Az ASUS gépeinél határozottan megfigyelhető valami féle törzsfejlődés. Persze ráfoghatjuk ezt az aktuális divatirányzatra is, ami igaz is, de az ASUS gépeinél ennél talán kicsit többről van szó. Van összehasonlítási alapom, hiszen évek óta ASUS notebookon írom a cikkeimet. Igaz, az akkor csúcsnak számító gép mára a középmezőnybe süllyedt, de arra mindenképpen jó, hogy lássam, a dizájn, az ASUS-ra jellemző funkciógombok elhelyezése határozottan az egyszerűsítés, és a praktikum irányába halad.
Az ASUS K70IO a külsőt tekintve leginkább sportosnak mondható. Bár a forma áramvonalas, még sem ez a fő ok. Sokkal inkább az anyagválasztás, a gép színe, és formája. Hiányoznak róla az eleganciát növelni hivatott króm vagy szálra csiszolt alumínium kiegészítők. Szembeötlő viszont a sok szép műanyag felület, melyek egy része akár egy komolyabb fényezéssel is felveszi a versenyt, illetve a kinyitott gépnél a halvány mintázattal ellátott csuklótámasz. Ez a rész mondhatni belesimul napjaink trendjébe, mely mutatós, ám az újlenyomatra érzékeny felületeket eredményez.
Lényeges, hogy a billentyűzet teljes értékű, vagyis a numerikus részt sem spórolták le róla. Ez azt jelenti, hogy a sportos külső ellenére igencsak alkalmas munkára is. Ha már a billentyűzetnél tartunk, akkor fontos megemlíteni, hogy a gombok is fejlődtek az elmúlt évek alatt. Formájuk a felfelé keskenyedőről laposra változott, ami előny és hátrány egyszerre. A felfelé keskenyedő gombok felső felülete kissé homorú, így ha eltaláljuk a billentyűt, nehezebben csúszik félre az ujjunk. A lapos gombok előnye viszont az, hogy a felületük nagyobb lehet, így a félregépelés nehezebbé válik, ami ugye nem akkora baj.
A billentyűzet egyébirányt igen határozottan működik. A leütéshez nem szükséges nagy erő, viszont megfelelően lehet érezni, hogy a gombot lenyomtuk, ez is segíti a gyors gépelést. A billentyűt tekintve erős négyest adhatunk a szerkezetnek, de ez a szám akár ötös lehet egyeseknél, lévén némi szubjektivitás kerül a mi értékelésünkbe is.
Térjünk vissza a funkciógombokhoz kicsit. A néhány évvel ezelőtti modellekhez képest a funkciók száma nem változott, ahogy a hozzájuk tartozó piktogramok is maradtak. Ami változott, hogy ezek a funkcióbillentyűk már nem külön helyezkednek el, hanem az FN gomb, és egyes további gombok leütésével érhetjük el őket. Bizonyos lehetőségeknél ez régen is így volt, ám mára a Power4Gear – energiagazdálkodás –, a Splendid – képernyőprofilok –, valamint a multimédia lejátszást könnyítő gombok is ilyenné változtak. Magam részéről csak támogatni tudom a fejlődés ilyen irányát, hiszen kevesebb gomb, kevesebb meghibásodási lehetőséget, és egyszerűbb használhatóságot eredményez.
A tapipad, ahogy azt napjaink gépeinél már megszokhattuk a borítással egységet alkot, vagyis nincs teljesen elkülönülő felület, a helyéről mindössze a sok pici a mélyedés, valamint a burkolat enyhe süllyesztése és persze az alatta található két gomb árulkodik. Ez is jó irány, hiszen a tisztítás szempontjából nagy könnyebbség. A tapipad működése – ahogy azt az ASUS gépeinél már megszokhattuk – precíz és pontos. Természetesen még mindig kényelmesebb egy valódi egérrel egerezni, ám utazás közben erre kevés lehetőség nyílik, ilyenkor a jól működő tapipad nagy szolgálatot tesz. Lényeges még, hogy a pad nem túl érzékeny, így nem tapasztaltuk azt a hibát, amit sok más gépnél igen, hogy gépelés közben az alsó sorban lévő billentyűk leütésétől, vagy akár egy leheletnyi érintéstől az egérmutató arrébb ugrik, és a már leírt szöveg közepében találjuk magunkat, ott folytatva az éppen gépelés alatt álló mondatot.
