Ez valószínűleg a legjobb íróasztal - ACGAM ET225E tartós teszt

Ár-teljesítmény arányban ennél jobbat nehezen találsz. Minden nap használom, minden videómban láthatod, de a cikkel még adós voltam. Mostanáig, mert most megkapjátok ezt is, elmesélem milyen egy durvánjó elektromos asztallal együtt élni. Vagyis dolgozni.

Tartalomjegyzék Mutasd

Nézd meg videós bemutatómat is, és ha tetszett mindenképpen iratkozz fel csatornámra! Köszönöm!

Az elektromos asztal vásárlás már rég be volt nálam akadva. Sokáig csak nézegettem őket, sóvárogtam utánuk. Régebben, amikor még rendszergazdaként is dolgoztam, jártam ki olyan céghez, ahol voltak állítható magasságú asztalok. Természetesen nem kurblival állíthatók, hanem elektromosan emelhető, süllyeszthető megoldások voltak ezek.

Rendszergazdaként is monitor előtt dolgoztam, túlnyomórészt ültem, így aztán üdítő volt kimenni ehhez a céghez, felemelni az asztal lapját, és állva, kényelmesen, görnyedés nélkül dolgozni. Na azóta szerettem volna magamnak ilyen asztalt, de mivel nem olcsó, mindig úgy éreztem, hogy van ennél fontosabb dolog is.

Oké az egészségemnél nincs fontosabb, tudtam én is, tudtam, hogy a sok ülőmunka nem tesz jót, de képes voltam lebeszélni magam a vásárlásról.

Egészen idén nyárig sikeresen ellenálltam, de idén végre elkészült az új irodám (vagyis elkészítettem magamnak az új irodám), és ez jó apropó volt arra, hogy kialakítsak egy olyan munkahelyet, ahol írhatok, videózhatok, és innen már nem volt visszaút, megrendeltem az ACGAM ET225E-t, ami egy duplamotoros, állítható magasságú asztal.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy asztallapot vegyek-e hozzá, mert úgy gondoltam, hogy itthon olcsóbbat is kapok, de végül megrendeltem azt is. A mérete pont megfelelt (140 x 60 centi), gondoltam rajta leszek előfúrva a furatok, meg hát a vázhoz adják, szóval jobban járok majd vele.

Aztán a váz megjött az asztallap meg nem. Vártam-vártam-még mindig vártam-és csak vártam, de az asztallap sehol. Írtam az áruháznak, azt mondták sorry, készlethiány van, küldik, de csak később. Vártam még egy hetet, de nem bírtam tovább. Felmentem az IKEA-ba, a leértékelt termékek között találtam egy frankó asztallapot (tényleg kifogástalant), boldogan haza autóztam vele Zalába. És másnap megjött a gyári asztallap.

Szóval ez a kaland elég furcsán kezdődött az ACGAM ET225E-vel, de most már nem bánom. A plusz asztallapot majd elhasználom másra, de van egy remek állítható asztalom, és ez a lényeg!

Megérkezett a csomag.

Kanyarodjunk vissza oda, hogy a futár meghozta a vázat. Kitolta nekem az furgonban az ajtóig. Hogy miért nem emelte csak akkor nyert értelmet, amikor megpróbáltam megemelni, és kiderült hogy a 105 x 23 x 24 centis, vagyis nagynak nem mondható doboz a méretéhez képest rohadt nehéz. Közel 25 kilót nyom.

Mondjuk azon is csodálkoztam, hogy abban a kicsi dobozban hogy lesz benne egy komplett asztalváz, fel is merült bennem, hogy talán két csomagban volt és csak az egyiket kaptam meg. De nem, kiderült, hogy minden alkatrész benne volt a lábaktól a csavarokig.

Az összeszerelés nem volt bonyolult, ugyanis egész jó útmutatót mellékeltek. Ez alapján szinte gyerekjáték az összecsavarozás. Arra mondjuk figyelni kell (és ezt az egy jó tanácsot tudom csak adni), hogy az asztal szélességét befolyásoló rudakat ne húzzátok meg, mert maga a váz 110 centistől 170 centis hosszig és 60-tól 80 centis mélységig mindenféle asztallaphoz használható. Azt már csak én teszem hozzá, hogy szerintem nyugodtan lehet 180 centi szélességben is gondolkozni, ha az asztallap elég vastag.

Szóval szereljetek össze mindent, az összekötő rudat hagyjátok szabadon mozogni. Ezután tegyétek az asztallapot a földre, rá a vázat és húzzátok szét széltében, amennyire kell. Ezután már az összekötő rudak csavarjait is meghúzhatjátok.

