Avagy: ismét lehull a lepel?
Most is — mint az utóbbi időkben oly sokszor — ismét azzal kezdődött a dolog, hogy a multik (gazdasági megfontolásból) megint elkapkodtak valamit. Jelen esetben konkrétan a HDMI szabványra és az újgenerációs — Blu-ray és HD DVD — formátumokra gondolunk. Emlékezzünk: hány verzió látott napvilágot a HDMI-ből? Avagy valóban kijelenthetjük — leginkább a BD esetén –, hogy ezek a szabványok véglegesnek tekinthetők?
Mint ahogy azt a mellékelt hírek és információk mutatják, közel sem. Előző nyáron írtunk először a HDMI 1.3-as szabványról, ahol is kiemeltük a legfőbb újításokat. A képi átvitelt érintő változtatások annyira nem lényegesek véleményünk szerint, mivel azok érdemleges kiaknázásához sokat kell fejlődniük a HD-megjelenítőknek.
Viszont a hangi élmények oldalát tekintve picit más a helyzet. A nagyobb gyártók már pár hónapja azt sújkolják a fejünkbe, hogy az olyan házimozi erősítő, mely nem rendelkezik 1.3-as HDMI-vel, illetve nincs a fedélzetén beépített HD-hangformátumok kódolására is alkalmas DSP, nem ér semmit. Azonban most kiderült: ez a dolog nem igazán így van.
Fizikai megvalósítás
A következőgenerációs — vagy immáron mostani? — optikai alapokon nyugvó HD-formátumok kétféle módon tárolhatják a hangsávokat: basic és advanced (magyarra talán így fordíthatnánk: alapszintű és továbbfejlesztett). A basicet nem kell magyarázni, linearitáson alapuló megoldásról van szó, ilyet találhatunk a DVD-ken is. Az advanced már jóval bonyolultabb, segítségével különféle extrákat képesek a kiadók megvalósítani, mivel a hanganyagot maga a lejátszó keveri ki adott sávokból. (Hogy jobban értsük: például beállíthatjuk azt a menüben, hogy mi a rendezői kommentárt és a film “eredeti” hangját egyszerre szeretnénk hallani. Itt a lényeg az, hogy nincs külön hangsávba felvéve ez a mix, hanem maga a lejátszó keveri ki valós időben.)
És mindez miért is olyan fontos nekünk? A Blu-ray kiadványok eleddig basic módban tartalmazták a hangsávokat, vagyis minden gond nélkül ki lehetett nyerni az erre alkalmas lejátszók segítségével bitstream formában a hangot, hogy azt majd a HD-dekóderekkel ellátott erősítő dolgozza fel beállításaink szerint. Azonban várhatóan jövő évtől a BDA is átáll az advanced kódolásra — ahogy azt a kezdetektől fogva a HD DVD teszi –, és innentől kezdve gyakorlatilag értelmetlenné válnak az új erősítők HD-audió képességei. Vagyis ez esetben elegendő lesz a HDMI 1.2-vel rendelkező AVR-ek használata, ha forrásoldalon beállítjuk a többcsatornás LPCM hangfolyam kiküldését (5.1 vagy 7.1 PCM), mely ugyebár ugyanúgy veszteségmentes tömörítést jelent, mint a Dolby TrueHD és a DTS-HD Master Audio, tehát elméletben minőségromlásról nem kell tartanunk (persze itt a döntő tényező a lejátszóba épített dekóder lesz).
Egy igazi nagyágyú a legújabbak táborából (Onkyo TX-SR905)
Végfelhasználói szempontból megközelítve ezt a hírt, inkább pozitívnak foghatjuk fel, mintsem hogy elhúzzuk a szánkat, hiszen aki már rendelkezik 1.2-es HDMI-vel rendelkező házimozi erősítővel — vagy esetleg olyan processzorral, mely szoftveres úton 1.1-ről 1.2-essé varázsolható –, annak nem kell feltétlenül leváltani egy-két éves masináját. A gyártók persze ezek után is gőzerővel fogják nyomni az újfejlesztésű erősítőket, és az elődök lassan, de biztosan el fognak tűnni a porondról. (Legvégül apróbetűként azért megjegyeznénk, hogy a HDMI 1.3-as verziójával debütált automatikus “szájszinkron” — az audio- és videosávok egymáshoz képesti csúszás nélküli korrekciója — igen hasznos lehet néhány esetben.)
