Kék fog a füledbe harap
A következő bemutatásra szánt darab már nagyobb dobozt kapott, ami köszönhető a nagyobb méretének. A P281 egy, az előző oldalon bemutatott P311-nél profibb darab. Örömmel csomagoltuk ki, és gyorsan csatlakoztattuk az erősítőhöz, amibe Ray Charles hangja érkezett egy SACD-ről.
Mielőtt a tapasztalatokról beszámolunk, lássuk a jellemzőket! 109 dB-es érzékenység, 32 ohm, 20 hertztől 22 ezer kilohertzig terjedő hangsugárzási tartomány, 50 milliwattos kimenő teljesítmény, 50 milliméteres átmérő a sugárzóknál. Vájtfülübbek számára ezek adatok is árulkodnak, mégpedig arról, hogy egy középkategóriás szerkezettel van dolgunk.
Az erősítővel, a lejátszóval, és a hanganyaggal komoly kihívás elé állítottuk szegény fülest. A mélyhangok közepesnél kicsit jobban, a magasak a közepesnél kicsit rosszabbul szóltak. A legtisztábban a középső tartomány szólalt meg, ám az összteljesítményen elég sokat rontott az, hogy kicsit tompán szólt.
Fontos megemlíteni, hogy valami megmagyarázhatatlan (pontosabban teljesen érthető) oknál fogva többre számítottunk, amikor a fülest kézbe vettük, pedig ha az adatlapot megnézzük, akkor rögtön rájöhetünk, hogy mit kapunk. Ez a szerkezet becsapott minket. Talán az aranyozott, menetes dugó, talán az átlag fejhallgatóknál jobb kivitelű, minőségi anyagokból összerakott szerkezet, ami miatt ránézésre a drága, felső kategóriába soroltuk volna.
Kérdés akkor, hogy összességében hogy értékeljük a minőséget. Talán meglepő lesz, de kimondottan jóra kell értékelnünk, hiszen abban a kategóriában, amibe az árával pozícionálták előkelő helyezést érne el. Ebben a mezőnyben ott van a helye hang tekintetében, és mint írtuk a kidolgozás terén sem nagyon köthetünk bele, sőt.
