Mint mindig, új processzorok ezúttal is három piaci kategóriába fognak érkezni. Ezek az asztali (desktop), a mobil (mobile) és a szerver (server) piacok. Minket, végfelhasználókat elsősorban az asztali és a mobil szegmens érdekel, de a teljesség kedvéért egy táblázat segítségével megmutatjuk a szerver front frissítését is.
Szerver kínálat:
Forrás: Wikipedia (a táblázat nagyítható)
A szerverprocesszorok árairól egyelőre nem tudunk, de az látszik, hogy az egyprocesszoros, azaz az egy darab LGA1155 foglalatot tartalmazó szerverekbe illeszkedő modellek fognak megjelenni 2011 első negyedévében, ezek az olcsóbb Xeon variánsok nagyon hasonlítanak LGA1155-ös asztali testvéreikre, például a DMI busz használatában is. A már QPI-t alkalmazó, 1-2 vagy 4 LGA2011 foglalattal dolgozó szerverekbe érkező típusok a harmadik és a negyedik negyedévben érkeznek majd meg, és jellemzőikben inkább a jelenlegi LGA1366-os termékskálát célozzák meg felülmúlni, 1× vagy 2× QPU busszal, négycsatornás memóriavezérlővel, akár nyolc natív processzormaggal.
Mobil kínálat:
Forrás: Wikipedia (a táblázat nagyítható)
A mobil szegmens négy további kategóriára lesz felosztva. Ezek az Entry-Level (belépőszint), Mainstream (fővonal), Performance (teljesítmény) és Extreme (prémium szint). A legtöbb típust a két középső kategória tartalmazza, ahogy az lenni szokott. Árakról még nem tudunk, az Extreme és a Performance család képviselői már holnap megérkeznek, a két olcsóbb termékvonal debütálása is meg fog történni még ebben a negyedévben.
További megjegyzések:
- a Core i5-2515E, Core i7-2610UE, Core i7-2655LE, és Core i7-2715QE processzorok ECC támogatással rendelkeznek és képesek PCI Express port kettéválasztásra.
- Minden mobil CPU az erősebbik, Intel Graphics HD 3000 IGP tartalmazza -12 feldolgozóval.
- DMI csatoló és kétcsatornás DDR3-1333 MHz támogatott.
Asztali kínálat:
Forrás: Wikipedia (a táblázat nagyítható)
Asztali processzorból is hatalmas lesz a választék, a desktop vonal felosztása hasonló, mint a mobile-é, annyi különbséggel, hogy a felsőkategóriában egy Enthusiast réteg is megtalálható lesz, ezekről az egységekről azonban még vajmi keveset tudni, megjelenésük is csak Q3-ra várható. Valószínűleg szerverprocik asztali leszármazottjai lesznek, erre enged következtetni a QPI busz használata is. Áruk bizonyára a csillagos égre is felülről fog tekinteni, számunkra a három alsóbb kategória lesz az elérhető. A holnap után a Performance vonal tagjai indulnak útjukra (kivéve a 2390T-t). A Mainstream február 20-án, a belépőszintű G620T február 27-én, míg a többi modell a második negyedévben fog felkerülni a boltok polcaira.
A fenti típusszámokból már egyértelmű, hogy az Intel új elnevezési struktúrát vezet be, illetve kiegészíti a régit. Mit is jelentenek a processzorok típusnevei?
A márka továbbra is Intel Core, ez nem változik a Sandy Bridge érkezésével sem. Az i”X” típusjelölés, azaz a Core i7/i5/i3 termékbontás is megmarad, ez már egy irányadó jelző, hogy mennyire erős központi egységgel van dolgunk. Az ezt követő típusjelölés tovább bontható, mivel az négy szám első karaktere a generációt jelenti (jelen esetben második generáció), míg a többi három az SKU-t, így az Intel ezt a rendszert valószínűleg hosszabb távra tervezi. Számos esetben e sorozat mögött egy betűt is találunk, mely az adott processzor speciális tulajdonságaira utal.
Jelölők asztali modelleknél:
- K – az adott processzor szorzózár-mentes, és az erősebb, HD 3000 GPU-t tartalmazza.
- S – Energiatakarékos processzor, melyek hasonló órajellel bírnak, mint sztenderd társaik.
- T – Kimagaslóan energiatakarékos modellek, melyek jellemzően jóval alacsonyabb órajellel rendelkeznek, mint sztenderd megfelelőjük.
Jelölők mobil modelleknél:
- M – mobil processzor.
