Két szélesvásznú TFT – kedvező árcédulával
Szerencsére 2008 végére már mindenki tisztában van azzal, mi fán terem az LCD — és vele párhuzamosan a TFT –, ezért (sem) szeretnénk Ádámtól és Évától kezdeni írásunkat. Kis hazánkban talán a két legismertebb márka egy-egy képviselője érkezett hozzánk, nevesítsük is meg őket azonnal:
- LG Flatron W2242S
- Samsung SyncMaster 2253LW
A típusszámokból is látszik, hogy két 22″-os versenyzővel állunk szemben – azaz mégsem, hiszen az utóbbi gyártó 21,6 colra specifikálta termékét. Persze ez a képarányt, illetve a natív felbontást nem befolyásolja, mindkét modell azonos paraméterekkel rendelkezik ebből a szempontból.
Szereplőink TN panellel rendelkeznek, melyről ejtsünk néhány szót még első oldalunkon (aki picit többre kíváncsi a TFT-ket tekintve, azoknak leginkább idevonatkozó oldalunkat tudnánk ajánlani egyik régebbi cikkünkhöz tartozóan, amelyből a következő pár bekezdés is származik)! Az alábbi kis ábra segítségével próbáljuk megérteni a működését (figyeljük meg az egyes alkotóelemek elhelyezkedését is, mely szintén jellemző az egyes típusokra):
Amit láthatunk: vezérlés nélküli állapotban (pontosabban a vezérlés logikai alacsony szintjénél) a molekulák áteresztik a fényt, ekkor kapjuk a legvilágosabb színt (fehér). Vezérlés mellett a molekulák rendezetlen állapotot mutatnak, így nem engedik át a fényt (a gyakorlatban az a cél, hogy a lehető legkevesebbet engedjék át), ekkor beszélhetünk fekete színről.
Mi az — amellett, hogy a legkorábbi fejlesztésről van szó –, ami megalapozta a TN panelek sikerét? Legfontosabb említeni az alacsony válaszidőt. Évekkel ezelőtt, a TFT-korszak hajnalán csak a TN-paneles versenyzők tehették lehetővé a játékos felhasználást. Emellett pozitívumként említhető a kiváló fényerő is.
Azonban a negatívumok listáján több szamárfület találunk: alacsony kontraszt, rossz betekintési szögek, és a színmegjelenítéssel is problémák lehetnek, mivel a panel natív módon alapszínenként csak 6 bites színmélységet támogat, ami 262 144 színt jelent (2^(6 × 3)). Ez problémát jelent, és a 16,7 millió színárnyalatot (8 bit alapszínenként) csak hivatalos csalással lehet megoldani (dithering és Frame Rate Control).
A színátmenet kényes kérdés – jobb oldalt láthatjuk, mi van akkor, ha nem elegendő a valós színmélység
Az idők folyamán megjelent egy fejlesztés a TN panelekhez, mely TN+Film néven vált ismertté. A technológia lényege, hogy egy plusz vékony filmréteget visznek fel, mely javítja a panel különböző tulajdonságait.
