Az utóbbi időszakban főleg felsőkategóriás és felső-középkategóriás videokártyák voltak nálunk terítéken, a legutóbb bemutatott GeForce GTX 460-nal egyelőre bezárult a GTX 400 sorozat köre (persze időközben kiderült, hogy valószínűleg érkezik majd a teljes értékű GF104-magra épülő GTX 475, legalább is a pletykák egyre erősödnek). Időszerű volt, hogy végre a középkategóriában is történjen valami, és itt a “végre” szót 82-es betűmérettel kell elképzelni. Miért is? Ha jobban belegondolunk, az NVIDIA berkein belül a 8800 GT és a 8800 GTS 512 óta nem volt átfogó architektúrális változás. Mikor is volt ez? Három éve… Azt hiszem nem kell tovább magyarázni, miért vártunk annyira egy tényleg új középkategóriás GeForce megoldásra.
Persze voltak átnevezgetések a G92 mag kapcsán, 8800 GTS 512, 9800 GTX, 9800 GTX+, GTS 250, de mindvégig ugyanaz az architektúra és ugyanaz a mag dolgozott rajtuk, annyi különbséggel, hogy az idő előrehaladtával a G92 65nm-ről 55nm-es gyártósorra került, így már G92b néven feszíthetett. Hogy engedhette meg ezt magának az NVIDIA? Ezt nehéz megérteni, de mindenesetre biztosan közrejátszott a dologban az is, hogy annak idején a G92 egy rendkívül jól sikerült GPU lett, és ugyan ahogy telt múlt az idő, úgy nőtt a technológiai lemaradása a konkurenciával szemben, viszont teljesítményben még mindig elég jól állta a sarat, a zöldek pedig nem siettek sehová. Később a GTX 200 család értelemszerűen csak a felsőkategóriában volt jelen, és az NVIDIA jelezte, a GT200 (majd később GT200b) magot nehéz “butítani”, így továbbra is a G92 (és G96) alapú kártyák vitézkedtek az alsóbb régiókban.
Az NVIDIA hangoztatta, nem fontos a DX10.1, aztán később valami mégis megváltozott, mert hirtelen bejelentésre kerültek az ezt támogató, jellemzően inkább alsóbb kategóriába és a notebook szegmensbe érkező modellek. A GT200-at valahogy mégiscsak megnyirbálták, melyből megszületett a GT 210, a GT 220 és a GT 240, meg ki tudja még mi. Bár az új kártyák mindegyike támogatta a DirectX 10.1-et, értékelhető teljesítményt szigorúan véve csak a GT 240 tudott felmutatni, de ez sem volt olyan mértékű, hogy igazi középkategóriás kártyának lehessen nevezni, hiszen az addigra már sokadik nevükön tevékenykedő G92 variánsok, utolsó azonosítóján GTS 250-ként ismert modellel sem tudta felvenni a versenyt.
Aztán a zöldek jelezték, a DX11 sem aktuális még, és számukra valóban csak akkor vált azzá, amikor hatalmas csúszással végre befutott a Fermi architektúra a GeForce GTX 480-nal. Az öröm nem volt teljesen felhőtlen, a teljesítmény és a technológiai frissesség megvolt, de a hőtermeléssel és a fogyasztással viszont akadtak problémák, a többit már tudjuk… Az NVIDIA közölte, a középkategóriás Fermi megoldásokra még jó ideig várni kell, úgyhogy az olcsóbb DX11 kompatibilis GeForce-ot vásárolni vágyók megintcsak hoppon maradtak. Várni kellett, várni. Egészen mostanáig. A GeForce GTX 460 debütálásával valami megváltozott, végre egy tényleg jól sikerült darab gurult ki a műhelyből, amit ajánlani is lehetett, hiszen ár-teljesítmény mutatója is kedvező lett. Mindez az átdolgozott GF100 magnak volt köszönhető, a GeForce GTX 460-on tevékenykedő GF104 bizonyított, és gyakorlatilag minden területen javítani tudott elődje hibáin.
Nem sokkal később megtudtuk, hogy hamarosan érkezik a GeForce GTS 450, melynek több okból is örültünk. Egyrészt a fent elhangzottak miatt, magyarán évek óta nem volt új középkategóriás zöld megoldás. Másrészt köztudott volt, hogy a GTS 450 a GF106 magra épül, melyet a GF104 átszabásával hoztak létre, és reméltük, hogy kitart a GTX 460-nal elindított jó formája az NVIDIA-nak.
Hogy lelkesedésünk mennyire volt indokolt, és hogyan sikerült a zöldeknek visszatérni a középkategória alsóbb régiójába… Nos, a következő oldalakon erre adjuk meg a választ.