- LM – alacsony feszültségű mobil processzor.
- UM – ultra alacsony feszültségű mobil processzor.
- QM – négymagos mobil processzor.
- XM – Extreme négymagos mobil processzor zármentes Turbo szorzókkal.
- E – beágyazott mobil processzor.
- LE – alacsony feszültségű beágyazott mobil processzor.
- UE – ultra alacsony feszültségű beágyazott mobil processzor.
- QE – négymagos beágyazott mobil processzor.
A táblázatokból látszik, hogy az új processzorok nagy többsége LGA1155 (más néven Socket H2) foglalatba illeszkedik. Bár a számot tekintve ez nagyon közel van az LGA1156-hoz, sajnos fizikailag mégsem egyezik meg vele. Ez azt jelenti, hogy az LGA1156 (Socket H) foglalatot tartalmazó alaplapok nem kompatibilisek a Sandy Bridge processzorokkal. Sajnos új foglalat, új alaplap, de legalább új PCH. Bár tudjuk, mivel minden a processzorban van, ennek továbbra sem lesz túl nagy jelentősége.
Új PCH-k
Nézzük, milyen PCH-k közül választhatunk, ha Sandy Bridge rendszer vásárlásán törjük a fejünk!
Forrás: Wikipedia (a táblázat nagyítható)
A kínálat meglepően szerény, eddig nem erről ismertük az Intelt. Az ok azonban egyszerű. Ahogy már említettük, a Sandy Bridge soha nem látott méreteket öltő integráltsága nyomán az alaplapon dolgozó lapkák, a PCH feladatköre még tovább csökkent, így nincs értelme 15 féle típus piacra dobásának. Úgy fest, egyelőre három fajta lesz elérhető. A P és H jelölés között a legfontosabb különbség továbbra is az, hogy a P-s modellek nem támogatják a CPU-ban lévő IGP-t, ennek megfelelően kimenettel sem rendelkeznek a megjelenítő felé. A H-s modellek támogatják az IGP-t, ennek megfelelően monitorkimenetekkel is rendelkeznek. Ez lehet HDMI, Displayport, DVI vagy VGA. A lapokon általában 2 digitális (HDMI és DVI), valamint egy analóg (VGA) csatlakozót találunk. Jó hír, hogy a PCH-ban végre megjelent a SATA 3.0 vezérlő, így ezentúl nem lesz szükség külön vezérlőlapka alkalmazására. A P67 és a H67 egyaránt 6-6 SATA portot támogat, ebből két darab natív SATA 3.0.
A H61 mindössze négyet, és esetében nem támogatott az új szabvány, ahogy a RAID sem. Sajnos USB terén már nem volt ennyire modernizálós hangulatban az Intel fejlesztőgárdája, ugyanis az USB 3.0 nem került bele a PCH-ba, ahhoz továbbra is külön vezérlőre lesz szükség. USB 2.0-ból P67 és H67 esetén 14 vezethető az alaplapra, H61-nél ez a szám 10. A PCH-k tartalmaznak PCI Express vezetékeket is a különböző bővítőkártyák számára, ez a P67 és a H67 esetén 8 darab, 5 GT/s-os sebességgel, míg a H61-nél 6 darab. Kritikus különbség a CPU-ban található PCI Express vezetékek PCH szintű kezelése: P67 esetén az 1×16 mód és a 2×8 mód is támogatott, míg a H67 és a H61-ben csak az 1×16 mód. Ez azt jelenti, hogy komoly két-videokártyás rendszerek csak P67-tel építhetőek. H67 esetén is van lehetőség CrossFireX-re, de olyankor a második sín nem a CPU-ban található vezetéket használja, és csak 4× módban működik. Történelmi jelentőségű, hogy az öreg PCI busz támogatása megszűnt, a vezérlő végleg kikerült, így ezen túl csak olyan bővítőkártyák használatára lesz lehetőség, melyek PCI Express csatolóval rendelkeznek.
Új grafikus magok
A CPU-ban lévő GPU már nem új keletű dolog, a Clarkdale 1 éve a piacon van. A processzormagokkal egy szeletbe integrált GPU viszont most került először megvalósításra, ami fontosabb, mint hinnénk. A GPU és CPU magok most már valódi cimbik lehetnek. Közös ring bus-szal kommunikálnak, melyen keresztül a központi egység összes erőforrását elérhetik. Az új architektúrában a grafikus mag nagy sebességgel képes együttműködni az integrált memóriavezérlővel és a nagy méretű L3 egyesített gyorsítótárral, ami mindenképp áldásos hatással van a teljesítményre.
