Bemutatjuk – Hoplite, egy harcias ház az Enermaxtól

A külső után következzen a belső! Az oldallap lecsavarozása után egy diszkrét whooaa buborékot kell a szánk mellé rajzolni. Ha külsőleg tetszett a ház, akkor belsőleg még jobban fog. Igaz, itt nem a formák, hanem az értő szem által felfedezett finomságok miatt.

Kezdjük azzal, hogy a belső rész lemezelése példa értékű. Nem találunk huppogó papírvékony részeket, minden masszív és vastag. Nem találunk borotva élességű peremeket sem, minden akkurátusan vissza van hajtogatva, nehogy szétszabdaljuk kezünket egy hirtelen mozdulat következtében. A vastag lemezelés nem csak a szemnek kellemes, de a házat is stabillá teszi. A műanyag fedlap miatt nem álltam rá, de vélelmezem, hogy valamikor 1-2 évizd múltán, ha már nem szeretnénk számítógépháznak használni hokedlinek még mindig jó lesz, garantáltan nem fog alattunk összeroskadni.

Tartsunk valami rendet, haladjunk a hátlap felől az első régiók irányába! A hátsó traktust már kitárgyaltuk a külső kapcsán, így jöhet az alaplapi tálca, ami általában nem szokott szót érdemelni. Egy lemez, aztán annyi. No, de nem a Hoplite esetén. Itt a tálcán találunk nyolc nyílást is. Ezek egy része a hő könnyebb elvezetését, más részük, jellemzően a gumírozottak, a kábelek példás elvezetését szolgálják.

Az igazi érdekességek, mondhatni nyálcsorgató megoldások a meghajtók fiókjainál találhatók. Azt, hogy az 5,25 colos helyek csavarmentesen szerelhetők már nem említhetjük a ritkaságok közé, persze ha nem így lenne, sajnálkoznánk a dolgon. Ami viszont ezek alatt található már tényleg érdekes. Első ránézésre egy fekete doboz csak, ám az ajtaját kinyitva felfedezhetjük, hogy ide rejthetjük a merevlemezeket. Ezekkel kapcsolatban két teljesen szokatlan dolgot kell megemlíteni. Az egyik, hogy a négy darab 3,5 colos háttértár mellé már kettő darab 2,5 colos is beépíthető, ami bár a notebook meghajtóhoz is jó, gyanúm szerint inkább az SSD egységek elhelyezésére szolgál. Mivel egy számítógépházat nem 1-2 évre veszünk, ezt a képességet nagyon méltányolnunk kell, mert gyanítható, hogy 2-3 éven belül az SSD árak már a hagyományos meghajtók áraihoz mérten is a kifizethető kategóriába csúsznak. Ez azt fogja eredményezni, hogy ha más nem is, a rendszert tartalmazó meghajtó néhány éven belül már nem fog mozgó alkatrészt tartalmazni.

No, kanyarodjunk vissza a Hoplite-hoz, már csak azért is, mert itt a merevlemeztartóknál még egy furcsaságot találunk. Az egy dolog, hogy a háttértárak az oldallapra merőlegesen lesznek beépítve, erre már sok példát láttunk. Ami viszont meglepő, hogy a kábelek az alaplapi tálca irányából lesznek csatlakoztatva. Ez egyrészről jó, mert szépen eldughatók a madzagok, másrészről viszont a szerelést némileg megnehezíti, főleg, ha minden helyre szeretnénk meghajtót telepíteni. Valamit valamiért!

A végén visszatérünk, az előlap felöl elérhető merevlemezeket rejtő ajtóhoz. Ennek belső szerkezetét, és a hozzá tartozó elektronikát találjuk legalul. Persze az elektronika kifejezés itt kicsit túlzó, hiszen túl sok alkatrészt nem találunk a nyomtatott áramköri lemezen, ám már maga a tény, hogy van itt egy ilyen zöld lemez árulkodik arról, hogy nem egy egyszerű merevlemez keretről van szó. A megérzésünk nem csal, ezek a fiókok Hot-Swap támogatással rendelkeznek, vagyis ide a gép kikapcsolása nélkül is csatlakoztathatunk SATA csatlakozó felületű merevlemezeket.

