Filmek az Air-ből!
Az utóbbi évek, talán évtized egyik hozadéka a számítástechnikában, illetve a multimédiában a hardverek rohamos fejlődése, erősödése jeleként a multimédiás tartalmak egyre jobb minőségben történő lejátszása volt. Egy régebbi cikkemben már említettem, de nem állom meg, hogy újra megtegyem, hogy megosszak egy régi emléket veletek.
Valamikor, amikor az újságok mellé adott CD még kuriózum volt, és amikor a szerkesztők még nem tudtak teletömni egy 650 megás korongot, na, akkoriban történt, hogy egy Chip magazin mellékletén ráakadtam egy cikk mellékletére. Az újságban található írás a különböző tömörítési eljárásokat tárgyalta, azokat, amiket a filmek esetén használhattunk. A melléklet a lemezen pedig nem volt más, mint különböző módokon tömörített filmrészletek. Ezek a részletek a Toy Story első részéből származtak, és Buzz Lightyear nyomta bennük a rizsát.
Nos, jogosan kérdezitek, hogy ez mitől akkora zsibbadás? Azoknak, akik akkoriban még nem nyúztak PC-t nehezen tudom majd megmagyarázni, hogy bizony ezek voltak az első igazi mozgóképek, amiket egy számítógép képernyőjén láttam. A VGA felbontású monitoron csupán bélyeg méretű volt a kép, mégis a mai napig érzem az érzést, élénken él bennem az emlék, ahogy sógorommal kimeredt szemmel bámultuk a képkockákat, és azon filozofáltunk, hogy egyszer sokára eljön majd az idő, amikor komplett videoklipeket, ne adj Isten, teljes estés filmeket nézhetünk majd meg a számítógépen. Akkoriban arról nem is álmodtunk, hogy ez akár teljes képernyőn is futhat, arról pedig végképp nem, hogy a felbontása 1920 x 1080 képpont is lehet. Hogy is álmodhattunk volna erről, amikor még a 640 x 480-as felbontású monitor is egy csoda volt, legalábbis abban az értelemben, hogy nem csak a szürke vagy a zöld árnyalatait volt képes megjeleníteni, hanem SZÍNESben láthattuk a hármas verziójú Windowst. Hogy ezt miért írtam le? Azért, mert számomra az azóta eltelt évek villámgyorsan szaladtak el, és ha ma körülnézek, akkor azt látom, hogy ami nem teljes HD az már nem is jó, sőt, lassan ami nem lesz háromdimenziós az sem lesz elég jó.
