A legnagyszerűbb 3D nyomtató 300 dollár alatt – Longer LK4 X teszt

Elképzelni sem tudok jobb nyomtatót a kezdők és a hobbisták részére!

Nézd meg videós tesztünket is:

Bevezető

Őszintén megvallom nem vagyok nagy 3D nyomtató mágus. Évek óta van ilyen nyomtatóm, leggyakrabban a gyerekeimet lepem meg, ritkán magamnak is nyomtatok dolgokat. Ezzel együtt nem vagyok túl egyetlen nagyobb projekten sem, nem nyomtattam magamnak Vasember páncélt meg hasonlókat, szóval azt hiszem, valahol a haladó szinten lehetek a témát tekintve.

Ezzel szorosan összefügg, hogy igazán komoly gépet sem próbáltam ki eddig, leginkább a belépőszint, illetve a középkategória alja az, amivel vitézkedtem. Ez most, a Longer nyomtatójának tesztelésekor pont jól is jött, hiszen egy olcsó gépről van szó, és ezen a területen bírok már némi tapasztalattal.

A Longer LK4 X az egyik legolcsóbban beszerezhető 3D nyomtató most, legalábbis azok közül a gépek közül, amiket a papírforma alapján már ajánlani mernék megvásárlásra. A papírforma azonban nem minden, a gyakorlat, ami eldönti, hogy egy szerkezet jó vagy nem. Ebből a cikkből remélhetőleg mindent megtudtok!

Papírforma

Ezt a cikket a gyári specifikációkkal fogom kezdeni, ami után jön majd az összeszerelés, a szoftver és végül érkeznek a valós tapasztalatok.

A Longer LK4 X egy FDM nyomtató, aminek nyomtatási területe teljesen szokványos, 220 x 220 x 250 milliméteres. Vagyis ekkora a max. befoglaló méret, amibe tárgyakat nyomtathatunk. Ez a kategóriában egy abszolút megszokott adat, ritkán kapunk ennél kisebb vagy nagyobb teret a nyomtatásra.

Nem találunk érdekes adatot a nyomtatási sebesség (max. 180 mm/másodperc), a nyomtatási pontosság (±0,1 mm) vagy a rétegvastagság (0,1-0,4 mm) terén sem. Ezek is teljesen átlagos adatok. A használható anyagok terén egy kicsivel job a helyzet (PLA/TPU/ABS/PETG/Wood), de ezt sem merném extrának nevezni, inkább csak annyit mondanék, hogy a job belépő szintű gépeknek ezt az anyagválasztékot tudniuk kell manapság.

Vannak azonban érdekesebb dolgok is, amik a Longer LK4 X-et kiemelik a szürke tömegből. Ilyenek a PEI bevonatú acél tárgylemez, ami rugalmas és lehetővé teszi, hogy mágnessel rögzítsük a helyére, ilyen az automatikus szintezés megléte, ami tényleg csak a legújabb gépek sajátja ebben a kategóriában, de ilyen a filament szál érzékelő is, ami „látja”, ha elfogyott az anyag, és automatikusan megállítja a munkát, amíg új szálat nem fűzünk be.

A gyártó még megemlíti a széles tartományban állítható tálca és fúvóka hőmérsékletet, előbbinél 100 °C, utóbbinál 250 °C a maximálisan beállítható érték.

Érdekesség még (bár mostanában egyre megszokottabb) a közvetlen meghajtású extruder. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a filament adagoló, továbbító mechanika és motor a nyomtatófejen belül kapott helyet, nem külön egységben. Ennek előnye a méretcsökkenés, a kevesebb alkatrész, és az, hogy az adagoló mechanika közel van a fúvókához, nem egy hosszabb csövön át jut el a filament a fejhez az adagolótól.

Amit még említenem kell, hogy a megszokott USB-s nyomtatáson kívül természetesen rendelkezésre áll az ugyancsak megszokott memóriakártyás módszer, vagyis kártyára másolva is vihetünk nyomtatandó fájlokat a gépbe.

Végezetül a fizikai adatok, vagyis a méret és a tömeg. Előbbi 485 x 465 x 615mm, utóbbi 9,78 kg.

Eddig tehát mondhatjuk, hogy a gép átlagos vagy annál egy kicsivel jobb. A papírforma azt mindenképpen megmutatja, hogy egy kimondottan új gépről beszélhetünk, hiszen az automata szintezés ebben a kategóriában még ritkának mondható.

