Doogee S68 Pro teszt – olcsó strapatelefon durva képességekkel

Elképesztő, a piacvezető gyártót lepipáló tudást kapott a Doogee új törhetetlen telefonja.

Bevezető

Mielőtt belekezdenénk ebbe a cikkbe egy dolgot tisztáznunk kell. Egészen mostanáig azt hittem, hogy az Ulefone Armor családjánál jobb kínai strapatelefonokkal az életben nem fogok találkozni. Nem véletlenül használom én is az Armor 6e-t, ha rázós körülmények közé kerülök, értsd, hosszabb motoros túrára indulok. De tudom, hogy ezzel nem csak én vagyok így. Az Armor név jószerivel ismertebb, mint a gyártó, az Ulefone neve, pedig az Armor csak egy, a cég által gyártott telefon családok közül.

Erre mi történt? Itt van a Doogee középkategóriás mobilja, és lényegébe minden területen odapörköl a nagy riválisnak. Erős, de nem csak belül, hanem kívül is, de hogy mennyire, az alábbi cikkből kiderül. Szerintem nektek is tetszeni fog!

Csomagolás, körítés, külső

A hardver, avagy mi van belül? – Doogee S68 Pro

Processzor

A telefonok bemutatását a központi egységgel szoktam kezdeni, és ebben az esetben ennek különleges jelentősége van. Az Doogee S68 Pro-ban egy olyan lapka, a MediaTek P70 (MT6771T) dolgozik, ami modern és persze meglehetősen gyors is. A gyártó MediaTek valamikor tavaly tavasszal mutatta be az elődmodellt, a Helio P60-at, rá nem sokkal pedig a ráncfelvarrott utódot, a P70-et, ami képességeiben nem, de órajelében és energiahatékonyságában sokat javult a közvetlen elődhöz képest is. A Helio P70 a középkategória felső harmadát célozza, és mint ilyen, a MediaTek egyik legerősebb megoldása. Ebben a kategóriában jelenleg a P90 vezet, de ez még elég új ahhoz, hogy nagyítóval kelljen azokat a telefonokat keresni, amibe beletették. Ettől függetlenül, a gyártó adatai szerint sebességben akár 80 százalékkal is felülmúlhatja az előző generációs Helio P30-at, a fogyasztása pedig az alsó kategória erősebb lapkái között szereplő P23-nál is alacsonyabb. A MediaTek P70 erejét jól mutatja, hogy a gyártó szerint méltó versenytársa a Snapdragon 670-es lapkának, ami azért nem lebecsülendő képesség.

A lapkában “hagyományos” ARM magokra épülő processzor dolgozik. A nyolc mag, ahogy azt megszokhattuk két fürtre van bontva, az egyik az alacsony fogyasztásra, a másik a nagy teljesítményre van kihegyezve. A processzor érdekessége, hogy a megszokottól eltérően a magok mindegyike 2,1 GHz-es sebességig tud skálázódni a teljesítmény függvényében. Azonban, ezek a fürtökbe rendezett magok nem egyformák. Az alsó, vagyis az energiatakarékos szekcióban Cortex-A53-as, míg a felső teljesítményre hangolt részben Cortex-A73-as magok dolgoznak. Már ez utóbbi is különlegesség, mert a kínai telefonoknál jó esetben csak ennek elődjével, a Cortex-A72-es magokkal szoktunk találkozni.

A proci mellé természetesen került grafikus gyorsító, vagyis GPU is. Ez az ARM egyik legmodernebb egysége, a Bifrost architektúrára épülő három magot dolgoztató ARM Mali-G72 MP3, aminek órajele 900 Mhz. Ahogy szokott, a központi egységbe integrálták a memóriavezérlőt is, jelen esetben pedig egy olyat, ami boldogul LPDD3 és LPDDR4 modulokkal is, ráadásul akár 8 GB mennyiséggel is boldogul.

A rendszer számunkra jelenleg legérdekesebb része azonban nem a CPU és nem is a GPU, hanem a fejezet címben már említett neurális gyorsító. A neurális gyorsító nem más, mint egy a mesterséges intelligencia számára készülő dedikált megoldás olyan, mint a GPU, csak az a grafikáért felel, míg ez a mesterséges intelligencia műveleteket gyorsítja. A dedikált megoldás általában jóval erősebb, jóval gyorsabb, mintha ezeket a spéci műveleteket a processzorra vagy a grafikus gyorsítóra bíznánk.

