– Gyimka, hol a csudában vagy már?
– A konyhában tesó, a helyemen, ahol mindig.
– Gyere már be ember, aztán dugd a dobozod a tévére, mert megőszülünk, mire valami történik.
– Hogy mit és hova dugjak Szerjoska?
– Azt a fekete Air feliratú izét, amit múltkor is hoztál, nem azért jöttünk, hogy megnézzük a Nyolcadik utas a vasutast?
– Rendben, megyek mindjárt, de a szendvics is kell, addig meg dugd rá te.
– Gyimka barátom, nekem fogalmam sincs mit és hova kell dugni, nem értek én ehhez az izéhez!
– Jó szöveg, fogod azt a lapos végű kábelt bedugod a seggébe, a tápegységet az áramba, aztán irány a wireless hálód, megkeresed a fájlszervered, és mehet a film.
– Ennyi!? Komolyan?
– Persze, szerinted mi kell még hozzá?
– Mittom én, azt hittem valamit állítgatni is kell, meg konfigolni, meg a fene sem tudja ezeknél a vackoknál.
– Nem Szerjoska, nem kell. Pont ezért vettem az ASUS O!Play Air-t, mert ezen, semmit nem kell állítgatni! Na, itt is vagyok, nyomjátok a szendvicset, aztán pörögjön a mozi!
Az előbbi közjáték természetesen szegényes képzeletem szüleménye, de akár így is történhetett volna valahol Oroszországban.