Műszaki adatok összefoglaló táblázata:

Összeszerelés

Sok ökörséget lehet ezzel kapcsolatban olvasni, miszerint néhány perc alatt összeszerelhető és használható a gép. Nos, nem így van, de a helyzet közel sem rossz, hiszen, ahogy az alábbi képen is látszik, a szerkezet 95 százalékos összeszereltséggel érkezik hozzánk!

Kezdjük ott, hogy a csomagolás példás. A szerkezet egy kisebb dobozban is elfért volna, de olyan vastag szivacságyba tették, amiből kirángatni sem volt egyszerű. Ez a védelem bőven elégséges volt ahhoz, hogy sérülés vagy egyetlen karc nélkül megérkezzen hozzám a szerkezet.

Tartozék nincs túl sok, mondhatni átlag alatti a tartozékok száma. Egy kis spatulát kapunk, de pont ez az, amit soha nem használok, mert nem akarom a fémmel felsérteni a tárgylemez bevonatát. Mondjuk egy kis csípőfogót azért betehettek volna, amivel a filamentet szépen, egyenesen el lehet vágni.

Szóval a kis spatulán és néhány gyorskötözőn kívül más nincs, a többi zacsiban már olyan dolgokat találunk, amiket fel kell a gépre szerelni.

Az összeszerelés gyors. A két nagyobb darabot, az alsó részt a tálcával, és a felső keretet az extruderrel összeszerelve kapjuk. A keretet az alsó részhez négy csavarral tudjuk rögzíteni. Itt csak arra kell figyelni, hogy a kábelek, kábelkorbácsok jófelé fussanak, mert ha erre nem figyelsz úgy jársz, mint én. Szedhettem szét a gépet, és rakhattam össze újra.

Ha a két nagyobb darabot összeraktad, akkor felcsavarozhatod a filament érzékelőt, a filament tartóját és a kijelzőt. Ezután már nincs más dolgod, mint a kábeleket csatlakoztatni, és lényegében elkezdheted a gép használatát.

Az összeszereléssel kapcsolatban tehát fontos kiemelni, hogy nem kell hozzá sem diploma, sem komolyabb műszaki érzék. Azért valami minimális kell majd, nem árt, ha meg tudsz fogni egy csavarhúzót.

Ami negatívum, hogy a géphez adott leírás egy cseppet hiányos és a szerelés egyes részeit elég nagyvonalúan kezeli, vagyis inkább nem kezeli. Nekem néhány 3D nyomtató szerelés után már nem okozott ez gondot, de ha Te még nem találkoztál ilyen szerkezettel, akkor lehet, hogy kevés lesz.

Szerencsére a neten, a gyártó oldalán elérhető egy 36 oldalas PDF, illetve a YouTube-on egy összeszerelős videót is találunk. Ezek adott esetben sok segítséget jelentenek majd.

Szoftver

Nos, ezen a téren csak jó dolgokról fogok beszámolni. A Longer nyomtatóihoz a rendkívül elterjedt Ultimaker Cura szoftvert mellékelik. Ebből azt telepítsétek fel, amit a gép mellé adnak. Nézzétek meg a mellékelt rövid videót is a telepítésről, mert ebből derül i, hogy a szoftverben, hogy tudjuk majd kiválasztani az LK4 X-et, mint a saját nyomtatónkat.

Az Ultimaker Cura tehát egy elterjedt szoftver, ami rengeteg típushoz használható. A kezelése egyszerű, könnyen áttekinthető még kezdők számára is. Az egyetlen negatívuma, hogy nem tud magyarul, de ha rákerestek a neten a Cura magyarításra, akkor fogtok rá találatot kapni. Szóval, ez is kipipálva.

A szoftver teljes bemutatójától eltekintenék most, mert az egy (vagy akár több) külön cikket is megérne. A neten találtok magyarnyelvű leírást és videót is a témában, szóval keressetek, okosodjatok, ahogy én is tettem!

