Két újabb multimédiás lejátszó az LC-Powertől

Következzen a nagytesó, mely jóval többet tud olcsóbb társánál! Elég, ha megnézzük a doboz hátsó traktusát, rengeteg olyan kimenetet találunk, amely az előzőhöz képest újdonságnak számít. Fontos még az is, hogy bár a specifikáció szerint hivatalosan nem támogatja, nálunk két eltérő merevlemezen is tökéletesen elboldogult az NTFS fájlrendszerrel. Elsőként kezdjük a régebbi és fejletlenebb összeköttetésekkel, mondjuk a kompozittal. Azt kell mondanunk, az eszköz képe még ezen a maradi szabványon is lényegesen jobb volt, mint olcsóbb testvérének, mely valószínűsíthetően a fejlettebb hardveres felépítésnek és a lejátszás közbeni 1080/60i-re történő felskálázásnak köszönhető, a lényeg hogy Scofieldék kisimultabban és részletgazdagabban mosolyogtak ránk. Ez a tény a komponens kábelen alkalmazott összeköttetésnél egy hangyányit tovább javult, majd az i-re a pontot a HDMI tette fel. Bizony, talán a gépecske leghívogatóbb jelszava a HDMI, hiszen így a manapság egyre elterjedtebb plazma- és LCD TV-ket is a lehető legjobb minőségben tudjuk meghajtani, de erről majd csak az oldal végén írunk bővebben.

Lássuk az LC-PRO-MPR35-HDMI menürendszerét és beállítási lehetőségeit:

A stílus a kisebb modell alapján már ismerős lesz, itt is megmaradt a sötét színek alkalmazása, ötvözve az egyszerűséggel. Nincs is ezzel semmi probléma, jól és könnyedén használható vele a lejátszó.

A logó eltűnése után a főmenüben öt lehetőség közül választhatunk:

• Browser (böngésző)
• Video In (video bemenet)
• Time Rec (időzített felvétel)
• File Copy (fájl másolás)
• Setup (beállítások)

A böngészést kiválasztva a lehetséges források közül válogathatunk, mint LOCAL HDD (belső merevlemez), USB DEVICE (USB-s eszköz), CARD READER (kártyaolvasó), NETWORK (hálózat). A HDD-t kiválasztva a partíciók listáját látjuk, majd valamelyiket kijelölve annak tartalmához érünk. A szolgáltatások köre megegyezik a kisebbik modellével, azaz míg bal oldalt a listát, addig jobb oldalt a fájllal kapcsolatos információkat, miniképet vagy minivideót találjuk.

Beállítási lehetőségek:

A sok opció miatt szövegesen (ahogy az előző oldalon) nem szeretnénk túlrészletezni a dolgot, hiszen a felvételeken minden tökéletesen látható. A lejátszás közben is kaphatunk némi háttérinformációt, ezt az utolsó képpel példázzuk. A felvételt sajnos technikai korlátok miatt nem tudtuk élesben kipróbálni, azonban a beállításokból a fontosabb dolgokat kiolvashatjuk. A rögzítés minőségét öt lépcsőben szabályozhatjuk (HD, SP, LP, EP, SLP), mely történhet a beszerelt merevlemezre vagy két, megkülönböztetett USB-eszköz valamelyikére, a Permanent Timeshift segítségével pedig lehetőségünk van időeltolásra (azaz rögzítés közben tekerhetünk, vagy pl. elkezdhetjük nézni a felvételt az elejétől, miközben az eszköz tovább rögzít), ez manapság igen divatos funkciónak számít.

Feliratparaméterezési szempontból itt sem vagyunk korlátlan mértékben eleresztve, jelen esetben csak a szövegkódolást lehet változtatni — ez a fenti bal oldalon lévő képen látható (Text Encoding) — méretet és színt nem. Habár ezt kicsit kevésnek érezzük, el kell ismernünk, hogy ettől függetlenül teljesen jól működik a feliratkezelés, minden karakter a helyén van, a betűk ideálisak, jól olvashatóak, a pozíció megfelelő.

Végezetül néhány szó a távirányítóról:

Kissé túlzóan mondhatnánk azt is, hogy ahhoz, hogy megtudjuk egy adott lejátszó képességeit, elég megnéznünk a távirányítóját. Ez persze nem feltétlenül van így, de ezúttal a jóval nagyobb felületen jóval több gombot kapunk, mely több funkciót és opciót jelent. Már ránézésre is komolyabb a hatás, az egyes területek logikusan struktúráltak, alakban és színben is eltérőek. A működéshez szükséges két darab AAA elem ugyanúgy a csomag része, mint az előző modell esetében.

Miután szerkesztőségünkben befejeztük a nyúzást, a nagyobbik gépezetet elcibáltuk egy 50″-os teljes HD-s plazma környezetébe, hogy kiderítsük az idevágó képességeket. (Itt jegyeznénk meg, hogy a két készülék rögtön nyugtázta a másik jelenlétét, azaz a csatlakoztatással és üzembe helyezéssel semmi problémánk nem akadt.) A gyártó weboldalán ezt találhatjuk: “Full HD 1080i Support (1920 x 1080 Pixel)”. Ugyebár ez rögtön gyanús, hiszen a teljes HD szabványa 1080p-t jelent, vagyis itt valami susmus van. Sajnos jól éreztük a dolgot: a gyakorlatban csak igen kivételes esetben tudjuk az 1080 sort előcsalni az MPR35-HDMI-ből (de akár azt is mondhatnánk, hogy soha).

A másik probléma azzal adódik, hogy a készülék sajnos alapból nem ismeri az MKV konténert, vagyis a HD-s videotartalmak 90 %-a eleve elérhetetlen számára. Talán a második legelterjedtebb formátum a HD WMV, azonban mi még a “hagyományos” felbontással rendelkező Windows Media Video lejátszását sem tudtuk tetten érni (igaz, nem próbálgattuk végig az összes létező fájlt, ami utunkba került). Azonban volt egy természetfilmünk, mely MPEG-4-es kódolásban volt 720p AVI formájában, amit gyönyörűen vitt az MPR35-HDMI. Akadásmentes lejátszás és gyakorlatilag kifogástalan képminőség volt a jutalmunk. Azonban üröm az örömben, hogy nem sok ilyen formátumban lévő filmet találni szerte a világban.