GKB kamerák – a pofon egyszerűségével

Bizonyára sokan vannak olvasóink között olyanok, akik már üzemeltek be IP kamerát, és persze jóval többen azok, akik még nem. Előbbieknek a következő bekezdések nem sok újat mondanak majd, utóbbiaknak viszont fontos, hogy végig menjünk a beüzemelés rögös ösvényén, hiszen ha nem tennénk, akkor nem is értenék, hogy mitől akkora jelentőségű a GKB kamerák szoftvere amekkora. Lássuk tehát a beüzemelés folyamatát egy hagyományos kamera esetén!

Kezdjük azzal, hogy miért is veszünk IP kamerát. Az emberek többsége megfigyelési célzattal költi adózott forintjait ilyen kütyüre. A megfigyelés jó esetben nem egyenlő a kukkolással, így meg is jegyeznénk, hogy ez utóbbit nem díjazzuk.

Tehát mire használjuk a kamerát(kat)? Arra, hogy olyan helyeket figyeljünk meg, ahol éppen nem tartózkodunk, mégis, valamilyen oknál fogva nem árt tudnunk, mi történik az adott helyszínen. Lehet ez a hely otthonunk, ahol a szabadjára engedett cica garázdálkodik, de lehet cégünk telephelye is, ahova az egy szál biztonsági őr aludni jár be. A lényeg, hogy anélkül, hogy ott lennénk, legyen egy olyan szerkezet beüzemelve, amire néha ránézhetünk, vagy ha éppen erre nincs időnk, akkor küld számunkra figyelmeztetést, ha a megadott helyen mozgást érzékel, sőt, az eseményt rögzíti is.

Az IP kamerák többsége pont ezt nyújtja. Segítségükkel olyan megfigyelő rendszert építhetünk ki, melyre az interneten keresztül bármikor ránézhetünk. Ennek a funkciónak a hasznosságára nem térek ki, akit loptak már meg tudja, hogy nem árt egy ilyen kütyü az értékeink közelében.

Mi kellett ahhoz, hogy valaki egy ilyen kamerát beüzemeljen? Első sorban némi számítógépes, azon belül is hálózati ismeret. Persze nagyon ajánlott az is, hogy angol nyelv rejtelmeivel legalább alapfokon tisztában legyünk.

Tudni kell, hogy a kamera egy hálózati eszköz, és mint ilyen védeni kell, hiszen könnyen lehet egy rosszul beállított szerkezet az a belépési pont, amin keresztül hálózatunkat feltörik. Az első lépés tehát a kamera beállítása. Ki kell találnunk, hogy milyen portokon szeretnénk elérni a berendezést, ahogy azt is, hogy az milyen portokon keresztül érje el a nagy publikus hálózatot, az internetet. Be kell állítani az FTP elérést ahova képeket tölthet fel riasztás esetén, az e-mail címet és a levelező rendszer beállításait is meg kell adnunk, hiszen nem árt, ha levelet kapunk arról, hogy egy Batman álarcos alak zseblámpázik a lakásunkban. Ez idáig a GKB nem is nyújt semmi újat, ezek a beállítások elkerülhetetlenek.

Igen ám, de ha ezen túl vagyunk, akkor meg kell oldanunk, hogy a kamera képe kikerüljön a világhálóra – persze olyan formán, hogy azt csak mi láthassuk. Ehhez pedig meg kell nyitnunk egy portot a routerünkön is. A routereken alapértelmezetten minden port zárva van, kivéve néhány általánost, mint például az FTP 21-es, vagy a http 80-as, 8080-as portja. Ezt a beállítást a virtual server pont alatt fogjuk elérni, legalábbis az esetek többségében, így nevezik a gyártók. Ekkor elő kell venni a kis cetlit, amire felírtuk, hogy a kamera milyen portokon kommunikál. Ezeket be kell állítanunk a routeren, megadva azt is, hogy milyen IP címről jelentkezik be az eszköz, ami számára portot kinyitottuk. Itt jön a következő feladat, sürgősen ki kell kapcsolnunk a DHCP szolgáltatást a routeren, hiszen nagyon kívánatos, hogy a kamera mindig ugyan azon az IP címen csücsüljön, mert ha nem így van, akkor előfordulhat, hogy nem jut ki a kép a netre.

Ezzel meg is vagyunk, a kamera kommunikál a net felé. Ezt le is ellenőrizhetjük, ha a szolgálatótól kapott IP címet bepötyögjük a böngésző címsorába, és egy kettőspont után megadjuk a megnyitott port számát, ami valahogy így fog kinézni: xxx.xxx.xxx.xxx:xx. Az x-ek helyére persze számokat írunk! Aztán jön a reggel, újra meg akarjuk nézni a kamera képét, és a böngésző azt a választ adja, hogy a keresett oldal nem található. Persze, ADSL-t használunk, így valamikor éjszaka megváltozott a szolgáltató által osztott IP cím. Mit tehetünk? Például megnézhetjük az aznapi címet, ha a gép előtt ülünk. Igen ám, de mi van akkor, ha már bent vagyunk a melóhelyen, és nem tudjuk a címet megnézni. Na, ekkor szívás van, a kamera otthon figyel, mi meg nem látunk belőle semmit.

Ezt a hibát is ki lehet küszöbölni, ha igénybe vesszük az ingyenesen elérhető DynDNS szolgáltatást a www.dyndns.com oldalon. Itt szükségünk lesz némi angoltudásra. A szolgáltatást arra használhatjuk, hogy állandó, általunk megadott címen érjük el a kameránkat. Ez lehet például az enotthonom.dyndns.org cím, ami könnyen megjegyezhető, könnyebben, mint az IP cím, ráadásul, ha mindent jól állítottunk be, akkor nem is fog változni. Ezzel nagyjából kész is vagyunk. Egy kezdő felhasználó esetén nagyjából egy napi szenvedés után már minden megy. Gyakorlottabbaknak erre elég lehet 20-30 perc is. A kamera működik!

A problémák egyébiránt akkor kezdődnek igazán, ha nem egy, hanem mondjuk 10 kamerát akarunk beüzemelni. Ilyen esetekben komoly jegyzeteket kell készítenünk arról, hogy melyik kamerához melyik IP cím, melyik port tartozik, mert persze minden kamerához más és más portot kell megnyitni. Aki csinált már ilyet az tudja, hogy iszonyatosan bele lehet gabalyodni a sok számba, a sok portba, kamera névbe. Arról már nem is szólok, hogy néha ajánlatos a kamerák szoftverét is frissíteni, ez pedig ahhoz vezet, hogy minden beállítást elölről kell kezdenünk. Nem kellemes feladat, inkább enyhén idegborzoló! Itt jön a csattanó, a GKB szoftvere, mellyel a fenti procedúrát egyszer és mindenkor elfelejthetjük! Lássuk hogyan!