365 dollár szokott lenni, hanem pont egy százassal, tehát nagyjából 30 ezer forinttal kerül többe. Szerencsére kifogtam a nyár közepi leárazást, vagy ahogy kedvenc áruházamban mondják, a Mid-Year Mega Sale kampányt, ami június 12-ig tart, és ebben a spóroltam egy kevés pénzt.

Ahogy a bevezetőben olvashattátok a bringa európai raktárból jön, én szerdán rendeltem és hétfőn már hozta a futár, mégpedig ingyenesen, mert a szállításért sem kell fizetni. Ráadás jó hír, hogy mivel EU-n belülről érkezik nem kell rá se vámot, se áfát fizetnünk.

Ha megtetszett a bicikli, akkor van még egy pár napod rá, hogy az alacsonyabb áron megvedd. Itt találod: