Eleglide M2 e-bike teszt – generációja egyik legjobbja
Az Eleglide M2 vonzott, mint méhet a virág. Mint medvét a méz. Mint egyszeri tesztelőt egy belépő szintű bringa, amin hidraulikus fék van. Szóval kíváncsi voltam rá, de nagyon. Megjött, meggyőzött.
Tartalomjegyzék Mutasd
Nézd meg videós bemutatómat is, és, ha tetszett iratkozz fel a csatornára, mert jövő héten újabb bringateszt következik!
Az Eleglide az M1, M1 Upgraded version, M1 29″ version, M1 Plus család, akkora lett már, hogy lassan egy új Dallast forgathatnak velük. Ideje volt tovább lépni, de végre nem M1 lett az utód, hanem M2, ami egyben azt is jelenti, hogy számíthatunk némi generációváltásra is, hiszen a „főverzió” változott, hogy egy szoftveres analógiával éljek.
Az M2 már a specifikáció alapján megfogott, sőt már előbb is mert néhány héttel a bemutatkozás előtt megjelent egy kicsomagolós videó (a forgalmazó jóvoltából), amiben a konkrét technikai leírás még titok volt, ám éles szemmel fel lehetett néhány érdekességet fedezni. Hogy mást ne mondjak, hidraulikus volt a fék és zárható az első teleszkóp. Mindez az Eleglide belépő szintjén.
Gondolhatjátok, hogy elkezdett belül bizseregni valami, így, amikor néhány hete a forgalmazó megkérdezte, hogy nem akarok-e egy cikket írni róla, esetleg egy videót készíteni, akkor nem mondhattam nemet!
A bringa megérkezett, kicsomagoltam, összeszereltem, kipróbáltam a fékeket, feltöltöttem, és elmentem a srácaimmal egy nagyobb kört kerekezni. A nagyobb kört úgy értsétek, hogy 5 és fél évesek, szóval nekik a nagyobb kör kb. 12-14 kilométer volt, félúton 2 órás játszóterezéssel. Azt mondjuk nem igazán értem, hogy volt erejük utána még hazatekerni, de hát gyerekek, minden kibírnak.
Azóta elvittem már egy közepes körre, de ez nekem volt közepes, és most, hogy ezeken túl vagyok azt kell mondanom, soha rosszabb kerékpárt az ülepem alá!
A kicsomagolás és a szerelés gyerekjáték.
A teljes szerkezet nincs 28 kilogramm, vagyis a könnyebb megoldások közül való. Persze leírom, hogy elektromos bringa kategóriában, mielőtt megint jön valaki, aki közli, hogy ez nem könnyű, az Ő kerékpárja csak 11 kiló, na az könnyű. Szóval ELEKTROMOS, nem HAGYOMÁNYOS.
Szerelni sokat nem kell, első kerék a helyére, ülés a helyére, lámpa felcsavaroz, lánc/váltóvédő felcsavaroz, fényvisszaverők bepattintva, gumi felfúj, és mehetünk is. Persze a csavarok ellenőrzése, a váltó kipróbálása, a fékteszt ne maradjon el!
Ha minden oké, akkor felpattanhatsz, és mehetsz ki a világból!
Na, de ennyire ne szaladjunk előre, lássuk előbb a gyártó mit mond a specifikációról!
A nettó tömeg csak 22 kilogramm, az alumínium váz 27,5 col, a kormány szélessége 680 milliméter a gyári állapotban. Ennek a gyári állapotnak lesz még később jelentősége! A gyártó 160 és 195 centi közötti kerékpárosoknak ajánlja, a maximális teherbírás 120 kilogramm.
A bringára szerelt motor 250 wattos, de állítólag 570 watt a csúcs amit le tud adni. A maximális fordulatszám 250 fordulat percenként, a maximális nyomaték 55 Nm. A rendszer 36 voltos, az energiát egy meglepően méretes (mármint kapacitásra) akkumulátorban tárolhatjuk, ez 15 Ah-ás. Itt jegyzem meg, hogy ez már az M1 Plus felett van, szóval akkumulátor terén is előre lépett az Eleglide.
Lényeges, hogy a kerékpár pedálszenzoros, vagyis a pedál tekerése kapcsolja be a motort, ami segíti a haladást.
Ez eddig a kevésbé érdekes rész volt (kivéve az akkumulátort), most jönnek az igazi finomságok!
Ahogy azt már említettem, a fék természetesen tárcsás, de a munkahengerek és a fékkar már nem mechanikus, hanem hidraulikus. Vagyis folyadékot préselünk a karnál lévő kicsi tartályból a munkahengerbe, ami a tárcsára szorítja a fékbetétet. Az eredmény egy sokkal jobb visszajelzést adó, sokkal jobban, pontosabban adagolható, sokkal hatékonyabb fék lesz.
Következő kiemelendő az első lengéscsillapító, ami immár nem egy sima rugóstag (vagyis a csőbe beletesznek egy rugót, aztán annyi), hanem ez is hidraulikus csillapítást kapott. A rugóút nem kevesebb, mint 10 centi, szóval itt van minek elnyelni a rezgéseket, ütéseket!
