Kezdjük meg készülékeink nyúzását! Ábécérendben haladva először az LG modelljét vettük kezelésbe, melynek teljesítményén sajnos a DVI hiánya erősen meglátszott. Nagyon hosszan kellett állítgatnunk a W2242S-t, és még sajnos így sem tudtuk azt a képet előcsalni belőle, melyet megálmodtunk magunknak – a színhűség bizony nem a legjobb sajnos ennél a modellnél. Irodai alkalmazást tekintve különösebb panaszunk nem lehet, azonban ne várjunk olyan képélességet, mint digitális összekötés esetén. A Samsung már gyári beállítások mellett sem nyújtott olyan rossz színeket, további finomhangolással megtaláltuk számításunkat (a hideg színprofilt ne erőltessük, ezen kívül szinte bármelyik használható – mi a meleg testreszabása mellett döntöttünk).
Ezek után nézzük a fotókat! Kezdjünk szokásos két tesztábránkkal:
A háttérvilágítást illetően nagyon hasonló volt a két versenyző: alul és felül sajnos teljesen fekete képnél is átszűrődött némi fény, az erre kényeseket bizony ez igencsak zavarhatja használat közben. A két panel natív kontrasztja szemre azonosnak tűnt, mint ahogy a feketeszintről is ezt tudjuk elmondani. A színhomogenitás átlagosnak nevezhető, semmi rosszat nem tudunk elmondani ezzel kapcsolatban – ha feltétlenül hasonlítgatni szeretnénk, akkor ebből a szempontból a W2242S picit jobban teljesített.
Nézzük a betekintési szögeket:
- LG:
- Samsung:
Ebben a versenyszámban is igen hasonló produkciót nyújtott a két monitor, a TN panellel szerelt kijelzőkhöz megfelelően viselkedtek TFT-ink.
Természetesen elővettük régi kedvencünket, a Counter-Strike: Source-ot is, hogy a “való életben” tapasztaljuk meg tesztalanyaink utánhúzását. Nos, szerencsére semmi problémánk nem adódott egyik modellel sem, azt tudjuk elmondani, mint máskor: játékra alkalmasak, a hardcore gamerek meg úgyis olyan finnyásak, hogy drágább monitort választanak majd maguknak. Kis különbség azért adódott a két vetélkedő között: a 2253LW-n gördülékenyebben “folytak” a pixelek gyors mozgáskor.
