Bemutatkozik az Intel Sandy Bridge platform – GIGABYTE alapokon

A folytatásban rátérünk a 3D-vel kapcsolatos eredményekre, ezen az oldalon megismerkedhettek az új 3DMarkkal is.

Elsőként itt a Vantage, mely néhány hete már nem a legújabb 3DMark, bizony ideje is volt már az új verzió érkezésének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Vantage-et ne használnánk szívesen. Úgy tűnik, a Vantage-nek egyáltalán nem mindegy, hogy az adott központi egységben hány szál dolgozik. A Performance eredményeket nézve megint csak azt látjuk, hogy azonos órajelen, kikapcsolt HT-vel az i7-920 alulmarad az i5-2300-mal szemben, a Hyper-Threading viszont képes eldönteni a mérleg nyelvét, hiszen pontosan akkora erőt ad az i7-nek, hogy az az élre tudjon állni vele.

Ezek a különbségek a CPU pontszámoknál még jobban kiéleződnek. Azonos órajelen, 4 szállal az új architektúra továbbra is határozottan gyorsabb a réginél, a HT viszont olyannyira számít, hogy a segítségével az i7 azonnal előre ugrik, emelett a 2,8 GHz-es HT-s rendszer magasabb pontszámot kap, mint a 3,5 GHz-es, HT nélküli i7.

Az új 3DMark komoly terhelést képes a tesztrendszerek nyakába varrni, ezt a viszonylag alacsony pontszámok is igazolják. Nagy különbségről talán csak a Q9650 kapcsán beszélhetünk, de szigorúan véve a pontszámokat látható, hogy az eredmény az órajel növekedésével és a HT-vel is nő, így a tuningolt, HT-s i7 adta a legmagasabb pontszámot a Performance profilnál. 2,8 GHz-en a rendszerek közötti különbség szinte elhanyagolható. Az Xtreme profilt használva már erősen VGA limites a történet, a pontszámok között alig van eltérés.

A Heaven benchmarkot 1920×1080-as felbontással, 8×AA-val, 16×AF-fel, extrém tesszellációval és high részletességgel futtattuk, így hasonló jelenséget tapasztaltunk, mint a 3DMark11 Xtreme profiljánál. A teszt VGA limites, hiába a HT és az órajel-különbség itt vagy ott, alig tapasztalható eltérés, a Q9650-et kivéve.