A kicsomagoláskor egy dolog döbbentett meg igazán, a felhasznált anyagok vastagsága. Láttam én már sok kínai asztalt, olcsóbbat is, drágábbat is, de jellemzően, kis túlzással papír vastagságú anyagokat használtak a vázhoz. Nem mondom, azok sem esnek szét, két ilyen „papír” asztalom is van az irodában, hibátlanok évek óta, szóval a vékonyságtól még lehet jó.

Azonban az ACGAM ET225E anyagai nem csupán nem vékonyak, hanem meghökkentően vastagok. Így már valahol érthető, hogy mitől olyan nehéz az a kicsi doboz, amiben hozták.

Az asztal szerkezete amúgy két fordított T formájú lábból áll, a T szára az, ami több részből van összerakva, ezek teleszkópszerűen ülnek össze vagy nyúlnak ki, ahogy szeretnénk. A legkisebb magasság 62 centi, a legmagasabb pont, amíg emelhetjük 127 centi. Szóval elég tár határok között állítható a magasság. Csak viszonyításképp, egy átlag íróasztal magasság 75 centi, szóval a 62 már gyerekméret.

A fémváz összeszerelése után még kábeleznünk kell, be kell kötni a motorokat, felcsavarozni a kezelőtáblát, meg ilyenek. Ez sem bonyolult, mert egyrészről a csatlakozókat nem lehet összekeverni, más részről ehhez is részletes útmutatót kapunk. Szóval minimális műszaki érzékkel minden megoldható.

Ami kicsit csalódást okozott, hogy a „gyári” asztallap nincs előre kifurkálva, így nekem kellett a váz szélességét beállítani, és arra is figyelni, hogy a lap közepére kerüljön a szerkezet. Vagyis a lap 4 szélétől mérőszalaggal állítottam be a távolságokat, hogy ne legyen csálé a végeredmény.

Ez volt az egyetlen kényelmetlenség, egyben rávilágított arra a tényre, hogy tényleg semmi előnye sincs annak, ha az ACGAM lapot veszed meg.

Persze, ha maradsz a „gyári” asztallapnál megbánni nem fogod, mert minősége olyan, mint a vázé, semmivel sem rosszabb (sőt), mint egy drágább IKEA-s lap. Amúgy ezek a drágább IKEA lapok egy forinttal nem olcsóbbak. Szóval, ha van otthon jó minőségű és jó méretű asztallapod, esetleg tudsz ilyet szerezni olcsón, vagy próbálsz, ahogy én a leértékelt lapokból válogatni, akkor bőven elég lesz a vázat megvásárolnod!

Milyen a használat?

Nos, ez egy asztal, szóval olyan, mint egy jobb asztalt használni. Stabil, nem billeg, nem libeg, a tömege miatt nem tudod csak úgy arrébb taszajtani, szóval érzetre is minőségi darab.

Nem mondom, hogy megváltotta az életemet, de azért pozitív hatással van rá mindenképpen. Nem csak azért, mert a videóim egy részét felemelt asztallal, az asztal mögött állva, más részüket meg leengedett lappal az asztal mögött ülve veszem fel, hanem azért is, mert a cikkeim egy részét is így írom meg. Hol ülve, hol állva, sőt, előfordul, hogy a cikk közepén ülök le, vagy állok fel, ahogy kívánja a hátsóm meg a lábaim.

A kezelése is egyszerű. Kapunk egy egyszerű kezelőpanelt, amin látjuk azt, hogy hány centi magasan áll éppen az asztal. Kapunk egy fel és egy le gombot, ezzel a magasságot tudjuk változtatni. Van három gombunk (1,2,3) amikra az M (Memory) megnyomása után különböző magasságokat programozhatunk be, és van egy A jelű gomb (AutoLock), amivel megakadályozhatjuk a véletlen elindulását az asztallapnak.

Van még védelem, ami felfelé és lefelé is működik. Vagyis az asztal érzékeli, ha beszorul alá valami, mondjuk a szék karfája, ilyenkor automatikusan ellenkező irányba vált a motor. De ez fordítva is igaz, ha emelés közben akad el valamin, akkor lefelé irányba vált a motor, hogy megakadályozza a baleseteket.

Az asztal amúgy 100 kilóig terhelhető, de az egyik képen ott van az is, hogy a kereszttartó (vagyis az asztallap alatt futó létraváz 120 kilót is kibír alakváltoztatás nélkül. De a lényeg, hogy a motorok 100 kilót felemelnek, amit persze rögtön összeszerelés után ki is próbáltam. Ráültem a 100 kilómmal és fel lifteztem magam a felső pontig.

