Első áldozatunk fekete dobozban érkezett, melyet barna csík szegélyez. Ez a barnaság nem véletlen, hiszen a dobozból kikerülő gép is meglehetősen szép, metál hatású barna fényezést kapott. A képességeket böngészve tipikus netbooknak tűnik, a különbözőségről egyedül talán a neve árulkodik, hiszen ez egy TouchNote. A Gigabyte jól láthatóan idegenkedik a netbook névtől, hiszen mind két nálunk járt egység egyedi elnevezést kapott.
A TouchNote név már előre sugallja, hogy itt valami mással, különlegessel is megfűszerezte a gyártó a jól ismert felépítést, ez pedig nem más, mint az érintés érzékeny kijelző. De ne szaladjunk nagyon előre, lássuk előbb, mit találunk a dobozban! A fekete kartonketrecből egy fehér kerül elő. Ezt kinyitva már meg is találjuk a gépet, alatta pedig a mellékelt körítést. Az első, ami feltűnik, hogy a gyártó egy nagyon kellemes kinézetű hordtáskával is megajándékozza vásárlóját. A fekete tatyó rendelkezik egy cipzáras első zsebbel, és ugyancsak cipzáras nagy rekesszel. Előbbiben elfér egy egér és a tápegység, utóbbiba a gépet helyezhetjük. A táska abszolút bizalomgerjesztő, minden szégyenkezés nélkül használhatjuk a gép hordozására, akár tárgyalásokra is beülhetünk vele. Egyetlen hátrányként azt róhatjuk fel neki, hogy anyaga szereti a port gyűjteni.
A táskán kívül a szokásos dolgokat kapjuk. Leírást, telepítő lemezt, tápegységet. A gépet felnyitva találjuk meg a második ajándékot, mely egy a gép színéhez passzoló puha törlőkendő. Ennek később nagyon fogunk örülni, mert a burkolat szereti az ujjlenyomatainkat összegyűjteni és eltárolni, ezért a kendőt sűrűn fogjuk használni, és nem csak a kijelző tisztogatására.
A kiegészítőkön túllépve lássuk a gépet!
Méretét tekintve lényegében a szokásos netbook adatokat láthatjuk. A 265 x 214 x 41,4 milliméteres gép 1,4 kilót nyom a mérlegen. Az első érdekességet már a bekapcsolást megelőzően felfedezhetjük, ez pedig az akkumulátor, pontosabban az, hogy az aksi kilóg a gép fenekéből. Rögtön elő is vesszük a technikai specifikációt, amiből rájövünk az okra. Ez bizony egy hat cellás egység, mely 7650 mAh-ás. A gyártó szerint nagyjából 6,5 órás üzemidőt biztosít, amit persze mi is le fogunk ellenőrizni.
Ahogy a netbookoknál megszokhattuk, csatlakozót csak a gép két oldalán találunk. Hátul ugye az akkumulátor miatt nincs hely, elől pedig a kis méret miatt lenne kényelmetlen bármit is csatlakoztatni, hiszen mindenbe beleakadna kezünk. Szemből nézve a baloldalon kapott helyet a D-Sub kimenet, egy USB port, egy ezüst színű gomb, melyre később térünk ki, valamint egy mikrofon be- és egy fejhallgató kimenet. A jobb oldalon találjuk a tápegység csatlakozóját, egy Ethernet portot, a bekapcsoló gombot, két USB aljzatot, egy 4-1-ben kártyaolvasót, és egy Express Card nyílást. Nyissuk fel a fedelet, lássuk mi rejtőzik alatta!
A kinyitást követően rögvest feltűnik, hogy a szokásos két zsanér helyett csak egyet találunk, ezt pedig középen. A zsanér előtt egy nyíl mutatja a forgatás irányát, vagyis ennél a gépnél a kijelzőt hátrafelé is fordíthatjuk. Persze ennek nem lenne értelme, hiszen akkor nem látnánk, hogy mit írunk. A fordítás után emiatt illik a kijelzőt visszahajtani hátlapjával a billentyűzetre, és hipp-hopp, máris van egy tabletünk, vagyis tábla PC-nk. Itt érdemes közbeszúrni, hogy véleményünk szerint a 2010-es év nagy részben a tabletek térnyeréséről fog szólni, ennek pedig előjeleit is láthatjuk már. Az ASUS, az MSI és az Apple is készül, vagy már be is mutatott ilyen gépet.
A Gigabyte T1028 persze több mint egy tablet, hiszen rendelkezik billentyűzettel, vagyis szimplán felnyitva egy netbookot használunk, csak a kijelző átfordítás után lényegül át, ez tehát egy “kettőt az egyben” gép.