Bár a Helio P70-rendelkezik neurális gyorsítóval, azt azért kár lenne titkolni, hogy ennek teljesítménye fasorban sincs például a Huawei által használt Kirin 970 teljesítményéhez képest, szóval mondjuk ki, gyengécske. Igaz, azért nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a Helio P70 a P60-hoz képest gyorsult ezen a területen is. A hatékonyabb feszültségskálázás miatt a gyártó szerint 10-30 százalék közötti növekedést értek el. Valószínű, hogy a MediaTek szakemberei is tudták, hogy a gyorsulás ellenére a lapka teljesítménye nem minden esetben less elegendő, ezért implementálták a NeuroPilot nevű technológiát, ami szükség esetén a számolási feladatok egy részét képes szétosztani a neurális gyorsító, a GPU és a CPU között.

A Helio P70 a multimédia terén is elég jól domborít. Fényképezőből maximum 32 megapixeles kerülhet a P60-ra épülő telefonba, ah pedig a gyártó dupla kamerát szeretne, akkor 20+16 megapixel a felső határ. Kiemelendő még a hardveres rezgéscsillapítás támogatása, valamint a HDR és a zero shutter lag funkció. A lapka természetesen támogatja az új kijelző méreteket, így a 18:9-es és 19:9-es oldalarányú kijelzőket is.

Kamerák

A Doogee S68 Pro egy kamerát kapott az előlapra, ez 16 megapixeles. A minőségről se jót, se rosszat nem tudok mondani, hozta azt a szintet, amit vártam tőle. Nyilván ez a kevésbé fontos kamera, de a szelifket tisztességes minőségben adta.

A hátlapon a dupla ledes villanó mellé három, mesterséges intelligenciával megtámogatott (ezt ugye hardveresen tudja a telefon központi egysége) kamerát építettek, a jelenleg divatos négyszögletes elrendezésben. Ezek a neten keringő adatok szerint mind Sony szenzorokat tartalmaznak, ami sajnos nem igaz. A főszenzor biztosan egy Sony IMX230, de a a kétszeres nagyítású telefotó és a 130 fokos széleslátószögű lencse alatt egy-egy GalaxyCore nevű gyártótól származó szenzor került, és bár a felbontás megegyezik, a típus nem (GC8034/GC0310).

Milyen a minőségük? Kezdjük a rosszabb hírrel, a széleslátószögű és a telefotó kamerát felejtsük el. Szép meg jó, hogy ott vannak, de a mai elvárásokhoz képest harmatos teljesítményt nyújtanak. A széleslátószögű kameránál a gyártó kiemeli, hogy makro fotózásra is alkalmas, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy 3 centiről készíthetünk tűéles képet. Ezt inkább meg se próbáld, az eredmény az éppen csak elfogadható szintet hozza, a tűélestől is messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Amit még nem, vagy csak nagyon módjával szabad használni az a háttér elmosása. Finoman szólva is túltolták a dolgot, de ha mi a két állítható csúszkával a minimum közelébe húzzuk az effektet, akkor nem lesz rossz. Szóval, ezzel ésszel bánjunk!

Ezek voltak eddig a rossz hírek. A jó, hogy a 21 megás Sony szenzoros főkamera viszont egészen használható. Oké, ez sem egy Xiaomi Mi 10, de még csak egy Redmi Note 8 sem, de azért nem rossz. Na, ezzel a kamerával már érdemes közeli fotókat lőni, a mellékelt képek között több ilyen is van. Ezek minősége kifejezetten jó, számottevő torzítás nem látszik, a kép közepe tényleg tűéles, a színek harsányak, él a kép!

Ha normál, tehát nem makro képeket akarunk készíteni, akkor már van egy kevés hiba, de ez egy alapvetően munka jellegű strapatelefonnál elnézhető. A sarkok féle a kép kicsit torzul, de ez általános probléma az apró telefonokba szerelt optikák miatt. A színek többé-kevésbé rendben vannak, bár az ég szeret kicsit kiégni, főleg, ha erős a napsütés. A képek közepe viszont elég részletes, a virágzó fáról készült fotón az apró virágok is jól kivehetők, tisztességesen elkülönülnek egymástól a szirmok. Jó fényviszonyok mellett tehát fotózhatunk nyugodtan vele, használható, megosztható képeket kapunk cserébe.

