Kingston HyperX LoVo: Ha akarom villámgyors, ha akarom takarékos

Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

• Alaplap:
  • GIGABYTE GA-H55N-USB3
• Processzor:
  • Intel Core i7 860 2,80 GHz (133×21)
• Processzorhűtő:
  • Scythe Grand Kama Cross
• Memória:
  • Kingston HyperX LoVo KHX1866C9D3LK2/4GX 2 × 2 GB
• Merevlemezek:
  • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
  • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
• Videokártya:
  • Gainward 8400 GS 256 MB DDR2
• Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
• Szoftverkörnyezet:
  • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN
  • Intel INF 9.1.1.1019
  • Realtek HD Audio 2.49 Driver
• Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

Nagy bajban voltunk a tesztkonfig összeállításánál, hiszen mindenképpen Inteles, de nem X58-as rendszert szerettünk volna összeállítani. Ilyen kritériumokkal csak egyetlen alaplap jöhetett szóba, a még mindig nálunk vendégeskedő GIGABYTE GA-H55N-USB3. Nem is lett volna vele semmi gond, de rendkívül kis mérete — amely egyébként előny — esetünkben hátrányba csapott át, mivel nem rendelkeztünk gyári LGA 1156-os processzorhűtővel. Ezen az alaplapon a hűtés számára fenntartott hely igen apró, mi pedig csak batár, felhőkarcoló méretű procihűtőket tartalmazó készlettel tudtunk próbálkozni. E miatt teljes szélességű videokártya beillesztése gyakorlatilag lehetetlenné vált (eljött a bontatlanul dobozában porosodó GeForce 8400 GS low profile ideje), és magasított bordájú ellenlábas memória behelyezése és a a felejtős kategóriába sodródott. Mivel csak ilyennel rendelkeztünk szerkesztőségünkben, a LoVo-nak végül önmagával kellett megküzdenie, de ennek ellenére így is igyekeztünk érdekes és tanulságos tesztet összedobni.

Néhány fotó arról, hogy hogyan festett az így összeállított tesztgépünk, a látvány magáért beszél:

Beállítási variációk a mérésekhez:

1. 1333 MHz: Minden alapbeállítás szerint, XMP profil alkalmazása nélkül: Ahogy a képeken is látható, semmi nem piszkáltunk meg, a CPU órajele, valamint az alapórajel (base clock=BCLK) is a gyári 133 MHz-en, a LoVo-k pedig a lap által automatikusan beállított 1333 MHz-en, 9-9-9-24 időzítésekkel, 1,5 V-on járatva.

   

   

2. 1600 MHz: XMP2 profil használatával: A második lépésben az 1600 MHz-et céloztuk meg, ehhez a második XMP profil alkalmazására van szükség. A beállítás nem változtatja meg a CPU, és a BCLK órajelét sem, a modulok üzemfeszültsége viszont 1,5 V-ról 1,25 V-ra csökken, az órajele 1600 MHz-re, az időzítések pedig maradnak – elvileg. A hivatalos forrás szerint is 9-9-9-24 vonatkozik erre a profilra, mégis, két tesztprogram is 10-9-9-24-et jelzett, ráadásul CR2-vel, úgyhogy hittünk nekik. Bizonyára van lehetőség korrigálásra a BIOS-ból, mi azonban úgy hagytunk mindent, ahogy az XMP2 profil beállította. Ha megnézzük a 1333 MHz-es és az 1600 MHz-es beállítással mért átviteli sebességeket, bizony 1600 MHz-nél nem javulást, hanem gyengülést könyvelhetünk el, mely nagy valószínűséggel a magas késleltetésre és command rate-re vezethető vissza.

   

   

3. 1866 MHz: XMP1 profil használatával: Az XMP1 a gyorsabbik profil, esetében a CPU órajele épphogy, a BLCK viszont jelentősen változik, 133-ról 156 MHz, ezt már betudhatjuk gyári tuningnak is, de szükség van rá a kívánt RAM-órajel eléréséhez. Itt minden stimmel, megvolt az 1866 MHz és a 9-9-9-27 időzítések, az 1,35 V-os üzemfeszkó, amelyeket a gyártó megadott. A XMP1 profil alkalmazása alatt semmilyen stabilitási problémát nem észleltünk, mint ahogy az összes többi módozat során sem. A átviteli sebességeknél ennek már tapasztalhattuk hatását, szépen nőttek az értékek, kivéve az írást, mely még mindig 1333 MHz-en CR1-gyel bizonyult a leggyorsabbnak.
   

