Úgy egy évvel ezelőtt, amikor kiderült, hogy a Prescott mag megáll 3,80 GHz-nél, mindenki megdöbbent, hogy az eredetileg 10 GHz környékéig ígért NetBurst-architektúra a végnapjait járja. Azóta kiderült, hogy azért ez egy kicsit elhamarkodott kijelentés volt, hiszen azóta is versenyképes a Prescott, de mostanra végleg biztossá vált: a jövő az alacsonyabb órajelű, órajelenként több utasítás végrehajtására képes technológiáké.

Mivel az Intel Pentium M vonala a Pentium 4-ekkel ellentétben osztatlan sikert arat, azaz mindenki elismeri, hogy egy meglehetősen életképes és hatékony architektúrára épül, nem túl meglepő, hogy a Pentium 4-et a Pentium M vonal váltja az asztali gépek esetén is. Ráadásul — a gyártót ismerve meglehetősen meglepő módon — a 2006 második felére ígért Merom kódnevű változat teljesen kombatibilis lesz a hamarosan bemutatkozó kétmagos Pentium M-mel, a Yonah-val.

A Merom rövidebb, 14 szakaszú csővezetékkel dolgozik, ami igen jelentős csökkenés a jelenlegi Prescott 31 lépcsőjével szemben. Mint ismeretes, bizonyos határok között a rövidebb csővezeték órajelenként több végrehajtott utasítást ígér, így hatékonyabb működéshez vezet kisebb frekvenciák használata mellett is. Ez a 14-es szám meglehetősen közel áll az AMD64-es központi egységek 12 lépcsős felépítéséhez, így várhatóan azonos órajelen hasonló teljesítményre lesz képes, mint vetélytársa. A jóval erősebb lebegőpontos feldolgozó egysége pedig befoltozza az utolsó lyukat is, amit a NetBurst megjelenésével az Intel magával hozott.

Az újonnan bevetett architektúra további érdekessége, hogy a két processzormag közvetlenül eléri egymás elsőszintű gyorsítótárainak tartalmát, valamint könnyen elképzelhető, hogy a másodszintű gyorsítótárral teljesen közösen dolgoznak majd, így jelentős teljesítménynövekedést mutathatnak a ma használatos egyszerűbb felépítéshez képest.

Az a tény, hogy a Yonah “platformja”, azaz a különböző összetartozó alkatrészekből álló csoport kompatibilis lesz a Merommal is, igen könnyűvé teszi az új asztali processzor elterjesztését, nem lesz szükség plusz fejlesztésekre a kiszolgáló környezet testre szabásához. Ígéretük szerint egyetlen BIOS-frissítés mindent megold majd.

Az Intel magasabb órajelre hajtó, elsősorban vásárlókat elámító NetBurst architektúrája tehát hivatalosan is az utolsókat rúgja, a nagy működési frekvencia miatt bekövetkező jelentős teljesítményfelvétel-növekedés ellehetetlenítette a megoldás jövőbeli alkalmazását, így kénytelenek voltak visszatérni a Pentium III felépítésére hasonlító — de természetesen számos ponton jelentősen továbbfejlesztett — Pentium M vonal asztali alkalmazásának tervéhez. Úgy gondoljuk, ez mindenki számára jó hír, hiszen egy év múlva már hatékonyabb, csendesebb, jobb rendszereket láthatunk az Inteltől.