A bemutató kapcsán már szóltunk a ventilátorokról, azonban nem árt összegezni, hogy milyen hűtési lehetőségeink vannak a ház kapcsán. A passzív lehetőségeket, vagyis a rácsozott részeket említettük. Jeleztük azt is, hogy a folyadékhűtés felszerelésére is előkészítette a gyártó a kuckót. Ám, ha valaki a megszokott léghűtésre hagyatkozik, akkor sem fog csalódni. Az előlapi ajtó mögött, a merevlemezek hűtéséről egy 12 centiméteres ventilátor gondoskodik, ami ráadásul mindenféle színekkel és fényjátékokkal kényeztet el minket attól függően, hogy milyen fordulatszámon működik. A fedlap alá szerelhetünk egy 12 vagy 14 centiméteres légkergetőt, ami különösen hasznos, hiszen ahogy azt tudjuk a meleg levegő felfelé mozog, így az ott elhelyezett venti szépen ki is tessékeli a házból. Az oldallap kapcsán sem panaszkodhatunk. Az említett bemélyített furatok segítségével két darab 12- vagy extrém esetben egy darab 20 centiméteres ventilátort csavarozhatunk. A jóból sosem árt a sok, a hátlapon találunk még egy ventilátort, ez 12 centiméteres darab. A lényeg, ahogy látható ennél a háznál nem fog gondot jelenteni, ha sok hőt termelő csúcshardvereket használunk, garantáltan nem fog benne semmi megsülni.

Összegzés

Elérkezett az utolsó néhány mondat helye, vagyis összegezzük a tapasztalatokat! A külső kapcsán nem szeretnék sokat értekezni. Lesz, akinek tetszik, lesz akinek kevésbé, ám abban szinte biztosak lehetünk, hogy olyan nem lesz akit teljességgel hidegen hagy, és ez jó, mert ebből látszik, hogy nem egy tucattermékről van szó.

A Hoplite két szempontból igazán különleges. Az egyik a kimagaslóan jó hűthetőség, a másik a megdöbbentően sok merevlemez elhelyezési lehetőség. A becsavarozható meghajtók száma nem extrém mennyiség, ám ezek mellett ott a tetőn elhelyezett dokkoló, és az alsó szekcióban található két darab Hot-Swap fiók. Ezek mutatják, hogy a gyártó ezt a házat nem egy normál irodai munkára tervezte, hanem az igazán különleges igényeket igyekszik kiszolgálni. Bár elsőre kérdéses, hogy hányan tudnak egy tetőbe épített dokkolót kihasználni, ám jobban belegondolva én például nagyon tudnék neki örülni, és gyanítom nem leszek ezzel egyedül. A Hot-Swap fiókok is jók, használatuk leginkább akkor lehet indokolt, ha egy 24 órában működő gépet telepítünk a házba. Ez lehet egy otthoni munkaállomás-szerver kombó, de akár például egy grafikai vagy egyéb számításigényes munkára használt gép is, ahol az üres órákban renderelési vagy egyéb folyamatok futnak, amiket nem szeretnénk megszakítani. Ilyenkor jól jöhet, ha egy merevlemezt úgy tudunk csatlakoztatni, hogy emiatt nem kell a gépet lelőni.

A Hoplite összességében egy nagyon jól összerakott, korrekt anyagokból épített ház, ami sok-sok évig tudja majd tulajdonosát kiszolgálni. A masszív váz, a sérülésekre kevéssé érzékeny fényezés, és a rengeteg extra már kijelöli azt a vásárlói réteget, akinek meg fog akadni a szeme a terméken. Ők azok, akik extrém kihívások elé állítják gépüket, sokat szerelnek és tuningolnak. Ők azok, akik ebben az Enermax termékben tutira nem fognak csalódni, és az érte kiadott forintok egyikét sem érzik majd haszontalan költségnek. Összességében remek darab a Hoplite!

A cikk végéről két fontos adat maradt le, az ár, és az, hogy hol tudjátok a házat megvenni. Az árral kapcsolatban annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy sajnos még mindig nem érkezett el az aranykor, amikor a minél jobb annál olcsóbb szlogennel invitálnának minket a boltokba, így bizony az Enermax a termékei esetén megfizetteti a minőséget. A ház nem olcsó, de mivel ez a vásárlás nem egy fél évre szól, és mivel a házikó valóban nagyon jó darab, így minden egyes érte kiadott forint megéri a befektetést!

Az alábbi képre kattintva közvetlenül a Bluechip internetes áruházába juttok, és meg is vehetitek az Enermax Hoplite házat!