Ahogy a bevezetőben olvasható volt az új monitorok elsősorban a külső tekintetében hoznak újat. Az új MS sorozat több szempontból is érdekes, legalábbis, ha a külsejét nézzük. Kicsomagolás közben két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy szinte súlytalan a drága, a másik, hogy rendkívül vékony. A teljes HD felbontást támogató 23 colos képátlóval rendelkező panel háza mindössze 16,5 milliméter vastag. Ez a számokat tekintve is érdekes, de igazán akkor válik érdekessé, amikor megfogjuk, megemeljük. A legvastagabb rész a monitor közepe táján található, a szélek felé pedig ez a vastagság tovább csökken, így szinte mellbevágó az élmény, amit nyújt.
A következő érdekesség a talp hiánya, és a talpat, illetve a felbillenést megakadályozó támasz kialakítása. Ez utóbbi ugyanis nem más, mint egy műanyag gyűrű. A képeken jól látszik, hogy ez a gyűrű elég aprócska. Ennek ellenére stabilan áll a monitor, aminek két oka lehet. Egyrészről a kijelző két sarkán és a gyűrűn támaszkodva meg van a három pont, ami a stabilitáshoz kell, másrészről ez a gyűrű rugalmas is valamennyire, így ha elölről meglökjük a kijelzőt, akkor nem borul a hátsó fertályra, inkább érezzük, hogy a gyűrű finom rugózását.
A külső tekintetében sajnos egy apró negatívumról is be kell számolnunk, ez pedig a vezérlésre használt gombokból adódik. Az, hogy a fizikai gombok helyett érintés érzékeny megoldást alkalmaztak nem lenne baj, mivel a „gombtalanság” inkább jót tesz a készüléknek. A baj az, hogy ezek a gombok nem tűntek elég érzékenynek. Azt nem állítjuk, hogy nem lehet beállítani a készüléket, de többször előfordult, hogy csak második vagy harmadik érintésre reagáltak. A szerencse, hogy a beállítás műveletét nem kell naponta elvégezni, így ez az apró negatívum nem fogja rossz irányba befolyásolni a felhasználók véleményét a készülékről.
Ha már a beállításoknál tartunk, akkor szóljunk erről is néhány szót. A menü abszolút „ASUS-os”, vagyis azt kapjuk, amit a gyártótól már megszoktunk. Több előre beállított profilt találunk a kép beállítására, ám eddigi tapasztalataink alapján azt mondjuk, hogy talán az alap beállítás a legjobb. Igaz, ez elég szubjektív, hiszen ízlések és pofonok változhatnak ugye, ahogy azt mondani szokás.
Fordítsuk meg a monitort, nézzük mit találunk a popóján! Először is vegyük észre, hogy a szokásos három érintkezős bumszli tápegységeknél is megszokott csatlakozónak nyoma sincs. Ennek oka, hogy a készülékhez külső tápegység jár. Ennek több kedvező hatása is lehet. Egyrészről a burkolat kiterjedése kisebb maradhat, másrészről nem melegszik annyira a szerkezet. A tápcsatlakozó mellett találunk még egy HDMI és egy D-Sub aljzatot valamint egy audió kimenetet. Azért kimenet, mert a káva nem rejt hangszórót, ám a HDMI-n keresztül érkezhet audió jel is.
Lássuk mit nyújt a kijelző a képminőség terén! A gyári adatokat böngészve úgy gondolhatjuk, hogy sok hibát nem találhatunk, hiszen a kontrasztarány 50000:1-hez, a fényerő 250 cd/m2, és a válaszidő 2 ms, a betekintési szög pedig 170 fokos. Ezek az adatokat olvasva azt gondolhatjuk, hogy kiemelkedő képminőséggel találkozhatunk, mi azonban azt mondjuk, hogy az MS236H inkább átlagos. Persze ez az átlagosság csak a saját fajtájabeli LED-es kijelzőkre vonatkozik. A színekkel nincs probléma, ám a feketék lehettek volna feketébbek, ráadásul a TN panel szokása szerint a képek finom részleteit szereti elrejteni előlünk. A 170 fokos betekintési szöget is kissé túlzónak érezzük, bár igaz, ilyen szögből is lehet még látni mi van a képen.
Ha most valaki azt gondolja, hogy a kijelzőt húztuk le, akkor lényegében igaza van, de nem árt megismételni, hogy a fenti hibák a TN panelek átlagos, megszokott hibái, ezeken nem kell csodálkozni, típustól, gyártótól függetlenül ezeket a jelenségeket tapasztaljuk. No, de ezek a mondatok inkább a végső értékeléshez tartoznak, így lépjünk is tovább a következő kijelzőre!