Maga a grafikus mag felépítése azonban nem változott meg drámaian. Továbbra is egyesített shader processzorokkal dolgozik, melyet az Intel execution processzornak nevez. A GPU a Shader Model 4.1-et és a DirectX 10.1-et támogatja. A mag most már 32 nm-es, így lehetővé vált az igen magas órajelek elérése, ha szükséges. A Sandy Bridge kapcsán ez a működési frekvencia jelenleg maximum 1350 MHz lehet. Az egyéb fejlesztésekkel párosítva ez a GPU felépítés képes lehetne arra, hogy a piac legerősebb integrált megoldása legyen, teljesítményével akár a low-end diszkrét grafikus kártyák piacát is fenyegethetné. Érzésünk szerint erre mégsem fog sor kerülni, ez pedig a DirectX 11 és a DirectCompute támogatásának hiányával magyarázható. A mag azonban fel van készítve a legfontosabb médiaformátumok hardveres kódolására és dekódolására, ezek a VC1, az AVC és az MPEG2. Ezt már a Clarkdale-ben dolgozó egység is tudta, azonban eddig ez a feladat a shader processzorokat jelentősen terhelte, míg az új mag kapcsán egy speciális egységet építettek be erre a célra. Erre a lépésre főleg a Blu-ray 3D és az MVC adatfolyamok miatt volt szükség. Bizony, az új IGP támogatja a Bluray 3D-t és az ahhoz szükséges HDMI 1.4 szabványt, így amennyiben az alaplapra ezt a szabványt támogató csatlakozót szerel fel a gyártó, már semmi sem állhat a Blu-ray 3D útjába.
Érdekesség még a hardveres kódoló kapcsán, hogy AVC formátumba is képes enkódolni. Ez azt vonja maga után, hogy a Sandy Bridge-ben munkálkodó IGP anélkül tud hardveres enkódolást végezni, hogy a processzormagokat jelentősebb terhelés érné. Ráadásul a grafikus mag hardveres dekódoló és enkódoló képessége P67 PCH-val is elérhető, ilyenkor az IGP olyan, mintha egy külső grafikus megoldás lenne. Remek!
Fontos, hogy egy Sandy Bridge processzor kétféle magot tartalmazhat. A gyengébbik a HD 2000, az erősebbik a HD 3000. Jelenleg könnyű a helyzet, hiszen HD 3000 GPU-t csak a K-jelölővel ellátott CPU-k tartalmaznak, az összes többi modellben HD 2000 található, már ami az asztali szegmenst illeti. Az egy újabb örömteli hír, hogy a mobil vonalon viszont az összes változat HD 3000 GPU-t tartalmaz, bár ezek maximális órajelei változóak. Úgy tűnik, az Intel nem szeretné, ha a hordozható gépekbe az új CPU mellé túl sok, dinamikusan kapcsolható diszkrét GPU kerülne, ezt támasztja alá az is, hogy a csak a Core i5-2515E, Core i7-2610UE, Core i7-2655LE és Core i7-2715QE modellek támogatják a “PCI Express port bifurcation”-t, mely sejtésünk szerint az Optimus technológiát, azaz a dinamikusan kapcsolható grafikus vezérlőt teszi lehetővé (ez egy nem hivatalos, megerősítést még nem nyert információ).
A HD 2000 és a HD 3000 közötti különbséget az árnyalók számában és a Turbo Boost órajelben kell keresni. A HD 2000 összesen 6 darab árnyalóegységet tartalmaz, míg a HD 3000 ennek pont a dupláját, 12 darabot. Az órajelek tekintetében szépen meg van keverve a történet, ehhez nagy segítséget nyújtanak a fenti táblázatok, amelyben a különféle típusok szerepelnek. Az tény, hogy a HD 3000 magasabb Turbo Boost frekvenciára képes, ez desktop vonalon max 1350, a mobile palettán 1300 MHz. A HD 3000 alapórajele ugyanitt 650 MHz, míg az asztali változatoknál 850 MHz. A HD 2000 csak az asztali modellekben lelhető fel, az alapórajele 650 és 850 MHz lehet, míg a Turbo Boost sebesség jellemzően 1100 MHz, kivéve a 2500T, 2600 és 2600S típusokat. A két vezérlő között az frekvenciákon és a shaderek számán kívül nincs különbség, utóbbi viszont drasztikus eltérésnek tűnik.
