USB. Mindenki tudja mit jelent ez a betűszó. Napjaikban már teljesen természetes a használata, ez azonban nem volt mindig így. Egyszer régen, valamikor a dinoszauruszok és az USB között volt egy időszak, amikor a PC popóján egy rakat különféle csatlakozót találtunk. Közös eredőjük a tűs kialakítás volt, vagyis hol egy érintkező tűkkel tűzdelt dugót kellett egy lukakkal ellátott ellendarabba dugni, hol fordítva, a lukakat a tűkre. Ami biztos, hogy jól jött, amikor egy új szabvány miatt ezeket a csatlakozókat különböző színekkel kellett jelölni, mert az egyszeri user többé nem keverte össze őket.
Aztán egyszer csak jött a zseniális gondolat, mi lenne, ha minden periféria ugyan olyan csatlakozót használna? Mi lenne, ha ezek a perifériák anélkül csatlakoztathatóak lennének a géphez, hogy azt kikapcsolnánk? Mi lenne, ha a tűket végleg a feledés homályába taszítanánk? A kérdésekre egy válasz érkezett, az USB!
Az első USB szabvány meglehetősen lassúcska volt, ám a megszokott soros és párhuzamos portoknál többet tudott. Többet tudott, és nem csak sebességben, hanem abban is, hogy Plug n’ Play volt. Akkoriban ez olyan bűvszó volt, mint most a 3D. Ha egy új periféria dobozán nem volt rajta, akkor nem is lehetett eladni. Persze az USB-s kütyük csomagolásáról nem is spórolták le!
A “hagyományos” USB csatlakozók
Az USB 1.0-ról egy idő után kiderült, hogy nem elég. Az átviteli sebességben 12 Mbit/sec nem volt elegendő csak az egereknek, és a gyengébb webkameráknak. Emiatt aztán lépni kellett, így született meg az USB 2.0. Amikor megérkezett azt mondták az okosok, hogy íme, elfelejthetjük a FireWire (IEEE 1394a) szabványt, hiszen az USB 2.0 gyorsabb. Aztán kiderült, hogy papíron valóban az, de csak ott. A maximális átviteli sebesség az USB 1.0-hoz képest nagyot lépett előre, hiszen immár 480 Mbit/sec-re volt képes. Ezzel szemben a FireWire csak 400 Mbit/sec-et tudott. Aztán persze rá kellett jönnünk, hogy a papírforma nem minden esetben igazolódik az életben. Az USB 2.0 ugyanis szerette enni a procit. Mondjuk érthetőbben, nem tisztán hardveres megoldás volt, szemben az IEEE 1394a-val. Emiatt a mai napig sem sikerült a régebbi szabványt teljesen kiszorítani. Ennek a feladatnak jó eséllyel az év elején debütált USB 3.0 fog megfelelni, lássuk miért!