A kamera szoftvere amúgy az alap Androidból már megszokott. Megkapjuk a szokásos szolgáltatásokat, így van panorámakép és kapunk arcszépítő funkciókat is, amik simábbá teszik a bőrt, vékonyítják az arcot, szóval lefényképezzük magunkat ezekkel, és úgy nézünk majd ki, mint egy rólunk mintázott próbababa, de ha valaki így szereti látni magát, akkor jó hír, hogy működik a dolog.

Kijelző

A telefonba, legalábbis strapatelefonos összehasonlításban hatalmas kijelzőt találunk. Az 5,9 colos képátló mellé a felbontás 1080 x 2280 pixel. A kijelző IPS technológiára épül, vagyis háttérvilágítást kapott, ami napos időben, ha nem közvetlenül tűz rá a nap használható marad. A kis képátló miatt a pixelsűrűség nagyon jó, 428 pps, így a kép nem recésedik, a betűk, az egyenes vonalak szépen futnak.

Összességében azt gondolom, hogy a kategóriának megfelelő minőséget, és annak is inkább a felső harmadát kapjuk meg a Doogee S68 Pro-tól.

Strapaképességek

Fontos, hogy egy ütésálló mobilban erős hardver legyen, de talán még fontosabb, hogy minél inkább ellen tudjon állni mindenféle fizikai behatásnak. A Doogee S68 Pro pedig valóban a csúcsot jelenti ebben a tekintetben. Víz és porállósága, a megkapott minősítések jóval túlmutatnak a megszokott IP68-as minősítésen, olyan feltételeknek felelnek meg, amiket a katonai felhasználás esetén is elégségesek.

Azt, hogy melyik szabvány milyen védettséget jelent megpróbáltam a következőkben összefoglalni:

A telefon egy részről megfelel az IP68 és az IP69K minősítéseknek, aminél az IP jelölés után első szám a por, a második a víz elleni védelmet jelenti, a K jelölés pedig egy speciális, csak az IP69-es védettséggel rendelkező készülékeknél található, további erősített védelmet jelent víz ellen.

• A por elleni védelem egy hatos skálával lett leírva, itt a 6 jelenti a csúcsot, vagyis a teljes por elleni védelmet.
• A víz elleni védelem skálája 9 osztatú, értelemszerűen a kilences a legjobb. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az IP69-es mobilok képesek működőképesek maradni 1-3 méteres mélységben minimum 30 percig, de egyes telefonoknál, mint például az Armor 6E esetén a gyártó ennél is jobb értékeket adhat meg. Ez esetünkben két órán át tartó működőképességet jelent két méteres, és 24 órán át tartó működőképességet egy méteres mélységben.
• A K jelölés a további víz elleni védelmet jelenti, pontosan azt, hogy a telefonnak ellen kell állnia a magasnyomású víznek is. Ez számszerűleg percenként 14-16 liter, 80 fokos vizet jelent, 10-15 centi távolságból, 30 másodperces ciklusokban 100 bar nyomással.

Ezek a megfelelőségek azonban semmik ahhoz képest, hogy a MIL-STD-810 katonai követelmény milyen ellenállóságot kíván meg az IP69K képességeken felül. A készüléknek bírnia kell az

• extrém alacsony és extrém magas nyomást,
• a nagyon magas és a nagyon alacsony hőmérsékleteket,
• a közvetlen napsugárzást,
• a tartós esőt,
• a sót,
• a párát, ködöt,
• homokot és port,
• a gyors merülést,
• a nagy gyorsulást,
• a rezgést,
• a jegesedést
• a ballisztikus ütést

Ahogy látható, a strapabíróságnak is vannak fokozatai, de a Doogee S68 Pro valami egészen különlegest nyújt ebből a szempontból, minden környezetben, mindenféle fizikai behatást bírnia kell, és bír is.

Persze az, hogy ezeket a megpróbáltatásokat kibírja nem véletlen. A teljes készülékváz, tehát nem csak az oldalsó merevítők vagy a keret, hanem a kijelző alá benyúló rész is titán-alumínium ötvözetből készült, ami miatt a készülék nem tekeredik, csavarodik, a ház nem deformálódik el, akkor sem, ha leejtjük, vagy erősen odaütjük valamihez. Ez persze még nem elég a védelemhez, mert mint minden jó strapatelefon, úgy az S68 Pro is kapott egy erős, rugalmas gumiköpenyt a fémvázra, ez a sarkoknál meg is van vastagítva.