Ami viszont lényeges. A szoftver meglehetősen sok beállítási lehetőséggel kényeztet el minket, de kezdőként ezek között inkább csak elveszni fogsz. Ez ne ijesszen meg, mert az alap beállításokkal is teljesen jó nyomatokat lehet előállítani. Bőven elegendő, ha csak a részletességet (rétegvastagságot) és társait állítgatod, és ezzel kísérletezel. Ha megfog a 3D nyomtatás, akkor előbb vagy utóbb úgyis el fogsz mélyedni a program lelkivilágában, de addig a tök alap dolgokkal is szépen fogsz boldogulni!

Tapasztalatok

Az összeszerelésről már írtam, de ehhez kapcsolódik néhány dolog, amiről szólnom kell! Az egyik a filament érzékelő, amiről konkrétan azt hittem, hogy rosszul van összerakva. A cucc ugyanis egy fémlapon, egy csavaron fityeg. Kiderült, hogy a fityegés a normális ebben az esetben, mert ez egyben egy szálvezető is, így könnyen kell az extruder után fordulnia, vezetve a filament szálat.

Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy talán érdemesebb lett volna egy szálvezetőt betenni az érzékelő meg kerülhetett volna az extruder tetejére. Persze jó a mostani módon is, csak mégis, talán jobb lett volna másképp. Vagy nem.

A második dolog megint egy kis negatívum, ami a filament tartóval kapcsolatos. Hát mit mondjak, elég gyenge anyagból készült a cucc. Egész egyszerűen nem tudja a teljes tekercset egyenesen tartani. Nem esik le a spulni, meg nem történik más baj sem, de azért erre valami vastagabb anyag is kerülhetett volna, vagy megtervezhették volna úgy, hogy kapjon egy kis plusz merevítést.

Ezeket azért írtam le, mert az összeszerelés közben ezeket az „élményeket” gyűjtöttem be elsőként, és ezek miatt a nyomtató némi hendikeppel indult nálam.

Azonban ez a hátrány csak addig tartott, amíg be nem kapcsoltam, mert attól kezdve egészen szuper dolgokat tapasztaltam!

Kezdjük ott, hogy az automata szintezés zseniálisan jó. A szintbeállítás a következőképp néz ki:

• Elsőként felajánlja a gép, hogy kézzel állítsuk be a tálca magasságát és a vízszintet. Ez így helyes, mert a tálcát az alatta lévő kerekek segítségével fel kell emelni a megfelelő magasságig. A gép érintésérzékeny kijelzőjén tudjuk a folyamatot elindítani, a szintet 5 ponton kell beállítanunk.
• A beállítás úgy néz ki, hogy egy normál papírlapot (csíkot) a fúvóka és a tálca közé teszünk, és annyira megemeljük a tálcát, hogy a papírlap kicsit szorulva, de mozgatható legyen.
• Ezután jöhet az automata beállítás, amit megint a kijelzőn indíthatunk el.
• Itt elsőként azt kéri a gép, hogy egy ponton ellenőrizzük le újra, hogy a fúvóka távolsága megfelelő-e a lemeztől. Erre az előbbi papírlapos dolgot használhatjuk ismét. Ha ezt leokéztuk, akkor jön az automata beállítás.

A Longer LK4 X nem kevesebb, mint 16 ponton ellenőrzi a tálca magasságát. Ilyenkor már nem kell állítanunk semmit, a gép egyszerűen tudni fogja az automatikus beállítás után, hogy a tálca egyes pontjai milyen magasságban vannak, és ehhez képest állítja be a működését.

Nagyon megszerettem a PEI borítású rugalmas acéllapot is, ami a tálcát fedi. Egyrészről nagyon kényelmes, hogy mágnesesen tapad a helyére, így nem kell más rögzítési módot használnunk, másrészről a munkadarabokat is jól tartja.

Azt tapasztaltam, hogy a gyári értékre, vagyis a 60 fokra állított hőmérsékletű lemez nem elég meleg, egyes PLA anyagoknál nyomtatás közben elmozdultak a darabok, így sikertelen lett a nyomtatás. A megfelelő a 65-70 fok lett.

Ilyen hőfokon az anyagok nem mozdulnak el, de a munka végeztével mégis könnyen leszedhetők a tálcáról. Ez egyrészről annak köszönhető, hogy az acéllap hajlékony, így az anyag alatt kicsit meghajlítva elválik a lemeztől a nyomat. Másrészről annak is köszönhető, hogy a PEI bevonat a lehűlés után konkrétan „elengedi” a nyomatot, vagyis simán elválik tőle. Nem kell kapargatni, feszegetni, szerencsétlenkedni vele, csak le kell venni a tálcáról. Nagyon jó a dolog!

