A tesztelést nem vittük túlzásba, mindössze egy multimétert vettünk igénybe a méréshez, igaz abból mutatós műszert, hogy az esetleges tehetetlenséget a legkisebbre csökkentsük, és lássuk a kilengéseket is. A tesztre használt konfiguráció a következő volt:
Megnéztük a fogyasztási értékeket terhelt és terheletlen állapotban is, igaz ezt csak mellékesen említjük, mert nincs viszonyítási alap, amihez mérhetnénk, hogy a számok kedvező értéket mutatnak-e.
Ezek a számok azért lennének lényegesek, hogy lássuk megvalósul-e a 80+ hatásfok, vagyis, hogy a tápegység az elhasznált energia minimum 80 százalékát használja a gép működtetésére, és 20 vagy kevesebb százalékát “fűti” el.
A multiméteres méréssel az egyes ágak feszültségeit követhettük figyelemmel működés közben. Azt talán mondanom sem kell, hogy kirívó szabálytalanságokat nem tapasztaltunk. A 3,3 voltos ágon a maximum 3,39-, míg a minimum 3,33 volt, ugyan ezek az értékek az 5 voltos ágon 5,18-5,09, a 12 voltos ágon 12,01-12,79 voltak.
Azt nem mondhatjuk, hogy tökéletes, főleg a 12 voltos ág maximum értéke, de rossznak is csak egy Enermaxhoz képest rossz.
Mit mondhatunk összegzés képpen? Az a tény, hogy egy Enermax tápban CWT belsőt találunk mindenképpen elszomorító, de ez is leginkább csak azért, mert az Enermax tápjai nem olcsók. Az a többlet, amit a pénztáraknál kifizetünk értük, pont azt a többletet jelenti, amit a fémház tartalmaz. A CWT elektronikája ezzel együtt nem szerepelt rosszul, így az egyetlen negatívum amit felhozhatunk ellene az, hogy hasonló képességű egységhez olcsóbban is hozzá juthatunk. Ennek ellenére, ha valaki szeretné, ha Enermax márkajelzésű, de kifizethető tápegység legyen a gépébe az nyugodtan vegye meg, csalódni bizonyára nem fog benne.
A teszthez az Enermax tápegységeket a Bluechiptől kaptuk, köszönjük! A NAXN tápok aktuális árait IDE kattintva láthatjátok.