Strapa-tesztelik a telefont

Ha úgy érzed, hogy ez még mindig kevés neked (csodálkoznák rajta, de hátha), akkor jó, ha tudod, hogy az előlapi üveg sem a megszokott. A gyártó ennél a telefonnál kétrétegű Gorilla Glass üveget használt, vagyis olyan az előlap, mintha két kemény, karcálló üveg lenne egymáson. Ez nem csak a vastagság miatt fontos, a két üveglap jóval „rugalmasabban” tud viselkedni a fizikai terhelések alatt, vagyis ebben az esetben az ellenállóság matekja valahogy úgy jön ki, hogy 1+1 nem 2, hanem három lesz. Legalább.

Egyéb képességek

A Doogee S68 Pro egy vérbeli munkatelefon, ahol a képességeket és a külsőt nem szabad máshoz hasonlítani, mint a kategória többi részvevőjéhez. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy érthető módon, a hasonló áron kapható hagyományos készülékek, legalábbis az esetek többségében jobban teljesítenek. Az ok persze érthető, egy strapatelefonnál a gyártási költségének nagyobb részét teszi ki az ütésálló ház és az előlapi üveg, mint egy hagyományos telefonnál.

Viszont előtérbe kerülnek olyan képességek, amik ahhoz lesznek fontosak, hogy lehetőség szerint vezeték nélkül használhassuk a telefont, vagyis ne kelljen csatlakozókkal, kábelekkel bajlódnunk. Ez azért lényeges, mert ezeken a telefonokon az USB csatlakozó és a SIM-tálca is vízzáró „kupakot” kapott, ezek nyitása és az esetleges rossz bezárása a telefon integritását veszélyezteti.

Emiatt aztán a Doogee S68 Pro számos modern képességet kapott. Alap például az NFC megléte, amivel fizetésre is használhatjuk. De még fontosabb, hogy van vezeték nélküli töltés is, ez 10 wattos, vagyis az istrángot nem szaggatja, de a gyakorlatban azért mégis jó, hogy egyáltalán van. Ha vezetékkel töltünk, akkor kicsit jobb a helyzet, ugyanis rendelkezésünkre áll a 24 wattos gyorstöltés.

És itt jön a telefon egyik legnagyobb érdekessége, mégpedig az, hogy a vezeték nélküli töltés nem egy, hanem kétirányú. Vagyis 10 wattal tölthetjük vezeték nélkül a mobilt, de az S68 Pro-val is tölthetünk más készülékeket vezeték nélkül, persze csak azokat, amik kaptak ilyen funkciót. Ha a Doogee-t használjuk töltőnek, akkor 5 wattal képes más, vezeték nélküli töltéssel rendelkező mobilt, például egy másik S68 Pro-t feltölteni.

Reverse wireless töltés teszt

Ahhoz, hogy ez jól működjön és értelme is legyen, az S68 Pro bivaly akkumulátort kapott, aminek kapacitása 6300 mAh. A gyártó adatai alapján ez 756 óra készenléti időt, vagy 80 óra telefonálást, vagy 49 órányi videónézést, vagy 22 órán át tartó játékot jelent egy feltöltéssel. A kábeles töltés USB Type -C porton át működik.

A processzorról már olvashattatok feljebb, azt azonban oda nem írtam le, hogy a proci mellé meglehetősen sok memóriát és tárhelyet kapunk, egészen pontosan 6 GB a RAM és 128 GB a beépített tár kapacitása.

Egyéb képességek terén sincs szégyenkezni valója a mobilnak. Szenzorokból a hátlapi ujjlenyomatszenzor mellett van gravitációs érzékelő, közelség érzékelő, fényérzékelő, iránytű és geomágneses szenzor. Ezekre szükség is van, mert a telefonhoz komplett programcsomagot kapunk, amivel ezek ténylegesen ki is használhatóak.

Csak egy említést érdemel, mert már alap, hogy kapunk wifit és Bluetooth is, így az NFC-vel együtt három féle vezeték nélküli kapcsolatot használhatunk. Nem maradt ki a navigációs rendszerek támogatása sem, a szintén alapnak számító GPS rendszer mellett a BEIDOU, a GLONASS és a Galileo műholdakat is támogatja, így a pontosággal nem lesz hiba.