A használat közben azon gondolkoztam, hogy mi lenne a megfelelő szó, amivel a gépet jellemezni tudnám, és én a kulturáltnál maradtam. Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy a Longer LK4 X baromi halk. Legalábbis a saját Creality nyomtatómhoz képest. Működés közben jóval kevésbé zajos, mint a Creality simán bekapcsolás után. Az egyetlen zaj, amit hallani lehet a ventilátorok hangja. Se a léptetőmotorok, se a bordásszíj, se semmi más nem kelt zajt.

Nekem kicsit érdekesség ezzel a géppel kapcsolatban, hogy rászoktam a memóriakártyáról történő nyomtatásra. Alapvetően lézerezni szoktam, vágni és gravírozni, ott pedig megszoktam, hogy számítógépről végzem a munkát. Ez azért jó így, mert a lézert nem nagyon szabad amúgy sem magára hagyni (tűzveszélyes), így egyszerűbb volt a számítógépről (notebookról) dolgozni.

Azonban a 3D print annyiban más, hogy ezeket a gépeket nyugodt szívvel magukra hagyom. Nem mondom, hogy nem fordulhat elő baleset, de azért sok-sok százalékkal kisebb az esélye egy tűznek, mint a lézer esetén. Ha viszont így van, akkor nem ülök a gép mellett órákat, ha meg nem vagyok ott felesleges a notebooknak is menni, az is csak áramot eszik.

Ráadásként a nagyobb tárgyaknál a szeletelés jóval gyorsabb, ha az erős asztali gépemen csinálom, azután memóriakártyára mentem a gcode fájlt. A fájlok kiválasztását a 3D nyomtatón nagyon megkönnyíti a Longer LK4 X érintésérzékeny kijelzője, amin keresztül könnyedén kiválasztható a nekem kellő fájl, és persze a nyomtatás indítása sem tart néhány másodpercnél többe.

Persze tök jó, hogy csendes a gép, nagyon jó, hogy automata a szintezés, hogy van filament szenzor, és az acél PEi bevonatos lemez is isteni, de egy 3D nyomtatónál talán akkor is az a legfontosabb, hogy milyen nyomatokat készíthetünk vele.

Nos, azt kell mondanom, hogy ebből a szempontból a gép teljesen átlagos, legalábbis a rétegvastagság tekintetében, így a részletesség tekintetében. Ezzel együtt vannak jó dolgok, amiket ki kell emelnem.

Például alapértelmezetten sokkal stabilabb alapot nyomtat a tárgyaknak, mint az eddig nálam járt nyomtatók. Ez az alap vastag, merev, és ami nagyon lényeges, a munkadarab könnyedén eltávolítható róla, nem kell utólag csiszolgatni, szikével vagdosni. Ez nálam nagyon nagy piros pontot jelent!

A másik, amit megfigyeltem, hogy a nyomatok a kiugró részeknél, vállaknál is teljesen jó minőségű lett, tudjátok olyan helyeken, ahol nincs alátámasztás, amire a megolvadt filament anyagát építeni lehet.

A nyomatokon az ívek szépek, a rétegek egyenletesek, a legjobb minőség esetén már csiszolni sem nagyon kell, de ha a gyorsabb nyomtatást, rosszabb minőséget választjuk ott is elegendő egy kevés csiszatolás. Legalábbis, ha tökéletesen sima felületet akarunk, mert amúgy (legalábbis az esetemben) az esetek többségében egyáltalán nem zavaró, ha látszanak a nyomtatás rétegei.

Végezetül még egy dolog, ami most, a cikk írása közben jutott eszembe. A Creality gépét azért szerettem, mert nagy rajongói kör van a márka körül, rengeteg kiegészítő érhető el hozzá, amiket 3D nyomtatóval kinyomtathatunk, és rengeteg fórumon foglalkoznak a géppel. Ez jó!

Viszont az a helyzet, hogy a Longer gépe eleve olyan, mintha beleöntöttek volna egy csomó olyan ötletet, amihez a Creality esetén csak plusz alkatrészekkel, plusz kiegészítők nyomtatásával juthatnánk hozzá.

