Az IBM és a Georgia Tech közös fejlesztése során elkészítette 500 GHz-es szilíciumalapú processzorát, melyhez a lapkát -268 Celsius fokra (azaz -541 Fahrenheit fokra) kellett lehűteni.
Az egy terahertz felén üzemelő processzor alapja és áramkörei megegyeznek a hagyományos szilíciumlapkákéval, de a nagyobb teljesítmény és alacsonyabb hőtermelés érdekében germániumot is alkalmaztak, mely a költségeket jelentősen megnövelte, de a világrekord elérésénél nem is az olcsóság volt az elsődleges szempont.
Szobahőmérsékleten a processzor 350 gigahertz körüli órajelen üzemel, míg a fokozatos lehűtés hatására jelentős gyorsulást tapasztaltak, amit folyékony hélium alkalmazásával értek el. A fejlesztések eredményeként a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az 1000 gigahertz elérése sem tűnik lehetetlennek.
Az ilyen nagy teljesítményű processzorok használata elsősorban védelmi rendszerekben és űrjárművekben valószínűsíthető a későbbiekben.