Hát nagyjából ennyi, már csak egy dolog maradt, az, hogy elmondjam miért Lengyelországból rendeltem asztalt. Természetesen az ár miatt.

Az a helyzet ugyanis, hogy motoros asztalból alapvetően két jelentős mértékben eltérő megoldás létezik. Az egymotoros, és a kétmotoros megoldások. Az egymotorosok nyilván gyengébbek, mert vagy kell valami erőátvitel, hogy mind a két lábat emelni tudja az egy motor, vagy csak az egyik oldalon emelnek.

Ez azt jelenti, hogy egyrészről jó eséllyel kevesebbet fog bírni a szerkezet (már időtartamban) más részről a terhelhetősége is kisebb. Harmadrészt ott van a sebesség, hiszen egy átlag kétmotoros megoldás kb. 40 százalékkal gyorsabb, mint egy átlag egymotoros. A két motor azért is jó, mert sokkal finomabb a mozgás, plusz, az ACGAM esetén, ha memóriában tárolt magasságra mozgatjuk az asztalt, akkor a végpont elérése előtt lassít is kicsit. Így akár egy pohár víz is lehet az asztalon emelés vagy süllyedés közben tuti nem fog kilötyögni. Szóval, ha itthon néztek motoros asztalt az legyen az első, hogy megnézitek, egy- vagy kétmotoros a szerkezet, és lehetőség szerint a kétmotoros megoldást válasszátok!

Árban úgy néz ki a dolog, hogy az ACGAM ET225E kétmotoros vázért annyit kell fizetnünk, amennyibe itthon egy OLCSÓBB egymotoros váz kerül. Ha valami nevesebb asztalt szeretnétek, akkor az itthoni egymotoros jóval drágább is lehet, mint az ACGAM kétmotoros megoldása.

Vagy másképp számolva, Az ACGAM ET225E váz az asztalappal együtt (vagyis a komplett asztal) kevesebbe kerül, mintha itthon vennél egy OLCSÓBB kétmotoros vázat asztallap nélkül. A drágább márkák kétmotoros hazai árairól meg már nem is akarok szólni. Szóval jelentős, sok tízezer forintos lehet a különbség!

Számomra igazából nem is volt kérdés, hogy ezt rendelem, mivel volt rá erős másfél évem, hogy végig rágjam ezt a kérdést, hogy utána nézzek a különféle típusoknak és áraknak. Hamar eldőlt, hogy az ACGAM ET225E lesz a befutó, és a sok hónap halogatás alatt is végig arra jutottam, ha egyszer veszek egy ilyen asztalt, az ACGAM ET225E lesz, amit vennem kell.

Ezzel persze maximum terelgetni szeretnélek, hogy Te is emellett dönts, de igazából ennek a cikknek nem csak ez a lényege, meg nem csak az, hogy ACGAM ET225E-ről meséljek, hanem az is, hogy képbe kerülj, és elgondolkozz azon, hogy nem ártana neked is egy bármilyen elektromosan vagy manuálisan állítható magasságú asztal, ha egész nap ülve dolgozol.

Ami még jöhet: Ha vége lesz ennek az őszi szezonnak, és kicsit kevesebb lesz a munka elgondolkozom azon, hogy tudnám az irodát úgy rendezni, hogy a sétáló/futópadom is az asztal alá kerüljön. Mert a másik ami nagyon hiányzik a mozgás. Oké, tudom, futni az utcán is lehet, de napi 10-12 óra munka meg a család mellé már nehéz bármilyen plusz programot bezsúfolni. Szóval a terv az, hogy jövő év elejétől sétálás közben is tudjak majd cikket írni. Na, az lesz az igazi királyság!

A lényeg tehát a következő:

Ez nem egy sima teszt volt, nem néhány óra vagy néhány nap benyomásait kötöttem csokorba. Az asztalt immár 3 hónapja használom, és reményeim szerint még évekig fogom. Szóval ez egy tartósteszt már most is, és még inkább az lesz, ahogy a hónapok telnek. Ha esetleg később olvasod ezt a cikket, akár évekkel a megjelenés után, akkor is írj rám nyugodtan, kérdezd meg, hogy tapasztaltam-e hibát, problémát.

Ha van rá keret, akkor ne halogasd annyit a vásárlást, amennyit én halogattam, hidd el, szeretni fogod Te is! A vásárláshoz az alábbi hivatkozásra kattints, innen EU raktárból jön, gyorsan, vámmentesen és az áfa is benne van az árban!