Az eddigiek alapján jogos lehet a kérdés, mégis miben tér el a PA246Q és a most bemutatott PA238Q, hiszen az eddig leírtak nem jelentenek számottevő eltérést. Nos, a különbségek a belsőben, pontosabban a kijelző paneljának fajtájában érhetők tetten.
Ami már szemre is rögtön látszik, hogy a PA238Q kisebb, mint a PA246Q. A típusok számozásában a 23- illetve 24 jelöli a képátlót, így egyből látszik, hogy a mostani darab kisebb. Ráadásként, a PA238Q oldalarányai sem azonosak a nagyobb tesónál tapasztalttal, hiszen míg annak 16:10, addig ennek 16:9-es arányt adtak. Ez utóbbi a megszokott teljes HD felbontást kínálja, vagyis 1920 × 1080, összesen kettőmillióhetvenháromezerhatszáz pixelt.
Pixel szerkezet messzebbről…
Már a képernyő arányaiból is látszik, hogy ez a kijelző bizony inkább otthoni munkára készült, ahol esetenként játszani, filmet nézni is szoktunk. Ha azonban csak ennyi különbség lenne a két készülék között, akkor még nyugodt szívvel mondhatnánk, hogy profi darab. Ami miatt még sem mondhatjuk, az a kijelző paneljának fajtája.
…és közelebbről
Az addig oké, hogy ez is IPS, azonban nem azaz IPS, ami a PA246Q-ban található. A vásárlóknak immár tisztában kell lenni azzal, hogy IPS és IPS között nagy különbségek lehetnek. Amíg a TN vagy TN+film alapú egységek voltak csak, addig ilyen „probléma” nem volt. A nyájas vásárló bement a boltba, megnézte a számára is érthető adatokat, amik leginkább számok voltak, mint például a felbontás értéke, és hamar megértette, hogy a nagyobb érték jobb, a kisebb rosszabb. Az IPS esetén azonban nem ez a helyzet.
Alapvetően az IPS panelek előnyei minden ilyen jelzésű kijelzőnél megvannak. Legalábbis azok az előnyök, amiket a TN paneles megoldásokkal szemben kiemelünk. Ezek a rendkívül nagy horizontális betekintési szög, a nagy kontrasztarány és a remek színhűség. Ezek a különbségek részben az eltérő kristályrendeződésnek, részben az eltérő kristályszerkezetnek köszönhető.
Az idők folyamán persze az IPS is fejlődött, így a ma használatos kijelzők között, bár mindegyiket IPS betűszóval jelölik, nagy különbségek lehetnek. Ezek a különbségek érinthetik a kontrasztarányt és a színmélységet is, ezekkel együtt persze a színhűség sem marad változatlan. Az eddig nálunk járt kijelző típusok között találtunk e-IPS-t, P-IPS-t és most itt van a PA238Q, ami szintén e-IPS.