A billentyűzet teljesen átlagosnak mondható. A gombok nem túl nagyok, de ez adódik a gép teljes méretéből is. Lenyomásuk viszonylag határozott, a sikeres leütést egy kis pattanás is jelzi, így észrevesszük már érintésre is, ha kihagyunk egy betűt a szövegből. A kis méretnek két további hátránya van. Az egyik, hogy numerikus billentyűzetről felesleges is álmodnunk, a másik pedig, hogy a funkcióbillentyűk mindegyike az Fn gomb lenyomása után érhető el. Ezek persze nem nagy tragédiák, hiszen numerikus billentyűzetből létezik USB-s, a funkciók elérésnek módja pedig már trendszerűen halad abba az irányba, hogy nem kapnak külön gombokat a gépen. Egyetlen apró negatívum, hogy a billentyűk közepe nincs mélyítve, így a találat kicsit bizonytalanabb.
Egy hordozható gépen alapból találunk érintés érzékeny felületet, ez pedig nem más, mint a szép (vagy ronda) magyar szóval tapipadnak nevezett alkalmatosság, mely az egeret hivatott kiváltani. A Gigabyte gépén ez is különleges, hiszen multitouch támogatással rendelkezik, vagyis a többujjas érzékelés sem idegen neki. Persze a kis méret miatt csak kevés funkciót tudunk vele kihasználni, de például a képek nagyítására, oldalirányú görgetésre és scrollozásra hatásosan használhatjuk.
Most következhet az érdekesebb rész, a tablet funkció. Itt csalódással állapítottuk meg, hogy a multitouch nincs támogatva, tehát ahogy a legtöbb PDA-n csak egy ujjal, vagy a kijelző keretébe rejtett stylusszal, vagyis tollal böködhetünk.
A próbák alatt a kijelző érzékenysége megfelelőnek bizonyult. A Gigabyte mellékel a géphez egy egyszerű programot, melyet elindíthatunk, úgy ahogy egy programot szokás, de használhatjuk erre a célra az előzőekben említett kis ezüst színű gombhoz a gép baloldalán. Ezen a programon keresztül állíthatjuk be, hogy a működési profil az akkut kímélje, vagy legyen a gép a lehető leggyorsabb, forgathatjuk a kijelző képét állóra vagy fekvőre, bekapcsolhatunk a külső kijelzőt.
Mostantól viszont jön a feketeleves. Sajnos van egy olyan tény, amiről be kell számolnunk, és amelyről csak részben tehet a gyártó. Adott egy gép, mely tabletként használható, viszont ahhoz hogy így használjuk, nem árt némi szoftveres segédlet. Az érintés érzékeny eszközök használata más felületet igényel, mint a hétköznapi használat, hiszen az ujjunkat használjuk leggyakrabban, azzal pedig nem tudunk olyan pontosan böködni, mint a stylusszal. Igen írtuk, hogy penna is rendelkezésre áll, azonban jó tudni, hogy ennek a használatához igen csak elkél egy plusz fólia a kijelzőre, hiszen gyorsan össze tudjuk karistolni vele, ha mindig azonos pontra bökünk. Szóval a probléma az, hogy ezen a gépen az egyetlen Gigabyte beállító programtól eltekintve nem találunk olyan alkalmazást, mely a tablet használatot segíteni, így pedig ugye nem sok értelme van az egésznek. A problémán némileg segítene, ha legalább nem a Windows 7 Starter kiadása lenne telepítve. Igaz ugyan, hogy a gép teljesítményéhez ez illik, ám ebben nincs benne az a néhány apró figyelmesség sem, amit a Microsoft a tablet használóknak nyújtani tud.
Nos, írtunk már a dobozról, a csatlakozókról, a billentyűzetről, adósak vagyunk még a kijelzővel, legalábbis képminőség terén. A felbontáson nem lepődünk meg, az 1366 x 768 pixeles érték normális egy notebook esetén, sőt van ennél rosszabb képességekkel bíró hordozható masina is. Lényeges, hogy a háttérvilágítás LED-es, ami nem csak fényerőre és a kontrasztra, de a fogyasztásra is jótékony hatással van. A széleken tapasztalható kicsit magasabb fényerő használat közben, de közel sem akkora, mint egy normál fénycsöves megvilágítás esetén, ráadásul ez a kis különbség teljes fényerőnél el is tűnik.
Lássuk felsorolásszerűen milyen finomságokat találunk még a gépben! A legkevésbé finom a mindössze 1,3 MP-es kamera a káva felső részében. A hangszórók 1,5 wattosak, ami elegendő a géphez. Vezeték nélküli eléréshez több lehetőség is biztosított. Találunk 2.1-es Bluetooth adapter, n-es szabványt támogató vezeték nélküli hálózati csatolót, és a végére az igazi csemege, a beépített 3,5G modem, mellyel út közben is megfelelő sebességű internet kapcsolatot teremthetünk.
Ahogy az előzőekben írtuk a hardvert különösebben nem tárgyaljuk, hiszen az Intel 945GSE lapkakészlet ICH7M-el megfejelve nem ismeretlen már előttünk, ahogy az egymagos N280-as Atom processzor sem az. Memóriából DDR2 áll rendelkezésre, még pedig 1 GB, ezt maximálisan 2 GB-ra bővíthetjük.
Lássuk a következő gépet!