Olyan apróságokra (de mégis fontos dolgokra gondolok), mint hogy a kijelző mögött van burkolat, nem nekünk kell utólag nyomtatni. A bordásszíjaknál eleve van szíjfeszítő, amivel könnyedén be tudjuk állítani a szíj feszességét. Az extruder és a fúvókából kijövő anyag eleve több hűtést kap, több ventilátorból, így szebbek, pontosabbak lesznek a nyomatok. A nyomatószál (filament) egyenesen az extruderbe fut, nem kell arról gondoskodni, hogy szálvezetőt gyárts hozzá. És még folytathatnám.

Szóval tényleg tök jó, ha egy gép, egy gyártó körül nagy a rajongói kör, de kérdem én, nem jobb mégis, ha nem nekem kell a kiegészítők keresgélésével, kinyomtatásával foglalkoznom, hogy kijavítsam a gép hibáit, hanem ezek a hibák eleve meg sincsenek?

A kérdés persze költői volt, nyilván az utóbbi a jobb eset.

Összegzés

Az elmúlt 1-2 hétben rengeteget nyomtattam, legalábbis a megszokott mennyiséghez képest. Nyomtattam ki alkatrészt a lézergravírozómhoz, nyomtattam a gyerekeimnek két furulyát, és nyomtatam nekik a fasínes vasútjukhoz is egy csomó kiegészítőt.

Mondjuk ki nyugodtan, rákaptam a 3D nyomtatásra!

Ennek pedig egyik, ha nem a leglényegesebb oka a Longer LK4 X volt. Szeretem a saját Creality nyomtatómat, jól dolgozik, egyszerű, tényleg nem kell sokat szöszölni vele, hogy szép nyomatokat készítsek. De az a tény, hogy folyamatos zúgásban ülök, amíg dolgozik nem jó. Persze amikor lehet éjszakára időzítem a nyomtatást, de egy-egy nagyobb tárgy esetén a munka 14-16 órán át is tart, ezalatt pedig tuti, hogy dolgoznom is kell.

A Longer LK4 X is zúg, de egész másképp. Csak a levegő hangját hallom, ahogy a ventilátorok végzik a hűtést, és még ennek a hangja is kevésbé zavaró, mint a Creality hűtésének a hangja. Ezen felül viszont más zaj nincs. Nem kattognak a motorok, nem hallom a szíjak hangját, semmit.

Ha pedig nem hallom, akkor nem zavar, és már nem jelent gondot, ha dolgoznom kell a nyomtatást végző gép mellett (azért a hálószobába ne tedd, éjszaka hangosnak fogod találni).

Ha röviden le akarom írni mit gondolok a Longer LK4 X-ről, akkor azt mondanám, hogy a legjobb belépőszintű 3D nyomtató, amit mostanában láttam, talán még a Creality Ender 3 V2 Neo-nál is jobb (papírforma alapján mindenképpen, mert a Neo lassabb), pedig az sem sikerült rosszul.

A nyomtatási minőség jó/átlagos, vagyis ahhoz a kategóriához passzol, amiben a gép versenyzik. Ám a szolgáltatáscsomag, amit mellé kapunk, a remek szoftver és a meglepően kulturált és csendes működés kiemeli a tömegből a Longer gépét.

Alapvetően hozzám hasonló kezdő/haladó hobbistáknak való gép ez, a sebessége miatt nem fog rá senki vállalkozást alapítani. Erre azonban, vagyis hobbigépnek jelenleg nem is tudnék jobbat elképzelni. Azután, ha úgy érzed, hogy még jobbat, még szebbet szeretnél alkotni, akkor a gép képességei, illetve a szoftver hangolhatósága erre is teret fog adni.

Szóval, a lényeg az, hogy egy szinte kifogástalan gépet próbálhattam ki. A néhány negatívumról szóltam a cikkben, szerintem ezek nem perdöntő dolgok, mert amúgy tényleg tökéletes. Főleg az árért, amit érte kérnek tökéletes, hiszen a gyártó webshopjából tudjuk megrendelni a 20LK4X kuponkóddal 299,99 dollár helyett 279 dollárért, vagy nagyjából 100 ezer forintért. Kiválasztható az EU raktárból történő szállítás, így hamar megérkezik és se vámot, se áfát nem kell fizetned, csak azt az árat, amit az oldalon látsz.

A vásárláshoz kattints az alábbi hivatkozásra:

Longer LK4 X 3D nyomtató – kuponkód: 20LK4X