   

   

4. 2244 MHz: XMP1 profil használatával, tuningolva: Úgy gondoltuk, nem engedjük haza a LoVo szettet anélkül, hogy tuningolnánk egy kicsit. Az XMP1 profilt használva 1866 MHz-ről tovább tornásztuk felfelé az órajelet a BCLK növelésével egészen 187 MHz-ig, a CPU órajelét viszont szándékosan 2800 MHz-nél tartottuk. Az időzítések maradtak 9-9-9-27, a CR pedig 2, viszont az üzemfeszültséget a még biztonságos 1,66 V-ig növeltük a BIOS-ban, manuálisan. Az eredmény 2244 MHz megcsippentése lett, mely rövid tesztelésünk stabilnak bizonyult, mely azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy hosszú távon is problémamentesen üzemelne. Az viszont biztos, hogy egy komolyabban hozzáértő egyén ezt, vagy még ennél is magasabb órajeleket stabillá tudna varázsolni, hiszen mi csak instant tuninggal feljebb nyomtuk a BCLK-t, anélkül hogy az apróbb beállításokat finomhangoltuk volna. Ez az órajel viszont az átviteli sebességeknél — nem meglepő módon — minden téren a leggyorsabbnak bizonyult, másolásban sikerült 20000 MB/s fölé menni, ami kétcsatornás üzemmódban szerintünk igen szép számadat.

   

   

A fentebb ismertetett beállításokkal végeztük a méréseket az alábbi tesztprogramokban, melyeknek eredményei a táblázatban láthatóak:

• Super PI mod 1.5 XS
• WinRAR 3.92 x64
• Cinebench 11.5 x64
• Fritz Chess Benchmark
• Pov-Ray 3.7 beta 38 x64
• Lavalys Everest 5.50 beta

Összegezzük pár szóban, mit is látunk a táblázatban! 1333 MHz-en a Super PI mindkét esetben borzasztóan lassan futott le, a vártnál is sokkal gyengébb idő produkált, ennek okát nem tudjuk. A többi beállításnál az három közül a leglassabb, azaz az 1600 MHz-es profil lett a harmadik, ezzel persze nem okozott meglepetést. Az már annál érdekesebb, hogy ugyanolyan késleltetési értékekkel 1866 MHz-en gyorsabban futott le a program mindkét esetben, mint 2244 MHz-en. WinRAR-ban, Cinebench alatt, valamin a Fritz Benchmarkban helyreáll a világ rendje, és mindig a magasabb órajel győz, késleltetéstől függetlenül. Aztán a kép ismét árnyaltabbá válik az Everestes mérésekben: Queen alatt az 1333 MHz gyorsabb az 1600-nál, míg az 1866-os beállítási legyőzi a 2244 MHz-eset, érdekes. PhotoWorxx alatt az “órajel mindenek felett” jelmondat érvényesül, a Julia mérés esetében pedig a Queen-nél felállított képlet alkalmazható ismét.

Fogyasztással kapcsolatos mérések:

Sajnos mi a szerkesztőségben nem rendelkezünk olyan megbízható és pontos eszközökkel, amivel hiteles mérést tudnánk végezni a fogyasztást illetően, ezért a Kingston laboros körülmények között végzett tesztjét ismertetjük:

Tesztkörnyezet:

• Modul P/N: KHX1866C9D3LK2/4GX
  • Használt profil DDR3-1600 CL9-9-9 @1.25V (XMP Profil 2)
• Alaplap: Asus P7P55D Deluxe / AVL SN: SI7906;
• CPU: Intel Lynnfield 860S, 2,53 GHz
• Mérőműszer: Fluke Hydra Data Logger 2625A
• Diagnosztika: MemTest86+ v4.0

Terheléses teszt:

A mérnökök speciális kiegészítő kártyákat használtak arra, hogy az egyes modulok fogyasztását, áramerősségét és feszültségét mérni tudják. A szinkronban kiolvasott áramerősség és feszültség értékek segítségével kirajzolhatóvá vált a fogyasztás.

Megjegyzés: A fogyasztási adatok és a hőmérsékleti értékek csak referenciának tekinthetőek, hiszen még ez a tesztelési környezet és ezek az eszközök sem adnak teljes pontos végeredményt a mérés során.

A hőérzékelő szenzorok a modulok hűtőbordáinak felületére voltak rögzítve

A LoVo memóriák 1600 MHz-en futottak 1,25 V-tól 1,85 V-os üzemfeszültségig

Egy adott mérési fázis

A maximum üresjárati és az átlagolt üresjárati értékek ugyanazok

Kingston Technology mérései

A tesztekkel megvolnánk, jöhet az értékelés!