ASUS Transformer PAD Infinity és a mostohagyerek esete
A Transformer Infinity egy nagyjából nulla információtartalommal bíró fekete dobozban érkezett – jobban mondva mentem el érte, és hoztam haza. A dobozban a táblagépen és a töltőn kívül nem volt semmi, de ez a két dolog igazából elég is arra, hogy használjam. Úgy sem fogok mást csinálni vele, mint idétlen madarakkal ronda zöld disznókat lövöldözök. Ez úgy nagyjából két hétig fog tartani, hogy aztán a maradék egy órában körmöljek egy értelmesnek látszó irományt.
A tabletekkel, az olyanokkal, mint pl. az Infinity is, az a baj, hogy egyformák. Majdnem. De mit is lehet várni tőlük, az a nevük, hogy táblagép. Vékony, kicsit kerekített sarkokkal, felül a kijelző, alatta a tenger árja. Ja, nem, az a hajó, itt a fém hátlap van alatta, a kettő között meg a hardver.
Szóval külsőleg nem lehet nagyot alkotni, a formatervezők játszanak néhány hetet a dühös madarakkal, a fennmaradó 10 percben rajzolnak egy táblagépet, aztán félévre megint kapnak fizetést. Jut eszembe, nincs felvétel az ASUS-nál a padrajzoló részlegbe? A ceruzát már megvettem! Upsz, majd elfelejtettem, ha már a külsőről írok, akkor legalább annyit tegyek meg, hogy a méreteket leírom. Úgy értem a táblagép méreteit. Szóval 263 × 181 × 8,5 milliméter, ahol az utolsó adat nem derékméret, hanem a vastagság. Vagy vékonyság, kinek hogy tetszik jobban. Ehhez jön még az 586 grammos tömeg, ami emelgetni kevés, de beleállítani haragosunk fejébe éppen elegendő. Ne próbáljátok ki, az esetleges balesetekért nem vállalok felelősséget!
A külső tehát átlagos, nem úgy a belső! Persze nem árt újra leírni, hogy nagyjából 5 hónapos, vagy annál egy picit „öregebb” gépről beszélünk. Amikor debütált, akkor mindenkinek leesett az álla, és nem azért, mert a Family Guyban, Stewie által gyártott klónról van szó (akinek nincs meg a jelenet, az keresse meg).
Szóval, az egyik leglényegesebb dolog a kijelző. Mint olyan, a maga nemében, a konkurenciával összevetve, a kategóriatársak gyűrűjében, az ASUS mint márka büszkeségeként (több idiótaság nem jut eszembe), szóval, ez bizony egy teljes HD felbontást bíró kijelző. Sőt, annál többet is tud, hiszen 1920 × 1200 pixeles felbontással bír, ami olyan, hűűűű. Sőt, akinek ez sem lenne elég, az most kapaszkodjon a székébe. Ez bizony egy Super IPS+ panel. A plusz ebben az esetben nem egy matematikai művelet, hanem a mínuszjel ellentéte, szóval van benne valami, ami a plusz nélkül nem lenne. Ez pedig nem más, mint a beállítások között megtalálható Kültéri mód, ami the screen brightness is set to a high level and it consumes more battery power. Szép ez a török nyelv. Szóval a lényeg, hogy megemeli a fényerőt, de közben zabálja az akkumulátort. Cserébe viszont, kültéren, ahol mondjuk, süt a nap, – ne is mondjátok, tudom, hogy ősz van – ott jobban látható, olvasható lesz a kijelző.
Mit kell még a kijelzőről tudni? Természetesen kapacitív technológiával képes az ujjainkat érzékelni, ami, mint tudjuk a többujjas, sőt akár a tíz ujjas használatot is lehetővé teszi. Sírnánk is, ha csak egy ujjal meg ceruzával lehetne böködni. Mivel a kijelző nagy és nem lehet eldugni, hogy ne sérüljön, az ASUS-nál Gorilla Glass 2-t használtak. Ha valaki nem tudná, ez a Gorilla Glass 1 utódja. Nem karcolódik, ha direkt akarjuk megkarcolni, de ha vigyázunk rá, akkor tuti lesz rajta valami sérülés. Ez így lett kifejlesztve, leteszteltem, igaz nem a Transformeren.
A hátlap, ahogy írtam is fém. Olyan szálcsiszoltnak nevezett eljárással lett körkörösen csiszolva, hogy mutasson valahogy és ne látsszon annyira az ujjlenyomat rajta. Rossz hírem van, a fokhagymás füstölt sertésnyelv után látszott az ujjlenyomatom, de legalább a gyomrom tele volt.
Ami viszont nagyon tetszett az a hangszóró elhelyezése. Akkor vettem észre, amikor balkezest játszottam, így jobbal fogtam a táblát, a ballal meg böködtem. Szólt a zene, és pont olyan volt, mint amikor gyerekkoromban a walkman fejhallgatójának hangszóróját a számba tettem és hol kinyitottam, hol becsuktam a számat. Mintha barlangból szólna a zene. Nem ér megkérdezni miért vettem a számba a hangszórót, valószínűleg azért, amiért a Matchbox kerekét feldugtam az orromba. Gyerek voltam, kicsit ütődött.
Elkanyarodtam a témától. Szóval kicsit buta helyen van a hangszóró, főleg, ha balkezes vagy. Ha jobbkezes, akkor csak néha fogod letakarni és csak véletlenül.
Itt vannak még a kamerák. Ebből kettő van, egy elől, és milyen érdekes, egy meg hátul. A hátsó kamera az érdekesebb, ez 8 megapixeles, lehet vele teljes HD felbontású filmeket is készíteni, vagy, lehetőségünk van 3264 × 2448 pixeles fotókat alkotni, amihez LED-es villanófényt is kapunk. Elől viszont „csak” egy 2 megapixeles kamera ücsörög, de ez nem meglepetés, ezt lehet chatre használni, oda elegendő is ez a felbontás.
Lássuk, milyen lyukakat találunk a gép oldalán! Összesen hat darabot rakott nekünk az ASUS a burkolatra. Van itt egy amin adatokat cserélhetünk USB kábelen keresztül, itt lehet tölteni is. Aztán van egy, ahova fülhallgatót dughatunk, egy, amit microHDMI-nek neveznek, ezen gyün ki a zoxigén, helyett a kép. Aztán van még egy, amibe microSD kártyát dughatunk, ha nem elegendő a beépített háttértár, vagy, ha szeretnénk szoftvert frissíteni.
A külsőt tárgyalva még egy dologról szólnom kell, ez pedig a Transformer előző verziójánál is megvásárolható billentyűzet, vagy ha másképp akarjuk mondani, akkor dokkoló. Dokkoló, mert nem csak egy szimpla billentyűzetről van szó, van benne egy akkumulátor csomag is, amivel tovább nyújthatjuk az Infinity üzemidejét. Praktikus megoldás, főleg azoknak, akik nem csak játékra, hanem munkára, mondjuk cikkek írására is használni szeretnék gépüket!