Amit még nem említettem a SIM-tálca, ez feljebb az egyik képen látszik. A tálcába egyszerre vagy két SIM-kártyát vagy egy memória és egy SIM-kártyát lehet betenni. Ez rossz hír azoknak, akik sok háttértárat és két SIM-et használnának egyszerre, de azért valamennyi gyógyírt jelent a dologra, hogy a 128 GB beépített tár egy darabig elég lesz.

Használat, szoftver – Doogee S68 Pro

A szoftverrel kezdem, mert ezen sok mesélni való nincs. Lényegében alap, mindenféle csicsától mentes Androidot kapunk, ehhez nálam jött frissítés is, így az Android 9 mellé a viszonylag friss, március 5-i biztonsági csomag került a telefonra ( a cikket április elején írom).

A szoftver terén az egyetlen érdekesség a toolbag nevű szoftvercsomag, amit feljebb, a szenzoroknál már említettem. Ebben olyan programokat találunk, mint a szögmérő, az iránytű és társai, vagyis kimondottan munkához, túrázáshoz lesznek alkalmasak. Utóbbi esetben például meg tudjuk mér egy szemközti hegycsúcs magasságát, jópofa dolog.

Folytassuk a talán leglényegesebb dologgal, hogy milyen a telefon használat közben. A hardver hibátlan, a Helio P70 számomra már régi ismerős volt, és ez a mobil is hozta azt, amit a hardvertől elvárhatunk. A sok memória miatt a multitasking is jól működik, magyarul nem lassul be a készülék akkor sem, ha sok program van megnyitva a háttérben.

Élesben, elsődleges telefonnak csak három napig használtam, nálam a teszt miatt, vagyis az állandó és megállás nélküli nyomkodás miatt nem bírt két napot egy töltéssel, de hangsúlyozom, a teszt alatti használat köszönőviszonyban sincs egy átlagos használattal. Az eddigi tapasztalataim alapján úgy ítélem, hogy átlagos használat mellett kettő- kettő és fél napot tudnia kell, spórolósabban használva pedig egy plusz nap is kijöhet az akksiból.

Nálam a műholdak kezelésével sem volt probléma, de ez így volt az előző tesztelt Doogee telefonnál is, aztán utólag volt, aki panaszkodott rá, hogy nem volt pontos. Igaz, olyan is volt, aki a hangszóró hangerejére panaszkodott, nálam ez is hibátlan volt, ahogy most is az, a Doogee N20-at pedig azóta is használja a szomszédunk lánya, és neki sem tűnik túl halknak.

Összességében tehát minden a legnagyobb rendben volt a telefonnal.

Összegzés – Doogee S68 Pro

Ahogy a bevezetőben említettem, a Doogee nem egyszerű telefont tett az asztalra az S68 Pro-val. Elég kemény ütést vittek be az Ulefone Armor sorozatnak, bár tény, egyelőre náluk is inkább a középkategóriát, a különböző Armor 6 készülékeket támadják, az Armor 7 még túl nagy falat. Azt is meg azonban jegyezni, hogy az Armor 7 már egy teljesen más ligában játszik, amit jól mutat az ára is, ami jelenleg több, mint a duplája a Doogee S68 Pronak. A közvetlen versenytárs, az általam is használt és szeretett Ulefone Armor 6e nagyjából 3 ezer forinttal kerül kevesebbe, de a Doogee 3 ezer forint különbségnél többet ad, elég csak az inverz vezeték nélküli töltésre, a dupla előlapi üvegre, vagy az egyel jobb kamerákra gondolni.

Összességében tehát elmondható, hogy a Doogee S68 Pro napjaink egyik, ha nem a legjobb ár-teljesítmény arányú strapatelefonja a középkategóriában. Aki ilyen telefont keres, annak érdemes megfontolni, hogy ezt vásárolja meg, mert a kicsivel több, mint 60 ezer forintos végfelhasználói ár meglehetősen barátságos ezért a tudásért.

Itt tudod megvásárolni:

Doogee S68 Pro strapatelefon – 65 900 Ft

Ne feledkezz el róla, a vámmentes szállításhoz válaszd az EU Priority Line szállítási módot.

További telefon tesztek oldalunkon