Ahogy azt írtuk a második gép sem lesz teljesen hagyományos notebook. Igaz, első ránézésre kevésbé tűnik különlegesnek, mégis, szívünkhöz valahogy ez áll közelebb. A csomagolásról és a tartozékokról már nem értekezünk bővebben, hiszen két különbségtől eltekintve minden megegyezik az előző gépnél tapasztaltakkal. Az egyik eltérés, hogy a dobozon körbe futó csík nem barna, hanem kék, a másik, hogy a dobozban két tápegységet találunk. Az előző gépnél a barna csík utalt a gép színére is, ennél azonban a dobozból kikerülő alkalmatosság fehér, avatatlan szem akár Mac-nek is nézhetné.
A nagyobb különbségek a gépet kézbe fogva tűnnek fel. A csatlakozók elrendezése változott. Szemből nézve a baloldalon találjuk a D-Sub aljzatot, emellett pedig csak egy egyelőre ismeretlen funkciójú és formájú csatlakozót találunk. A jobb oldalon van a tápegység, az Ethernet és három USB aljzat, valamint a 4 az 1-ben kártyaolvasó és az elmaradhatatlan Express Card csatlakozó.
Az akkumulátort csatlakoztatva feltűnik, hogy itt nem lóg ki a gépből, így gyorsan meg is néztük a kapacitását. Meglepődve vettük észre, hogy a teljesítmény tekintetében itt sem lehet panaszunk, hiszen az nem is 7650, hanem egyenesen 7800 mAh-ás. Az ok, ami miatt ez mégis el fér a házban az lehet, hogy az előző gépnél az átlagostól eltérő zsanér miatt kevesebb hely állt rendelkezésre.
Abból, hogy eltér a zsanérozás már sejthető, hogy e gép esetén nem tudjuk a kijelzőt átfordítani, így az is, hogy a kijelző sem érintés érzékeny. Viszont a tapipad az maradt, ami ebben az esetben is multitouch képes kivitel.
A gombok formája megegyezik a barna gépével. A mechanika a gombok alatt más lehet, mert érezhetően rövidebb úton járnak, a kattintás sem annyira meggyőző, így ebből a szempontból a TouchNote valamivel jobb. Ennek a gépnek van azonban egy olyan képessége, ami nekünk nagyon tetszett, ehhez a képességhez köthető a baloldali ismeretlen csatlakozó.
A dobozt kibontva ölünkbe pottyan ugyanis egy dokkoló. Ez egy formás fehér keret, mely átlátszó plexi talpat kapott, és amelybe a gépet állítva helyezhetjük el. Emiatt találunk a dobozban két tápegységet, mert így az egyik állandó jelleggel a dokkolóba van dugva. Persze ez nem minden. A dokkoló hátuljában találunk három USB csatlakozót, egy Ethernet portot és egy D-Sub csatolót is. Így nyilvánvalóvá válik, hogy ismét egy kettő az egyben szerkezettel van dolgunk, és pont ez az a képesség, ami nekünk annyira bejött.
Mire használja egy átlag felhasználó az otthoni gépét? Levelet ír, szörfözik az interneten, esetleg pasziánszozik, dokumentumot vagy Excel táblát szerkeszt. Mire lehet egy netbookot használni? Hát, nagyjából az előbb felsoroltakra. Itt jön viszont a netbookok óriási hátránya a kis méret. Kicsi a kijelző, a billentyűzet. Ezen az állapoton segít a dokkoló. Ráköthetünk normális monitort, egeret, billentyűt, és hipp-hipp kész is az asztali gép, ha beleállítjuk a Gigabyte Booktopját.
Annak, aki sokat használ hordozható gépet nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy sok macera adódik abból, hogy sokszor nem tudjuk, hogy egy adott állomány amivel dolgozni szeretnénk az asztali gépünkön, vagy a hordozhatóan van. Az biztos, hogy ha a notit bent hagyjuk a munkahelyen, akkor pont arra az adatra lesz szükségünk otthon, ami azon van. A Gigabyte Booktop segít ezen a helyzeten. A gépet elvihetjük magunkkal megbeszélésre, aztán otthon szépen dokkolunk, és használjuk tovább, mint asztali gépet. Egyszerűen fenséges!
A hardver kiépítésre most sem térünk ki. Kis különbséggel megegyezik az előző modell adataival. A méretek is közel azonosak, ahogy a gép tömege is, ami mindössze 0,1 kilogrammal van a TouchNote alatt. Megegyezik a processzor, a lapkakészlet, egyszóval minden más, bele értve a 3,5G modemet is.
Lássunk gyorsan egy akku tesztet, és már következhet is az értékelés!
