Cikkünkhöz a hazai a forgalmazó, a Kelly-Tech Kft. csomagolt három egységet. Ezek közös jellemzője, hogy OEM, vagyis doboz nélküli verzió, igaz, aki szeretné dobozos formában is megvásárolhatja őket.
A hazai forgalmazó jó érzékkel igyekszik szétválasztani a közép és a felső kategóriát, így nem hoznak be mindent az országba, inkább azon vannak, hogy akiknek elegendő a kevesebb teljesítmény azok is megtalálják a számításukat, és a minőségibb darabok közül válogatók se étezzék szűkösnek a kínálatot.
Ennek az elvnek az elérése nem túl bonyolult, hiszen a tápegységek különböznek, és ezek a különbségek nem csak a külsőben, hanem a tervezésben is megmutatkoznak. Más képességekre lesz szüksége annak, aki irodai gépet épít, és másra annak, aki játékra vagy egyéb számolásigényes feladatra tervez erőművet. Ez pedig mindenképpen jó, hiszen ezáltal is lehet faragni a költségeken, ráadásul úgy, hogy senki nem érzi meglopva magát.
Mik lehetnek ezek a különbségek? A legegyszerűbben tetten érhető különbség a külső. Az olcsóbb kivitelű egységeken nem fogunk szép fényezést találni. A kábelek valamivel rövidebbek, és nincs minden korbácson harisnya. Szerencsére a hűtés tekintetében nincsenek nagy különbségek, nyugodtan mondhatjuk, hogy általánossá váltak a 12 centis ventilátorral szerelt megoldások, amivel sok zajt takarítunk meg. Persze a beépített ventilátorokban már lehet némi különbség, de általánosságban elmondható, hogy a tápegységekben a mai napig a csúszócsapágyas kivitelt részesítik előnyben, legyen szó drágább vagy olcsóbb megoldásról.
A kábelek kapcsán felfedezhetünk még különbségeket, ezeket pedig a csatlakozók számában találjuk. Teljesen egyértelmű, hogy egy irodai, vagy egy kisebb teljesítményű otthoni gépbe felesleges az akár négy videokártyát is kiszolgáló kábelrengeteg, ahogy gyaníthatóan a SATA meghajtók kábelein is lehet kicsit spórolni. A drágább megoldásokon viszont a régi Molex csatlakozók számát lehet csökkenteni, és a floppy kábelt lehet akár teljesen elhagyni. Szóval variációs lehetőség akad rendesen.
A Chiefteknél még ennél is tovább mentek. A tervezésnél nem hagyatkoztak arra, hogy a kábelek számával milyenségével variáljanak, kicsit az áramellátásba is belenyúltak. Aki egy kicsit is ért a számítógépekhez tudja, hogy egy olyan gépnél, ahol a teljesítményre van minden kihegyezve mennyire fontos, hogy például a videokártyák tápellátása stabil legyen. Ezeket a gépeket nagyon gyakran tuningolják is, így lényeges, hogy a tápegység képes legyen magabiztosan kezelni a felmerülő igényeket a feszültség terén. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy kisebb teljesítményű konfigurációnál erre nincs szükség. Viszont szükség van arra, hogy a meghajtók áramellátása stabil legyen, hiszen főleg egy céges gépnél az adatvesztés komoly költségekkel járhat. A különbség tehát nem a Chiefteknél a kategóriák között nem csak a külső, hanem a belső képességek terén is megmutatkozik.
Ugyan akkor tudni kell azt is, hogy a gyártó nem fog a kezéből vacakokat kiadni, ami két képességben is tetten érhető. Az egyik, hogy aktív PFC-vel vannak az olcsóbb tápok is ellátva, a másik, hogy rendkívül jó hatásfokkal üzemelnek.
Ez utóbbi képesség megér néhány plus mondatot is. Egy időben senki nem foglalkozott azzal, hogy milyen egy táp hatásfoka. Ráírták, hogy 400 watt, oszt jónapot. Azt, hogy mennyi áramot kellett bevinni ahhoz, hogy a kimenő teljesítmény meglegyen a kutyát nem érdekelte, hogy finoman fogalmazzunk. Az idők azonban változtak, és divat lett – tegyük hozzá, szeretjük ha a divat ilyen formában nyilvánul meg – a zöld működés, vagyis az, hogy a tápegységek se terheljék a környezetet azzal, hogy a felvett áramból egy rakat energiát egyszerűen a levegő melegítésére pazaroljanak el. Ez a tény persze nem csak a környezetnek jó, hanem a pénztárcánknak is, hiszen kisebb lesz a villanyszámla.
Szóval az történt, hogy a gyártók elkezdtek odafigyelni a hatásfokra, vagyis arra, hogy a felvett energiából mennyi hasznosul valójában és mennyivel fűtjük a légkört, vagy ha nem akarunk ilyen nagy léptékben gondolkozni, akkor a szobánkat. Emiatt történt az, hogy a tápegységek dobozain megjelentek olyan jelölések, mint a 80+, ami azt hivatott jelölni, hogy a felvett energia több mint 80 százaléka a gép működése közben hasznosul, és persze nem fűtésként.
A Chiefteknél is oda kellett erre a trendre figyelni, hiszen nehéz manapság azt mondani egy tápegységre, hogy jó, ha nem találjuk meg rajta minimum a 80+ matricát. Igen ám, de ennek költsége van. Egyszerűen szólva mondhatjuk, hogy ez is olyan, mint egy márkajelzés, és az, hogy a dobozra kerülhessen a gyártónak pénzébe kerül. A Chiefteknél gondoltak egyet, és nem is tették rá, mondván ennek az árát a végső soron mi, a fogyasztók fizetnénk meg, Ők pedig ezt nem szeretnék, inkább a tápegység legyen olcsóbb. Emiatt a középkategóriás Chieftek tápokon hiába keressük a már ismert matricát, nem találjuk meg. Annak ellenére sem, hogy ezek a tápegységek bizony teljesíteni tudják a 80+ jelöléshez szükséges elvárásokat. Azért, hogy ne haljunk meg hülyén a tápegységen található matricán megtaláljuk a jelölést, igaz, kicsit más formában, mint az megszokhattuk, de ennek most örülhetünk, hiszen a tápegység tudja, nekünk nem kerül pénzbe a matrica, amit a dobozzal amúgy is kidobnánk a kukába.
Nagyjából, egészéből körbe is jártuk a témát, most jöhetnek a további tények!