Akit érdekel a téma és nem olvasta előző ASUS kijelzős cikkünket, az lapozzon vissza ide: ASUS PA246Q – a profizmus csodája
A cikkben két oldalon keresztül tárgyaljuk az IPS paneleket, és megtalálható a most kipróbált e-IPS is. Az e-IPS az IPS panelek olcsó változata, a fejlesztés az LG műhelyét dicséri. Bár a technológia megjelenése 2009, az áttörésre, vagyis a boltok polcain történő megjelenésre ez év elejéig várnunk kellett. A fejlesztésnél elsőrendű cél volt, hogy a „hagyományos” IPS megoldásoknál olcsóbban előállítható paneleket gyártsanak. A megoldás egy, az előd S-IPS-nél jóval egyszerűbb subpixel szerkezet kitalálása volt. A technológia olcsóbb, ám a minősége némileg rosszabb, mint a P-, a H- vagy az S-IPS-nek. Ez a minőség romlás a P-IPS-hez képest a színmélységben, a H- és az S_IPS-hez képest az eltérő pixelszerkezet miatt a kontrasztarányban is jelentkezik. A technológiából adódóan az IPS paneleknél a kikapcsolt képpontok zártak, vagyis nem engednek át fényt, legalábbis elméletben. A különböző pixelszerkezetek azonban különböző mennyiségű fényt mégis átengednek, igaz, még a legrosszabb esetben is fényévekkel jobbak, mint egy TN panel. Az e-IPS ebből a szempontból nem remekel tehát, a feketék minimálisan ugyan, de szürkébbek, főleg éles szögből egy picit lilás árnyalatúak. Sajnos még nem rendelkezünk a kontrasztarány pontos meghatározására alkalmas készülékkel, de a neten fellelhető tesztek is alátámasztják az elméletet a fény átszűrődésével kapcsolatban. Ne feledjük azonban, hogy még mindig IPS-ről beszélünk, így az itt mért effektív rossz értékeket egy TN+film paneles kijelző soha nem fogja elérni. Ezzel együtt ezek olyan tények amiket elhallgatni nem szabad, fanyalogni rajtuk viszont nem csak nem érdemes, hanem felesleges is. Majd akkor lesz értelme a szájhúzogatásnak egy ilyen kijelző esetén, ha a piac háromnegyedét a P-IPS panelek fogják uralni, és az olcsó szegmens marad az e-IPS-nek.
A lényeg, hogy a profi PA246Q és a félprofi PA238Q között az egyik nagy különbség a színmélység, mert míg előbbi 10-, addig utóbbi „csak” 8 bites színmélységgel büszkélkedhet, a másik a kontrasztarány, ami miatt a színhűség is rosszabb lehet. A színekre visszatérve régóta azt gondoljuk, hogy 16 millió színt használunk a képalkotásnál, ez a TN+film panelek esetén közel sincs így. A 8 bites színmélység, amit az e-IPS tud, elegendő a 16, pontosabban 16,7 millió szín megjelenítésére, így eltűnnek a TN paneleknél oly zavaró, színátmeneteknél tapasztalható csíkosodások. Egy dolgot nem említettünk még, ez pedig a háttérvilágítás fajtája, de azt gondoljuk, hogy mindenki meglepődne, ha nem LED, hanem fénycső biztosítaná egy ilyen minőségű kijelzőben a fényt.
Ez tehát a lényeges különbség a két kijelző között. Nekünk, átlagfelhasználóknak ez nem jelent nagy különbséget, sőt, lényegében észrevehetetlen a dolog. Szerencsénkre, hiszen az ASUS az extrák terén megtartott mindent, ami a PA246Q-ban megtalálható volt, így például a Quick Fit elnevezésű megoldást is, ami előre beállított és bekapcsolható rácsszerkezet, amely 1 × 1 centiméteres osztástól indult, és tartalmaz különféle szabványos méreteket, amik fotók és különböző nyomtatásba kerülő anyagok szerkesztésénél jöhetnek jól.
Az ASUS ennél a kijelzőnél, ahogy a drágább 24 colos változatnál is a gyárilag kalibrált értékeket ajánlja használatra. A PA246Q tesztjénél meglepetésként ért minket, hogy a színhőmérséklet, a gamma és a telítettség beállítása le volt tiltva, ha a sRGB módot használtunk. Azonban kiderült, hogy a gyári kalibráció szinte tökéletes, a gyári beállítással a delta E érték 5 vagy az alatti, ami azt jelenti, hogy bár nem árt egy rendes kalibrálás, ha valaki nem rendelkezik az ehhez szükséges eszközzel, akkor sem fog szívgörcsöt kapni a megjelenő képtől. A gyártó a PA238Q esetén a specifikációban a teljes sRGB színtér 100 százalékos lefedését ígéri, ahol viszont nem találunk sem az RGB, sem az NTSC színtér lefedését mutató adatot.
