ATI Radeon HD 6850 és CFX — nevében zavar, magjában erő
Amikor az ASUS Radeon HD 6850-e megérkezett, a doboz láttán nem igen kaptunk a szívünkhöz, hiszen a szokásos “darkos”, fekete-barna színvilágban tündökölt, a belénk égett grafikával. Ha nem lenne alulra írva az EAH6850, lehet hogy tudomást sem vennék arról, hogy mi is került a kezünkbe. Persze nincs ezzel baj, a dobozon vajmi kevés múlik, inkább legyen 1000 Ft-tal olcsóbb a termék, minthogy minden egyes szériához új kartonokat tervezzenek, és ezt velünk fizetessék meg végül. Szóval kibontottuk a dobozt, benne az igényes fekete papírboxok és térválasztók figyelnek, szintén úgy, ahogy megszoktuk.
Gyorsan félre is dobtuk a “sallangot”, és a kártyát kezdtük el kibontani a zacskóból. A művelet végeztével azt tűnt fel, hogy továbbra sincs bennünk “HD 6850 érzés”. Ennek nagyon egyszerű oka van. A neten jópár fotót láttunk a referenciamodellről, de az ASUS megoldása egyáltalán nem ilyen, hiszen ahogy neve is mutatja, ismét a DirectCU hűtőmegoldást használta fel a gyártó, és száműzte az ATI referencia megoldását. Ezzel a manőverrel valószínűleg nem járunk rosszul, hiszen a DirectCU az előző kártyákon már bizonyított, a hasonlóság következtében viszont akár azt is hihettük volna, hogy egy GeForce GTX 460-nal vagy egy GTS 450-nel van dolgunk.
Persze a hűtő műanyag borításán lévő csíkozás bordó és nem zöld, ahogy a GeForce-ok esetében, ezzel igyekszik szeparálni az ASUS, azonban ettől még furcsa, hogy szinte ugyanolyan kártyák érkeznek hozzánk külsőre, holott teljesen más modellekről van szó. Egy szó mint száz, szóval a látványt tekintve elmaradt a katarzis, dehát nem a külsővel kell bizonyítani, hanem a teljesítménnyel. A DirectCU hűtőről nem beszélünk, hiszen korábbi cikkeinkben elég alaposan kiveséztük, felidézni itt és itt lehet a leírtakat.
A nyomtatott áramkör az ASUS-ra mostanában jellemző matt fekete színű, hossza 24,3 cm, úgyhogy a kártya nem mondható túl nagynak, emberi méretű házba gond nélkül beszerelhető. A tápellátáshoz mindössze egy darab PCI Express tápcsatlakozóra lesz szükség, és a kimenetkínálattal sem nagyon lesz gondunk, hiszen a két darab dual-link DVI mellett a natív HDMI és a DisplayPort is rendelkezésre áll a mai kor követelményeinek megfelelően. Természetesen a NYÁK tetejéről a CrossFireX csatlakozó sem hiányzik, erre majd szükségünk is lesz a teszt során.
A működési frekvenciákat tekintve az ASUS némileg eltért a referenciától, bár ez a módosítás most abba a kategóriába esik, ami a jelentéktelen nevet viseli, ugyanis a GPU 775 MHz helyett 790 MHz-en működik, a RAM-ok maradtak 4000 MHz-en.
A GIGABYTE HD 6850-e sem referencia alapokon nyugszik, saját megoldásról van szó, ám ő is igen ismerős küllemben érkezett a szerkesztőségbe. A gyártó mostanában egy robotszemet ábrázoló kék dobozzal hódít, mely viszonylag szolid, csúnyának nem mondanánk. Belül a kártya mellett a szokásos kiegészítőket (tápkábel, DVI-dsub átalakító, lemez) találjuk, csakúgy mint az ASUS EAH6850 esetében.
A kék nyomtatott áramkör az ASUS-val megegyező hosszúságú, azaz 24,3 cm, ez arra enged következtetni, hogy ugyan saját NYÁK-ról van szó, az mindkét gyártó esetén az ATI-AMD tervei alapján készül. A GPU-n a Windforce 2x Anti-Turbulence Cooling csücsül, hasonlóval már találkoztunk HD 5870 SOC-n, bár azon több hőcső dolgozik. Ez is két darab 8 cm-es ventilátorral operáló darab, melyek speciális szögben vannak megdöntve a kedvezőbb légáramlás elérésének érdekében.
A légkavarók alatt egy középes nagyságú, közepesen sűrűn lamellázott alumínium borda terül el, két hőcsővel közrefogva. A borda alján lévő talpkialakítás nem csak a GPU-ra, hanem a RAM-okra is ráfekszik. A tápellátásért értelemszerűen itt is egy darab hat tűs PCI Express tápcsatlakozó felel, és a CrossFireX csatlakozó megléte is kötelező, használni is fogjuk hamarosan. A kimeneteket tekintve ugyanaz a repect, mint az EAH6850-nél, két darab dual-link DVI, natív (aranyozott!) HDMI és egy DisplayPort képezi a palettát. A kártya az üzemfrekvenciákat tekintve a gyári ajánlást szerint működik, azaz 775/4000 MHz-es (GPU/RAM) értékekkel.
