Legelőször egy antennakábellel kínáltuk meg az M227WD-t, hogy TV-s képességeire fényt derítsünk. A mintegy 50 analóg adó automatikus hangolásával 10 perc alatt végzett, mely egyáltalán nem mondható vészesnek (sőt). A nagy felbontáshoz képest viszonylag jó eredményt produkált a TV – azonban ne feledjük, hogy a 21,5″ nem túl nagy méret, ami picit csalóka lehet. A mozgáskövetéssel nincs gond, a színek is rendben vannak — LCD-hez képest — egy kis állítgatás után. Egy szó mint száz: nem annyira észrevehető a full HD-s panel hátránya ebben a szituációban.
A digitális tunert nem tudtuk kipróbálni, mivel itthon MPEG-4-es szabvány van a DVB-T-t tekintve, és az LG egysége még mindig csak MPEG-2-es (nyárra várható a 4-es verzió). Sajnos CI-kártyánk sem volt a PCMCIA foglalatba, így a digitális részről nem tudunk nyilatkozni.
Térjünk át a monitoros vizsgálatra! Itt is igen jó teljesítményről számolhatunk be, az M227WD meghálálta a törődést, állítgatás után TN panelhez képest jó eredményt sikerült elérnünk. Még mielőtt megmutatnánk a készített tesztfotókat, érdemes megemlítenünk, hogy a távirányító (ismét) jó szolgálatot tett, segítségével sokkal könnyedebben navigálhatunk a menüben.
Következzék két fotó:
A natív kontraszt szemre hozza az 1000 körüli értéket, zavaró bevilágítást csak alul és felül láthatunk, azonban nem annyira számottevő mértékben – talán kevésbé, mint ahogy az megszokott ebben a kategóriában. A színhomogenitás talán picit átlag felettinek mondható: fentről le ugyan picit változik a tónus, azonban ez abszolút az elfogadható határok között van.
A betekintési szögek fényképei is az elvárhatót hozták:
Eddig csak a HDTV-s delikvensről volt szó – nem véletlenül. Mivel a panel mindkét modellben azonos, ezért cseppet sem lepődtünk meg azon, hogy szóról szóra ugyanúgy teljesítettek, tehát ami a monitor részlegre igaz volt az M227WD-nél, az a W2261V-re is ráhúzható.