A harmadik a váltó, ami nem kevesebb, mint 24 fokozatot kapott. Elől 3 méretű lánckerék van, hátul meg nyolc, szóval van mivel gazdálkodnunk.
Nagyon fontos, hogy gyári állapotban az Eleglide M2 teljes mértékben EU konform, vagyis minden olyan szabályozásnak megfelel, ami az Európai Unió területén az elektromos kerékpárokra létezik. A motorerő miatt, a rásegítés maximum sebessége miatt és a gázkar hiányában ez egy garantáltan elektromos kerékpárnak (és nem segédmotoros kerékpárnak) megfelelő jármű! Ha pedig ez egy kerékpár, akkor nyugodtan használhatjuk pl. városban is kerékpárúton, nem büntet meg a rendőr. Nem kell jogosítvány hozzá, és nem kell kötelező biztosítást sem kötnünk rá.
Hangsúlyozom, ez a gyári kiépítésre vonatkozik, ennek még lesz jelentősége.
Már csak néhány dolog, és következhet az élménybeszámoló! Van fedélzeti komputer, igaz nem valami extra, de a célnak megfelelő. Van 5 rásegítési fokozat, ezek nem a rásegítés erősségét jelentik, hanem azt, hogy hány kilométer/órás sebességig működjön a motor. És a végére még egy érdekess, van Bluetooth kapcsolat, így letölthetünk egy applikációt a telefonunkra, amin keresztül a bringát vezérelhetjük.
Na, most azt hiszem a végére értem a képességeknek! Remélem érzitek, hogy már a papírforma alapján sem rossz a bringa, de ígérem, a következő bekezdés még ennél is lelkesítőbb lesz!
Kezdjük a külsővel! Az Eleglide M2 egy kimondottan szép kerékpár lett (szerintem). A hegesztések, a fényezés, a feliratok, minden tetszik rajta. Viszont nem túl sportos ez a forma, inkább konzervatívnak mondanám, szóval, már úgy ránézésre is inkább egy korrekt városi kerékpár, mint egy hegyi utakon csapatós valami.
A kerekek 27,5 colja manapság nem jelent nagy méretet, igazából a 26 colos kerékpárok kezdenek eltűnni, és a 27,5 col veszi át a helyüket. A kitámasztó jó helyen van, a mérete is jó, nem akar felborulni a bringa, ha letámasztom. Van „extrának” számító lánc, illetve váltó védő, ha felborulna mégis a kétkerekű, a váltónak akkor sem lesz baja.
Összességében nekem a külső bejön, nem túl hivalkodó, de azért így is megnézték sokan az utcán.
Folytassuk a kényelemmel! Az ülés elég kemény, elég keskeny, de én ezt szeretem. Szóval nekem bejött, de, hogy a Te üleped mit szól majd hozzá nem tudom. Legfeljebb lecseréled, Kínából nem egy őrület új, más formájú ülést venni.
A kormány szélessége tökéletes, ám a magassága nem állítható, és ez talán az egyetlen dolog, amibe bele tudok kötni. A kormányrúd ugyanis elég alacsony. Én 184 centi vagyok, és eléggé előre kell hajolnom a kormányhoz. A gyár által megadott maximum 195 centis utas már-már versenykerékpárokhoz közelítő üléshelyzetet feltételez. Ha Te ezt nem szereted, akkor egy másik kormányszarv megoldást jelenthet.
A lengéscsillapító viszont tényleg remek. Az előfeszítés nem állítható, de a teleszkóp lezárható, így aszfaltos vagy más kemény burkolaton is kényelmesen használható, de kinyitott állapotban földúton sem fog szétrázni.
A váltó már a dobozból kivéve is tökéletes volt. Ezen aztán semmit nem kellett állítani, nagyon finoman teszi a dolgát, még, ha csak egy Shimano Tourney is, amit a gépen találunk.
A fék… Nos, ez egészen más világ, mint a mechanikus tárcsafékek. Nem, nem azért, mert azokkal nem lehet megállni, hanem azért, mert a ez a fék pl. nem nyikorog fékezés közben. Amit viszont mindenképpen vegyetek figyelembe, hogy a megszokottnál kicsit több idő kellett, hogy a betétek bekopjanak, szóval az első kilométereken óvatosan haladjatok, készüljetek fel rá, hogy vagy erősen kell majd a fékkart markolni, vagy nagyobb lesz a féktáv. Ha a bekoptatás megtörtént hibátlan, ragyogó a szerkezet!
A pedálszenzor működése az egyik legfinomabb, amivel eddig találkoztam. Sajnos ennél a technológiánál nincs átmenet a kikapcsolt és a bekapcsolt állapot között, ha a motor el kezd tolni, akkor maximum erővel tol az első pillanattól. Mint írtam, ami szabályozható, hogy hány kilométer/óránál kapcsoljon ki a rásegítés.
