A teszthez egy GIGABYTE GA-EX58-UD5P alaplap és egy Intel Core i7 I7-920-as processzort használtunk, mely 3,5 GHz-es frekvencián üzemelt. Ezen okok miatt jelen cikkünk mérésein némileg változtattunk. A magok hőmérsékletét nem átlagoltuk, minden esetben az egyes mag értékeire figyeltünk. A teszt során a magok közötti hőmérsékleteltérés nem volt jelentős, hol az egyik, hol a másik szaladt el kicsit, így az átlagolás elhagyása csak annyit jelentett, hogy a grafikon jóval cakkosabb lett.
A méréseket szokás szerint az Everesttel végeztük. A metódus így nem változott. Figyeltük a hőmérsékleti értékeket terhelés közben, a terhelés leállását követően, és természetesen nem maradhatott el a legfontosabb, a DeltaT érték sem, ami a mérés folyamán tapasztalt legmagasabb hőmérséklet és a szobahőmérséklet különbözete.
Ahogy szoktuk, úgy most is a terheléses méréssel kezdtük. A grafikon végén nem véletlenül láttok három értéket, 2-2 hűtőnél az utolsó adat megegyezett. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bordák egyformán teljesítettek. Jól látszik, hogy a Mugen 2 kiugróan jó eredményt ért el!
A második mérés ismét a visszahűlés. Itt a bordák, illetve a ventilátorok teljesítménye jól látható, hiszen a nagy hőterhelés elmúltával különböző idő alatt tudták a felgyűlt hőt leadni. A legjobban ebből a szempontból a Zipang teljesített. Persze volt honnan hűlnie, a Mugennek 48 Celsiusról kellett csak indulnia, onnan tudta a legalacsonyabb hőmérsékletet produkálni.
A végére a kedvencem, a mindent eldöntő deltaT, vagyis az a grafikon, ami megmutatja, hogy a szobahőmérséklethez képest mit produkáltak a bordák. A Mugen 2 diadalmaskodott. Nem sokkal maradt el tőle az Orochi sem, amin nem kell meglepődni, hiszen egy monstrum, ennyi fémmel kellett is produkálnia valamit. A vert mezőnyön nem kell meglepődni, hiszen a kisebb méretű hűtőktől ennyit várhatunk, ám még ez is jóval több, mint amit remélhetünk, hiszen ne felejtsük el: a processzor nem gyári órajelen dolgozott!
