A szerkezethez mindössze két kábelt kell csatlakoztatni. Egyrészről a hálózati adapterét, másrészről az egyik végén jack, másik végén három RCA csatlakozót tartalmazó drótot. Ez utóbbi nem meglepő módon a hang és a kép TV készülékbe való juttatására szolgál. Erre más lehetőségünk nincs is, ne keressünk HDMI-t, ennyi pénzért az nem jár.
Bekapcsolás után az első dolgunk az legyen, hogy kiválasztjuk, hogy hagyományos TV-n vagy nagyfelbontásún játszunk, utóbbi esetében nem lesz olyan pixeles a grafika. A játékokat jobbra-balra lépkedve választhatjuk ki.
A társas játékoknál, mint például az asztalitenisz vagy a tenisz választhatunk, hogy a gép ellen vagy egymás ellen szeretnénk-e játszani, illetve arra is van lehetőség, hogy párosozzunk, vagyis ebben az esetben egymás mellett állunk, és a gép állít ki két ellenfelet nekünk.
A konzol grafikája, ahogy vártuk is nem eget rengető, mondhatjuk egyszerűnek is, ám ennek ellenére rossznak sem nevezhetjük. Természetesen nem éri el egy százezres konkurens minőségét, de azért nem is olyan, mintha Commodoron játszanánk.
Van azonban valami, ami számomra a grafikánál sokkal többet számít, ez pedig az élmény, amit a játék nyújtani tud. A programok nagyobb része a régi Commodoros időket idézi, és bizony be kell látnunk, hogy azok előtt a játékok előtt képesek voltunk napokat eltölteni. Azonban még sem ezek, hanem a társas játékok azok, amikkel jól el lehet szórakozni. Egy kiadós ping-pong csatát követően, amit unokaöcsémmel vívtam komoly izomláz kapott el, magyarán a program rendesen megmozgatott.