Az Eleglide M2 esetén a gyártó a maximumot hozta ki ebből a technológiából, mert a nyomaték felépüléséhez kell néhány tizedmásodperc, így pedig sokkal kevésbé ér váratlanul, amikor a motor el kezd dolgozni. Nem kapjuk a teljes nyomatékot az első ezredmásodpercben a nyakunkba.
A sokfokozatú váltóval és az 5 fokozatú rásegítéssel mindig megtalálod majd a megfelelő áttétet és sebességet.
A hatótáv nem tudom mennyi. Sajnálom, tényleg nem tudom. A gyár szerint 125 kilométer, én nagyjából 50 kilométert kerekeztem vele eddig rásegítéssel, de nem akart merülni. Vagyis egy vonalka már lejött a töltésből, de ez is csak valahol 45 kilométeres táv körül, sajnos lemaradtam a pillanatról.
Megjegyzem, az 50 kilométer felett mentem valamennyit rásegítés nélkül is, mert az M2 esetén ez sem jelent gondot, nyugodtan használhatjuk hagyományos kerékpárként is. Szóval innen nézve a hatótáv kvázi végtelen.
De persze Titeket gyaníthatóan jobban érdekel az, hogy mennyi a valós táv rásegítéssel. Nos, az akkufeszültséget nem láttam, a vonalkák becsapósak tudnak lenni.
Az eddigi kerékpáros tapasztalataim szerint ebben a bringában bizony ott van a 100+ kilométer hatótáv, ami azért elég frankó dolog!
A motorerővel érdekes módon nincs probléma. Hiába „csak” 250 watt, amit kapunk, az 55 Nm nyomaték azért érződik, és ha kell ki is jön a motorból. Érzetre legalábbis mindenképp. Én a rásegítési fokozatot nem szoktam piszkálni, felnyomom maximumra, úgyis csak annyit szabályoz, hogy milyen sebességnél kapcsoljon ki a rásegítés, az meg lehet a maximum 25 Km/óra nyugodtan.
Most jöhet néhány érdekesebb dolog, az M2 ugyanis tuningolható kerékpár lett, és ebben a gyár is segít nekünk!
A kézikönyveb le van írva, hogy tudjuk a maximum 25 kilométeres sebességet módosítani, 32- lesz a vége, szóval a komputer szervizmenüjében vagy a telefonos applikációban ez beállítható.
Ami még ennél is érdekesebb, hogy a csomagban találunk egy gázkaros markolatot is, így egy kábel csatlakoztatásával és a gázkar felszerelésével a kerékpár motorja már nem csak a pedálszenzorra kapcsol be, hanem a gázkar elfordításával is. Vagyis, tekerés nélkül is haladhatunk vele.
Ne feledjétek, ezekkel a módosításokkal az Eleglide M2 már nem elektromos kerékpárnak, hanem elektromos segédmotoros kerékpárnak fog számítani, amire teljesen más szabályok vonatkoznak a KRESZ szerint!
Mi az eddigiek konklúziója?
Nos, az Eleglide M2 véleményem szerint fajtája egyik utolsó példánya lesz. A fajtán értsétek a pedálszenzort. Az olcsó bringák évről évre nagyot fejlődnek, mostanra pl. a hidraulikus fék és a hidraulikus első teleszkóp is elérhető a belépőszinten. Ami elválasztja a kategóriát az egyel magasabb árszinttől az a nyomatékszenzor, illetve a vázba rejtett akkumulátor. Na jó, jöhetnének még a karbon bordásszíjak a lánc helyett, de ez egyelőre csak álom.
Az Eleglide úgy érzem mindent kihozott a pedálszenzorból és az arra épülő kerékpárokból, ami kihozható volt. Innen már nincs hova fejlődni. A motorerő és a végsebesség az EU megfelelőség miatt elérte a határait, a kényelem is tetőzött, tényleg nem nagyon látok más fejlesztési lehetőséget, mint a nyomatékszenzort.
Kérdés, hogy mennyi időnek kell eltelnie, mire a gyártó ezekben a belépő árban kínált kerékpárokban is hajlandóak lesznek a pedálszenzort nyomatékszenzorra cserélni.
Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy a következő szezon végére, vagy legkésőbb 2025 elejére már a nyomatékszenzoros olcsó kerékpárokat tesztelhetjük. Keresztbe tettem az ujjaimat, remélem beválik a jóslatom!
Az Eleglide M2 kapcsán pedig csak annyit írhatok, hogy tényleg nagyon finom kis szerkezet lett nagyon jó volt használni, és nem csak az árához képest, hanem amúgy is. Szóval, ha menekülnél az emelkedő üzemanyagárak elől, akkor az M2 megfelelő menekülő út lesz, és ebben az esetben még az sem jelent majd gondot, ha néha emelkedőt kell másznod, mert az erő és a kényelem meg van benne ehhez.
A végére az ár. EU raktárból a ELE30OFF kuponkódot használva 322 ezer forintot kell érte fizetnünk. Szóval elektromos bringára fel, vásárlás az alábbi hivatkozáson!
