EuroCase számítógépházak bemutatója

EuroCase VIPER 2 ezüst-fekete, táp nélküli

A Viperrel feltehetőleg a játékos, illetve a modernebb felfogású vásárlókat célozza meg a cég. Aki szimpatizál a néhol merész, szögletes vonalakkal, az agresszív előlap-kialakítással, valamint szereti a plexiablakos oldallapot, érdemes továbbolvasnia sorainkat. Elöljáróban fontos megemlíteni, hogy a termék fémfelületei 100 %-ig alumíniumból készültek. Az előlap a névnek megfelelően törekszik viperafejre hasonlítani, mely részben sikerül is neki. Akárhogy is, vipera vagy sem, mindenféleképpen illik abba a szegmensbe, ahova pozícionálták.

A ház uralkodó színe a fekete (fényes), melyet elölről ezüstös felületek tesznek izgalmasabbá. A meghajtónyílásokat és az előlapi kivezetéseket egy — az összképbe teljesen beleolvadó — ajtó rejti el a kereső szemek elől. Az előbbi négy darab 5,25″-os és egy darab 3,5″-os bővítőhelyet, míg az utóbbi két darab USB 2.0-t, egy darab FireWire-t és a szokásos mikrofon be-, illetve fejhallgató-kimenetet foglalja magában. Az ajtó nyílási-csukódási mechanizmusáról nem tudunk túl pozitívan nyilatkozni, elég nehezen mozog, és a megállás pillanatában idegbeteg rángásba kezd. A felfüggesztést két műanyag karral oldották meg, ez sem tűnik túl strapabírónak, így használat közben ügyeljünk ezeknek a területeknek a megóvására (például ne rúgjunk bele). Az ajtó alatt két oldalt ijesztget a két darab szem, mely működés közben kéken világít.

A szemek egy nyelv-szerű területet fognak közre, mely valójában egy LCD kijelző, piros háttérvilágítással. Célja természetesen az információközlés, képes adatokat szolgáltatni a CPU hőmérsékletéről, három darab ventilátor aktuális fordulatszámáról, valamint óra és riasztási funkciókkal is rendelkezik. A panel két oldalán rácsozott légbeömlőket találunk, ez jól jöhet a megfelelő légáramlás szempontjából.

Az ház elejével megvolnánk, térjünk át a hátlapra.

A Viper ezen területe nem tartogat igazi újdonságokat, a tápegységet felülre szerelhetjük, a középső rész egyik felén dughatóak ki az alaplapi kivezetései, míg a másik térfélre egy 120 mm-es ventilátort szereltek be (leváltható 80 vagy 92 mm-esre is). Ha már itt tartunk, egy további 120 mm-es légkavaró került az előlap mögé, ide is beépíthetjük mindhárom méretet. Alulra maradtak a bővítőkártya-helyek, szám szerint hét darab, melybe az eszközöket műanyag kapcsokkal, azaz csavarmentesen rögzíthetjük. Míg mindig a külső szemrevételezésnél maradva vizsgáljuk meg az oldallapokat. Az egyik (az alaplap mögött elhelyezkedő) önmagában egy egybefüggő lemez, melyet a gyártó egy ezüstös kopoltyúdizájnnal (egy újabb szellőzőfelület is egyben), egy domború Viper felirattal dob fel, illetve átnyúlik ide az előlap kialakítása is.

A másik oldallapra minden jellemző ugyanúgy igaz, amiket az imént felsoroltunk, de itt már beszerelésre került a plexi ablakocska. Azért ablakocska, mert területe nem túl nagy, alakja egy érdekesen megálmodott hatszög. Az üveg színe nem a megszokott teljesen átlátszó, inkább amolyan füstös hatású. Ennyit a Viper külsejéről, lássuk mit rejt a kígyó belseje. Belül alumíniumból készült vázzal találkozunk, további pozitívum hogy a vágásra hajlamos éleket lekerekítették, így kezünket szerelés közben biztonságban tudhatjuk. Túl sok matatásra nincs is szükség, hiszen mind az 5,25″-os, mind a 3,5″-os eszközök rögzítése csavarmentes (a klasszikus értelemben véve) műanyag bilincsekkel történik. Ahogy azt már említettük, a bővítőkártyákra szintén igaz ez az állítás, tehát csavarhúzót gyakorlatilag csak az alaplap fixálásához kell a kezünkbe vennünk.

Specifikációk: