Bemutatjuk: Cooler Master Silencio 650
A dobozból egy 13 kilogramm tömegű házat emelhetünk ki, ami a 207 x 479 x 525,6 milliméteres kiterjedéshez képest egyáltalán nem mondható kevésnek. A nagy súly egyik okára rögtön rájöhetünk, ha az előlapi ajtót kinyitjuk, hiszen ez egy teljesen tömör, finom kidolgozású alumínium lap. Az ajtó tengelyesen szimmetrikus, aminek előnye, hogy lehetővé vált, hogy a vásárló az alaphelyzettel ellentétes nyitásúra is szerelhesse, ha neki úgy kényelmes. Az ajtó belső felén megtaláljuk az első silencio elemet, egy a belső oldalra ragasztott hangszigetelő lap képében.
Az ajtó mögött rögtön jönnek az érdekességek! Felül három darab 5,25 colos meghajtóhelyet találunk, de alapesetben ebből csak kettő használható fel szabadon. A harmadik fiókban a gyáriak egy hot-swap rekeszt helyeztek el, amibe 2,5-, illetve 3,5 colos háttértárakat, merevlemezt vagy SSD-t használhatunk. Esetleg nem kell e remek eleme ezen szerkezetnek, leszereled, helyette beteszel szerkezetet, mely teker cd-lemezt. Szóval, ha nem tetszik kiszeded, oszt jónapot!
A meghajtó helyek alatt egy könnyen kipattintható rácsot találunk, melyet kiemelve megpillanthatunk két 12 centiméteres ventilátort, ezek a leírás szerint 1200-as percenkénti fordulat és 17 dBA zaj mellett működnek és hűtik a mögéjük csavarozott merevlemezeket.
A kiemelt rácsot megfordítva láthatjuk, hogy a porosodás megakadályozásáról sem feledkeztek el a Cooler Masternél, mert mögötte egy mosható porszűrőt találunk.
A Silencio 650 oldallapjai kívülről nem mutatnak semmi érdekeset, majd meglátjuk, hogy bent mit találunk. Ám, mielőtt lecsavarozzuk őket érdemes kicsit körbe forgatni a házikót!
A hátlapon legfelül két gumírozott szélű nyílást találunk, amik köztudottan a folyadékhűtéses rendszerek használatát segítik, ugyanis ezeken lehet a külső hőleadóhoz a vizet el- illetve onnan visszavezetni.
E nyílások alatt egy újabb 12 centiméteres légkavaróra bukkanunk, képességeiben, legalábbis a gyári leírás szerint, ez megegyezik az előlapi ventikkel. A ventilátor alatt találunk hét darab bővítőkártya (VGA, stb.) részére kialakított ablakot, a kártyák mindegyike csavarral rögzíthető. Legalul a tápegység elhelyezésére van lehetőségünk.
Érdekes módon, ennél a háznál még az alsó lapon is találhatunk érdekes részleteket. A kevésbé érdekes, ámde hasznos megoldás a levehető, mosható porszűrő, mely alatt két darab 12 centis ventilátor elhelyezésére van lehetőségünk. A sokkal érdekesebb, kevésbé hasznos momentumot a ház lábai jelentik, melyek nagyok, gumiból vannak, és remekül illeszkednek a dizájnba. Végre elfelejthetjük a ronda lábnak csúfolt gumidugókat!
A házat már majdnem teljesen körbejártuk, egy rész maradt ki, igen, jól mondjátok, a fedlap. Nem véletlenül hagytuk ezt a végére, hiszen izgalmas dolgokat találunk rajta. Az első meglepő részlet a hátlap felöli oldalon található csúsztatva zárható tető, ami alá ventilátort építhetünk. És miért jó, hogy ezt be tudjuk csukni? Egyszerű, ha nem működik a gép, esetleg nem forog a ventilátor, akkor sem megy be a por, a piszok, a morzsa és egyéb szennyeződések.
Az igazi finomságokat azonban nem itt hátul, hanem a gép előlapja felé eső oldalon találjuk! Itt is van egy elhúzható fedél, alatta laknak a ki és bemenetek, plusz néhány kapcsoló, melyek mibenlétének kiderítéséhez szükségem volt a gyári leírásra is. Lássuk mik vannak itt!
Először is találunk négy darab USB csatlakozót, melyekből kettő már USB 3.0 szabványú. Az USB-k között a fejhallgató kimenet és a mikrofon bemenet kapott helyet. A „hangos” csatlakozók alatt egy SD-kártya foglalatot találunk, ami nem különösebben megszokott egy számítógépházon. A kártya-foglalat két oldalán viszont van két hosszúkás gomb, amiből az egyik fejvakarásra adott okot. Az érthetőbb alá két ventilátor ábrája került, közéjük pedig egy nyíl, így valószínűsíthető volt, hogy fordulatszám szabályzásra lehet a csúszkát használni. Később kiderült, hogy ez igaz volt. A másik kapcsoló viszont nem csúszik, hanem kattan, két állása van. Alatta pedig a számítógépházakon megszokott merevlemez piktogram, ezekből rögvest két darab, ezek is nyíllal összekötve.
Őszintén megmondom nem jöttem rá, hogy mi ez, el kellett olvasnom a leírást. Kiderült, hogy ez bizony egy választókapcsoló, amivel két merevlemez közül kiválaszthatjuk, hogy melyikről bootoljon a gép. Érdekes ötlet, meglehetősen szokatlan, de nem haszontalan. Nekem is egyre többször van szükségem Linuxra, és bár a boot-sorrendet a gép indulásakor kiválaszthatom, sokkal kényelmesebb lenne, ha ezt egy kapcsolóval kiválaszthatnám a bekapcsolás előtt.
A fedél alatt a fentieken kívül találunk még egy-egy míves gombot, ezek természetesen a megszokott reset- és bekapcsoló gomb.
Elérkezett az idő, hogy kinyissuk a házat!
